DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás 1999. évi költségvetésével kapcsolatosan néhány gondolatot szeretnék még elmondani, ami, úgy érzem, még nem kapott kellő hangsúlyt az általános vita során.
Először is a költségvetésnek a nyugdíjalapot érintő részéhez szeretnék hozzászólni. Elsősorban azt a lopakodó jellegű törvényhozást szeretnénk kifogásolni, amelyre itt példát mutatott a Ház azáltal, hogy megszavazta azt a törvényjavaslatot, amelyet minden bizottság alkalmatlannak talált, majd frakciókérésre szavazott róla a Ház, és meglepetésszerűen ezt a törvényjavaslat-tervezetet megszavazták.
A Fidesz kezdettől fogva azt kifogásolta, hogy a magánnyugdíjpénztár létrehozásával nagyon nagy költségvetési hiány keletkezik, és részben ez a költségvetési hiány az oka a tb költségvetési problémáinak. Ezt ellensúlyozandó történt ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása, amellyel nem tudunk egyetérteni, hiszen ez több okból aggályos.
Az köztudott, hogy a Fidesz kezdettől fogva meg akarta és meg akarja szüntetni az 1997-ben hozott nyugdíjtörvényeket, és mindent megtesz és megtett azért, hogy ezek változzanak. Most ezzel a megszavazott törvényjavaslattal a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya csökken a következő évben, de ez több okból gondot jelent, hiszen több mint egymillióan már átléptek a magánnyugdíjpénztárba. Felmerül a kérdés, hogy most mi lesz velük, mennyit, hogyan fognak fizetni, másrészt pedig megrendül azoknak a bizalma a nyugdíjpénztárban, akik eddig nagy számban átléptek; megrendül azáltal, hogy évente változnak a fizetési feltételek, minden évben más a kötelezően fizetendő járulék mértéke. Tehát ezért sem lehet a társadalombiztosítás költségvetésének ezzel a részével egyetérteni.
Másrészt a nagy biztosítótársaságok - amelyek létrehoztak Magyarországon magánnyugdíjpénztárakat - bizalma is megrendül a kormányzatban, hiszen kiszámíthatatlan, minden évben változó fizetési feltételek mellett kell működtetni nyugdíjpénztárakat, és ha a nyugdíjtörvényeket minden évben megváltoztatjuk, akkor bizalmi válság alakul ki, hiszen a nyugdíjbiztosításról szóló törvények 15-20 évre szóló törvények, és ezeket nap mint nap, mindennap nem szabad és nem lehet változtatni.
A társadalombiztosítási költségvetés másik része, amiről még nagyon kevés szó esett: ugyan szerepel informatikai fejlesztésre a társadalombiztosításnál egy jelentős összeg, és köztudott, hogy már jelentős problémák voltak az informatikai fejlesztéssel kapcsolatban a korábbiakban, de mind a mai napig nem esik szó arról, ez hogyan történik; és nem látni a költségvetésben nyomát, az átállást arra az rendszerre, amikor az APEH szedi be a járulékot és átadja a nyugdíjbiztosításnak, hogyan történik ennek az informatikai kivitelezése. Illetve nem történik semmi utalás arra, hogy a társadalombiztosítás két nagy rendszere, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás informatikailag felkészült lenne a 2000. év kezelésére, ennek a problémának a megoldására.
A másik, amiről már szóltam mint bizottsági kisebbségi vélemény előadója: nem látni sehol a nyomát annak a társadalombiztosítás költségvetésében, ami arra vonatkozik, hogy minőségbiztosítás, akkreditáció. A korábbi években, amikor elindult az ISO szerinti akkreditáció egyes kórházakban, illetve joint commission akkreditációja Magyarországon, akkor szó volt arról, hogy a biztosító - nagyon helyesen - megfinanszírozza azoknak az intézményeknek ezen irányú törekvéseit, amelyek részt vesznek, illetve részt vettek a minőségbiztosításban, sőt valamilyen módon már rendelkeznek akkreditációval az ISO szerint, illetve elindultak az amerikai akkreditációs módszerrel ezen folyamatban. Ez szükséges lenne, hiszen csak így lehet különbséget tenni szolgáltató és szolgáltató között, ha azt a szolgáltatót, aki elismerten jobb minőséget szolgáltat, valamilyen módon a társadalombiztosítás a díjazásával preferálja, tehát megjelenik a költségvetésben is ennek a díjazása.
Hasonlóan nem találni semmi utalást arra, hogyan lehet megfinanszírozni a kórházaknál az egészségügyi törvényből, az adatvédelmi törvényből a kórházakra háruló pluszköltségeket. A bizottsági vitánál mindkét előterjesztő elmondta, hogy ezeket a kórházak saját működési költségükből kell hogy kigazdálkodják. A korábbi kórházcsődöknek is az volt az egyik döntő oka, hogy a kórházak saját működési költségvetésükből voltak kénytelenek olyan feladatokat megoldani, amelyeket a törvényben előírtak számukra, de nem kaptak rá fedezetet, hasonlóan erre nem volt fedezetük az önkormányzatoknak sem.
Ezen néhány aggályommal együtt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy nem tudunk egyetérteni a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetésével. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)
