DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita megkezdése óta ellenzéki képviselőtársaimmal következetesen próbáljuk meg bizonyítani, hogy a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldala túlságosan felültervezett, kiadási oldala alultervezett, a költségvetés ilyen értelemben megalapozatlan; továbbá, hogy a rendelkezésre álló források nem teszik lehetővé az egészségügyi szolgáltatások szakmai színvonalának megőrzését, illetve hogy a költségvetésben megfogalmazott zárolások egyenesen a működésképtelenség felé sodorják az ágazatot.
Kormánypárti képviselőtársaim az Állami Számvevőszék megállapításaira hivatkoztak, velük kívánták bizonyítani állításaink helytelenségét. Ebben egyetlen pozitívumot találok: a vitában jó néhányan megpróbáltunk objektívek lenni és elszakadni a napi politikai aktualitásoktól.
Őszintén sajnálom, hogy a vita megkezdése óta az illetékes vezető-irányító személyiségek csak kevéssé vesznek részt ebben a vitában. Az ellátások forrásaiért felelős államtitkár asszony, illetve az Egészségügyi Minisztérium vezetői kevésszer szólaltak meg ebben a vitában (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Meg se szólaltak!), legalábbis érdemük szerint.
Az Állami Számvevőszék megállapításait segítségül híva újra szeretném bizonyítani, hogy a társadalombiztosítás költségvetése így, ebben a formában nem fogadható el. Engedelmükkel sorra venném a legfontosabb megállapításokat:
Az Állami Számvevőszék az összegző megállapítások között, noha valóban azt mondja, hogy feszes költségvetés, megvalósítható, reálisabb alapokon van tervezve, mégis megállapítja: az Egészségbiztosítási Alap esetében valószínű, hogy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatásának kiadási előirányzata már a költségvetési év kezdetekor, előre jósolhatóan nem lesz elégséges.
Megállapítja továbbá, hogy a költségvetés hozzájárulásai nem fogják biztosítani a nem biztosítottak egészségügyi szolgáltatásainak fedezetét.
Megállapítja továbbá, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek teljesülése bizonytalan. Egy másik fejezetben kétségét fejezi ki, hogy az államháztartási törvény betűjének és szellemének megfelel-e az ilyen típusú vagyonértékesítés, ha meggondoljuk, hogy két forrást, illetve két feladatot is megjelöl; ebből az egyik, amely gyakorlatilag a teljes vagyonra vonatkozóan a felélt vagyont elosztja a Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap között, majd efölött megjelöli még, hogy a vagyonértékesítésből származó bevételek mely részét kell a Postabank úgynevezett garancialapjába befizetni. Tehát azt gondolom, itt már helyben találkozunk egy ellentmondással, hiszen a vagyonértékesítésből megjósolt, egyébként vagy teljesülő, vagy nem teljesülő bevételeknek már legalább két helye van a kiadási oldalon.
A másik állami számvevőszéki kifogás - és emellett sem mehetünk el szó nélkül -, hogy a törvényjavaslat nem mutatja be a társadalombiztosítás által folyósított ellátásokat. Szeretném elmondani, hogy a két táblázat - a költségvetés első hat melléklete mellett - nem része ennek a költségvetésnek. Ezt meg tudom érteni, hiszen a két táblázatban számtalan számszaki hiányosság található. Csak említeni szeretném, hogy néhány száz millió forintos tételben nem egyezik az 1. és 2. táblázat, és valóban pénzügyi bravúr kellett ahhoz, hogy végül is a kiadási főösszegek valahol összeérjenek.
Az Állami Számvevőszék a részletes megállapítások között tételesen felsorolja, hol talál aggályokat a kiadási oldal tételeinek nem teljesülése területén. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási előirányzata zárt előirányzattá minősítése nagy kockázatot jelent. Megjósolja, jobban mondva előrejelzi, hogy valószínűleg a kiadások itt lényegesen felül fogják múlni a tervezetet - erre képviselőtársaim a korábbiakban már utaltak.
(18.30)
Szeretném azt is elmondani, hogy a kormány, miközben zárolja a gyógyító-megelőző ellátások fedezetéül szolgáló tételeket, úgy tesz, mintha az egész Egészségbiztosítási Alap 1 százalékára vonatkozó zárolás nem jelentené a gyógyító-megelőző ellátások - hiszen csak erre vonatkozik a zárolás - több mint 2 százalékát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abból a 350 milliárdot alig meghaladó működésikiadás-tervezetből az a 6,9 milliárd mind a gyógyító-megelőző ellátásokból kerül zárolásra. Még kormánypárti felszólaló képviselőtársaim is aggályosnak találták ennek a zárolásnak a mértékét.
Az egészségügy egy költséges ágazat; nem fordítható le az infláció automatikusan erre az ágazatra. A költségek robbanásszerűen emelkednek. A gyógyító ellátásokból a korszerű ellátások bizony nagyon drágák. Évek óta küszködünk azzal, hogy a szolgáltatásokért fizetett díj nem fedezi a szolgáltatások költségeit. Ezért újra szükségesnek tartom elmondani, hogy ez a típusú finanszírozás ebben a rendszerben folyamatosan a működőképesség szélére sodorja az egészségügyi intézményeket.
Kormánypárti képviselőtársaim ellenzéki korukban - szerintem nagyon helyesen - felléptek az ellen, hogy az egészségügy finanszírozása maradékelven történjék. Valóban azt gondolom, meg is kell szüntetni ezt a gyakorlatot. Erre az előző kormányok tettek kísérleteket. Ilyen kísérletnek kell minősítenünk a társadalombiztosítások létrehozását is 1992-ben. Ugyanis maga a törvényjavaslat azért született meg, hogy ne tehessük ki az egészségügyre fordítható ellátásokat a gazdasági körülmények hektikus változásainak, a gazdaság mindenkori változásainak, ahogy ezt Gidai Erzsébet képviselőtársam a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent kötetében nagyon pontosan és igen színvonalasan megfogalmazta. Azt gondolom, ezek a megállapítások időtállóak.
Szeretném elmondani, hogy miközben a kormánypártok az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer átalakításáról beszélnek, ezeket nem tették még az Országgyűlés elé. Vezető politikusok, vezető tisztségviselők igen sok és némiképp ellentmondó nyilatkozatot tesznek ebben a tárgykörben. Az egészségügyi miniszter úr azt mondja, hogy új társadalombiztosítási rendszert alapoznak, lezárult az egészségügy és az egészségbiztosítási rendszer elméleti átalakítása, már csak a megvalósítás van hátra. Én azonban azt tudom mondani, hogy ezeknek bizonyos társadalmi konszenzuson kellene alapulniuk. Lehetséges, hogy a kormánypárti képviselők asztalán valóban ott vannak az átalakítás tervei, mégis azt gondolom, fontos lenne, ha ezt megosztanák velünk is.
De azért nézzük meg, hogyan gondolják el kormánypárti többségi oldalon ennek a szolidaritáselven működő társadalombiztosításnak, ennek a kétszintű biztosítási rendszernek a működését a gyakorlatban! Vizsgáljuk csak meg például, hogyan gondolják a gyógyszertámogatásokat és a közgyógyellátásokat! Azt nyilatkozza államtitkár asszony, hogy gyógyszer-felhasználási szokásainkat, gyógyszer-támogatási rendszerünket felül kell vizsgálni. Biztosítékot ad arra, hogy az elavult készítmények helyett modern, hatékony gyógyszerek fognak majd támogatást kapni.
Én csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A modern, hatékony gyógyszerek rendszerint sokkal drágábbak is. Ugyanúgy a modern, hatékony gyógyítási technikák is sokkal drágábbak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék aggályosnak tartja, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható keret 1 százalékának zárolásáról, illetve annak feloldásáról és szükség szerinti átcsoportosításáról a kormány saját hatáskörében döntsön. Én ezzel a véleménnyel maradéktalanul egyet tudok érteni. Már csak azért is, mert ugyancsak a társadalombiztosítási költségvetés tervezetének zárórendelkezései között egy olyan passzus is található, amely arról szól, hogy a működési kiadások a parlament felhatalmazása nélkül átcsoportosíthatók.
Én pedig azt gondolom, ha a működési kiadásokban a gyógyító ellátásokra fordított kiadásokat is érteni lehet - amint ezt a Számvevőszék is joggal kifogás tárgyává teszi -, akkor jó lenne, ha ennek a feloldása vagy átcsoportosítása ugyancsak a parlament hatáskörébe kerülne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi ellátás és az emberek egészsége csak mintegy 10-20 százalékban múlik az ellátórendszeren. Mégis az ellátások minősége, a betegek elégedettsége, a szolgáltatók megbecsülése kemény politikai kérdés; s azt gondolom, egyetlenegy kormány sem mehet el emellett. Ha a rendszereket át lehet alakítani úgy, ahogy a társadalombiztosítás esetében megtörtént a nyugdíj-biztosítási kasszánál, ha lehet a szabályokat menet közben változtatni, akkor azt gondolom, nincs garancia arra, hogy az egészségügyi ellátások tervezett kétszintűvé alakítása mellett is nem csorbul a már így is szűkös ellátás.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
