BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, tényleg ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy elmondjuk, hogy minden alkalommal azt mondják ennek a törvényjavaslatnak a hívei, hogy igaz ugyan, hogy ebben benne vannak ezek a sokéves szankciók, de ezeket nem kell komolyan venni, mert hiszen nem muszáj börtönbe csukni azt az alkalmi kábítószer-fogyasztót, van próbára bocsátás meg ez meg az meg amaz - de ez komolytalan. Mindazok, akik a tényállást megvalósítják - hogy jogászul szóljunk -, meg vannak fenyegetve ezzel, és aztán a jogalkalmazó meg a rendőr meg az összes közbejövő illetékes hatóság jó szándékán, rossz szándékán és a többin múlik, hogy ezt a szankciót, amelyik ott lebeg a fejük fölött, alkalmazzák-e avagy sem.
Ez a szemlélet végigvonul ennek a kormánynak az egész jogalkotásán. Olyan helyeken is - csak hogy egy példát mondjak -, mint a táppénz megvonása, be lett illesztve a törvénybe egy lehetőség, amivel a hatóság, ha akar, él, ha nem akar, nem él. Ott van az adózás rendjéről szóló törvény, egy csomó lehetőség; ha a hatóság akar, alkalmaz szankciót, ha nem akar, nem alkalmaz szankciót. Tehát ez a fenyegetőzés és ugyanakkor a bizonytalanság keltése az állampolgárban, a választópolgárban - ahogy tetszik -, ha az állam, a hatalom, az erőszakszervezet, az igazságszolgáltatás akar, lesújt, ha éppen nem akar, nem sújt le, ez az alapfilozófiája ennek a kormánynak, aminek a legeklatánsabb példája ez a Btk.-módosítás, és ez az, amiért ezt nem részleteiben, nem apróságában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem egészében utasítjuk el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
