DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, és külön köszönöm azoknak a képviselőtársaknak, akik ezen a késői órán is megtisztelnek a figyelmükkel, hogy a büntető törvénykönyv tervezett módosítása kapcsán megosszuk egymással a gondolatainkat.
Engedjék meg, amikor a Btk.-módosításról szeretnék beszélni, akkor először egy kicsit tágabb kontextusban hadd említsem magának a büntető törvénykönyvnek módosítását, méghozzá azért, mert a Btk.-módosítás mellett előttünk van egy másik csomag, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos szabályok módosítása is. Nem véletlenül kerültek ezek együtt elénk, ráadásul egy olyan időpontban, amely azért is érdekes számunkra - november vége van -, mert néhány nap múlva, december elején fogjuk ünnepelni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 50. évfordulóját, amikor az ENSZ kiadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Talán egy ilyen vita alkalmával nem haszontalan egy rövid időre összevetnünk azt, hogy a mostani elképzelések vajon összhangban állnak-e az egyetemes emberi jogok által támasztott követelményekkel.
Nos, én azt hiszem, hogy általában azon szabályok között, amelyekről vitatkozunk, igazából talán négy olyan terület van, ahol a legutóbb megismert kormányelképzelésekben problémák lehetnek. Az egyik ilyen az idegenrendészeti szabályok köre, a másik területe a tényleges életfogytiglani büntetés bevezetésének a problémája.
(22.50)
A harmadik, ami nem szorosan az előbb említett csomagokhoz tartozik, az az APEH-rendőrség kérdése, amiről ugyancsak komoly vita alakult ki az elmúlt időszakban. Ezeket az intézkedéseket mind-mind egy-egy cél motiválja. Nevezetesen, az úgynevezett kemény kéz politikájának motivációját látom emögött. Azon keménykéz-politikát, amely azt gondolja, hogy az ilyen szigorú büntetőszabályok bevezetésétől lehet várni azt, hogy bizonyos cselekmények száma csökken a társadalmon belül, illetve valamiféle társadalmi visszatartó ereje, elrettentő ereje lesz a szigorú szabályoknak, a szigorú büntetőszabályoknak.
A keménykéz-politika logikájába tartozik a kábítószer kérdése is, amivel most részletesebben szeretnék foglalkozni. Azt gondolom, hogy e területen is tévedésben van a kormány, amikor azt gondolja, hogy a szigorú politikával igazából demonstrálni lehet valamit, és e demonstráció eredményeként csökkenni fognak a társadalomra valóban veszélyes és valóban káros cselekmények.
Hadd tegyek említést mindjárt arról, hogy Szili Katalin, aki előttem szólt, utalt arra, hogy vannak olyan országok, amelyekben próbálkoztak ezzel az úgynevezett keménykéz-politikával. Eléggé általános alapelv volt a kábítószerügy kezelésének tekintetében 10-15 évvel ezelőtt a nyugati világban, és elég látványos kudarcot is vallott, mint ahogy az elmúlt években ezt különböző nemzetközi jelentések - mind az Európa Tanács, mind az ENSZ jelentése - be is merik vallani, és szembe is próbálnak ezzel nézni, hogy ez a néhány évtizeddel ezelőtti nyugat-európai politika megbukott. És sajnos nem tudtak vele igazából eredményt elérni: rendkívüli mértékben növekedett a kábítószer-fogyasztás, hihetetlen mértékben nőtt meg a börtönök túlzsúfoltsága ezekben az országokban, és óriási költségeket emésztett fel ez a politika.
Szili Katalin utalt az Egyesült Államokra; valóban úgy van, ahogy ő is elmondta. Ezek a számok tényleg így vannak, hogy a közel 50 ezerről - ez 1980-as adat - a '96-97-es évre 400 ezer fölé emelkedett azok száma, akik kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt voltak elítélve az Egyesült Államokban. És amíg 1980-ban az Egyesült Államok 1 milliárd dollárt szánt a központi költségvetéséből a kábítószer elleni harcra, addig 1997-ben ez 16 milliárd dollár volt. Tehát hihetetlen mértékű költségnövekedések, és a másik oldalon a teljes katasztrófa: egy hatékonytalan fellépés a kábítószer terjedésével és a vele kapcsolatban kiépült alvilággal kapcsolatban! Látható már, hogy az amerikai közéletben is komoly viták dúlnak azzal kapcsolatban, hogy másfajta politikát kellene itt követni. Talán inkább a megelőzésre és inkább a felvilágosításra kellene a hangsúlyt fektetni.
Magyarországon, azt hiszem, tévedés lenne abban a helyzetben, amiben mi vagyunk - tehát sajnos és szomorú módon, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően nálunk is növekszik a kábítószer-fogyasztás, és terjed a kábítószer, ami azt gondolom, mindenki számára tragikus dolog, aki kapcsolatba kerül vele. És valóban, minden meg kell tennünk azért, hogy küzdjünk ez ellen, küzdjünk, ha úgy tetszik, a társadalmat is próbáljuk védeni ennek a káros hatásaitól, de az egyéneket is.
Tehát ahhoz, hogy mindent megtegyünk a kábítószer terjedése ellen, nem ez a megfelelő eszköz. Sőt, nem is hogy a nem megfelelő eszköz, biztos, hogy tévedés, aminek az újtára a kormány próbál lépni. Mert ráadásul kriminalizálni próbálja azokat a fogyasztókat - és elsősorban a fogyasztók ellen próbál valamiféle harcot hirdetni -, akik áldozatok ebben az ügyben, akik alkalmi kipróbálói a kábítószernek.
Az ő kriminalizálásukkal - tíz- és százezer fiatalról van itt szó, hiszen a becslések szerint körülbelül félmillió magyar fiatal az, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül a kábítószerrel. Ők tehát potenciális börtönlakók és elítéltek lesznek az elkövetkezendő időben, amennyiben ez a törvényjavaslat hatályba lép, és ezt óriási vitának tartom. Óriási hibának tartom azért, mert ebből tragikus sorsok, kettétört életek, családi drámák lesznek, és azt is jól tudjuk, hogy milyen szocializációs hatása van egy börtönnek. Nem hiszem, hogy azt a célt is elérik - akár szigorúbb büntetésekkel -, hogy majd úgy fognak a börtönből kijönni ezek a fiatalok, akik egy-két marihuánás cigaretta elszívásáért kaphatják a börtönbüntetést, hogy többet soha nem nyúlnak majd kábítószerhez. Ez szerintem hiú ábránd, nem így lesz.
Sajnos, egészen másról szólnak a börtönviszonyok Magyarországon is és szerte a világon is. Tehát értelmetlennek látom ezt a javaslatot, ami a kábítószerre vonatkozik a Btk. módosítása kapcsán, ráadásul az ellenkező hatást fogja kiváltani, mint amit a kormány szeretne vagy várna. Nem fogja meghozni azt a hatást sem, hogy bármilyen módon elrettentse a fiatalokat a kábítószer-fogyasztástól, mert ezt nem a tiltás teszi meg, hanem a felvilágosítás és a megelőzés.
Hadd tegyek itt egy megjegyzést ahhoz, amit Balczó képviselő úr az előbb egy kétpercesben megfogalmazott: hogy gyakran elhangzik el az, hogy csak a Btk.-ról vitatkozunk, holott a megelőzés is - azok szerint is, akik egyetértenek ezzel a javaslattal - fontos. Ez nyilván így van, és örülök is, hogy ő ezt elmondta. Az igazi probléma ott van, hogy előttünk most a Btk.-javaslat van, tehát a büntető törvénykönyv javaslatáról vitatkozunk, és a kormány ezt terjesztette a parlament, ha úgy tetszik, az ország közvéleménye elé, hogy ő a kábítószer-kérdéshez ilyen módon akar hozzányúlni, és sehol nincsenek olyan javaslatok, amelyek a megelőzésről, a felvilágosításról, a prevencióról szólnának. De nemhogy nincsenek, ráadásul semmiféle komolyan vehető tételek sincsenek beállítva a költségvetésbe e téren.
Tehát mindazok a pénzek, amelyek az elmúlt időszakban is a drogambulanciák fenntartására vagy az orvosi kezelésre, a pszichiátriai gondozásra kerültek a költségvetésben beállításra, nem növekszenek a következő évi költségvetésben, vagyis a helyzet az - sajnos -, hogy valóban az egyetlenegy terület, amire a kormány figyelmet fordított ezzel a kérdéssel kapcsolatban, a büntető törvénykönyv, és ez újfent tragikus tévedés ebben a kérdésben. A kábítószer-fogyasztást és -terjedést nem lehet megállítani a Btk. szigorításával.
Egyetlenegy módon lehet fölvenni a harcot e tragikus szenvedély ellen. Az pedig az, ha olyan programokat indítunk be, ahol már az iskolákban próbáljuk közel hozni a fiatalokhoz ezt a kérdést, ezt a problémát, és világosan beszélni a veszélyekről számukra, hogyha erre valóban pénzt és energiát áldozunk, ugyanezt a tanárképzésben is érvényesítjük. Egyébként általában a közvéleményben próbáljuk a megelőzést olyan módon a felvilágosítás és az információ oldaláról megerősíteni, hogy mindenkihez eljussanak a veszélyekről szóló híradások egyébként, és inkább segítő kezet próbálunk sokaknak nyújtani, nem pedig büntető szigorral próbálunk lecsapni rájuk.
Nos, ezek azok az elvi szempontok, amelyek miatt tévedésnek érzem ezt a törvényjavaslatot, és úgy gondolom, hogy az ellenkező hatást fogja kiváltani e téren. Nagyon szeretném kérni a kormányt, hogy komolyan gondolja át, hogy nem lenne-e helyénvaló valamilyen módon változtatni ezen a beterjesztésen. Mindezeken túl szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy módosító indítványainkban - amelyek részleteiről természetesen a részletes vitában fogunk beszélni - olyan területeken szeretnénk a törvényjavaslaton változtatni és javítani, amelyek vagy kimaradtak belőle, vagy szerintünk helytelenül kerültek megfogalmazásra.
Hadd említsek ezek közül néhány témát, szigorúan megintcsak a kábítószerkérdésen belül maradva. Tehát a 62., 63. és 64. paragrafusról szeretnék beszélni. A fogyasztás kriminalizálását az alapeseti tényállásnál tévedésnek gondoljuk. Azt hiszem, ez mind azokról a problémákról szól, amelyeket már az előzőekben is említettem. Tehát nem a fogyasztók ellen kell háborút viselni és harcot indítani, hanem a terjesztés és a kereskedelem ellen, és értelmetlen dolog fölöslegesen bűnözőkké változtatni az alkalmi fogyasztókat. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen politikai tévedés, és céltévesztés a törvényjavaslatban.
Nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a törvényjavaslat nem differenciál a különböző szerek között, holott ezt az országok egy jelentős része, amelyek már a kábítószerrel kapcsolatban - akár európai országokat is említhetnék - törvényt vagy jogszabályokat alkottak, megteszik ezt a differenciálást, hiszen a különböző szerek különböző veszélyességgel rendelkeznek, és azt gondolom, nem mindegy, hogy ezek milyen büntetési tételeket vonnak maguk után.
Tévedésnek, méghozzá súlyos tévedésnek tartjuk azt, hogy az úgynevezett csekély mennyiség határát - és a hozzáértők tudják, hogy a mennyiségi határoknak jelentőségük van, mert a büntetési tételek kiszabására hatásuk lesz - megváltoztatja ez a törvényjavaslat, és szemben azzal, amit egyébként Magyarországon a bírói gyakorlat és a szakma, az orvosi szakma dolgozott ki, szinte érthetetlen és megalapozatlan módon tér el és változtat ez a törvényjavaslat, méghozzá oly módon, hogy leszállítja ezeket a mennyiségi határokat.
Azt is jól tudjuk, hogy mindazok, akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak - itt az orvosokra, a gyógyszerészekre, bírákra hivatkozhatnék, akik e területen évek óta dolgoznak -, megdöbbenésüknek adtak hangot a sajtóban. Voltak, akik szervezetileg, voltak, akik egyénileg tiltakoztak ez ügyben, de senki nem tudja a magyarázatát annak, hogy miért kerül sor a mennyiségi határok leszállítására, mert ennek szakmai megalapozottságát sehol nem lehetett látni, sehol nem lehetett olvasni.
(23.00)
Az a legfelsőbb bírósági állásfoglalás egyébként, amely évekkel ezelőtt kialakította ezeket a határokat, azok a gyakorlati tapasztalatokon és az orvosok által, az ezzel foglalkozó szakemberek által kialakított határokon nyugodtak, nem pedig valamiféle légből kapott elképzelés volt. Most ezt változtatja meg ez a kormányjavaslat, máig sem ismert megalapozottsággal.
Azt is helytelennek tartjuk, hogy a kábítószer-terjesztés területén - megint csak a nemzetközi gyakorlattól eltérően - nem differenciál a törvényjavaslat azon terjesztők között, akik egyébként drogfüggő dealerek, vagyis terjesztők; általában az ő megítélésük szerte a világon, néhány országot leszámítva, enyhébb a tudatos, és mondjuk, a szervezett bűnözéshez tartozó kábítószer-terjesztőkkel kapcsolatban és velük szemben.
Azt is helytelennek tartjuk, hogy az elterelés intézménye, amiről itt a vitában már többször beszéltünk, ebben a törvényjavaslatban valamiféle korlátozás alá esik, hiszen jelen pillanatban a mostani szabályok alapján az elterelést lehet alkalmazni az alkalmi fogyasztókra is. Az itteni törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, megszüntetné ezt a lehetőséget, és gyakorlatilag csak a komoly és súlyos drogfüggők számára tenné lehetővé az elterelést. Ezt is kriminálpolitikai tévedésnek érezzük. Amiről már beszéltem, az a hatás fog ennek eredményeként is bekövetkezni, vagyis az alkalmi fogyasztók lesznek kriminalizálva, lesznek megbüntetve, őket fogja sújtani elsősorban ez a törvényjavaslat, ami nem helyes gondolat, és nem győzzük ellenezni ezt a felfogást.
Nos, végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, milyen hatással járhat ez a törvényjavaslat, amennyiben változtatások nélkül, a jelenlegi formájában fog hatályba lépni. Én azt hiszem, hogy azon túl, amit már idáig említettem, nevezetesen, hogy nem fogja visszaszorítani a kábítószer-fogyasztást és -terjesztést, ellenkezőleg, még szorosabbá válik és még drámaibbá fog válni a kapcsolat az alvilág és a kábítószer-terjesztés között, mint ahogy szerte a világon mindenütt, ahol a kemény kéz politikáját alkalmazták, és megbukott az elmúlt években, ez történt, tehát itt is ez várható. Azonkívül természetesen a börtönökben az elítéltek száma nyilván növekedni fog, azon börtönökben, amelyek egyébként is már elég zsúfoltak, hiszen Európában Magyarország azon országok közé tartozik, ahol igen magas az elítéltek aránya a börtönökben. Nem tudom, hogy erre föl lennénk-e készülve, nem hiszem, és ráadásul ez jelentős költségvetési kiadásokkal is jár.
És mindezeken túl pedig azon kábítószer-fogyasztók számára is, akik orvosi kezelésre szorulnak és komolyabb függőségben élnek, félelmet fog gerjeszteni ez a javaslat, és ez sajnos azzal az eredménnyel járhat, hogy náluk, akiknél fontos lenne, hogy az orvosi kontroll mindenképpen működjön, nem fognak elmenni az orvosokhoz, nem fognak elmenni az ambulanciákra, újra valamiféle sötét területre, a homályba szorul a kábítószer-fogyasztás, amely egyébként együtt jár sajnos más szomorú betegségek terjedésével is, például az AIDS terjedésével, mint ahogy ezt megint csak más országok példája mutatja, ahol ez a súlyos betegség is komoly veszély, amit a kábítószer jelent, drámai módon van jelen, és ennek eredményeként nem lehet majd olyan programokat Magyarországon is sikerrel menedzselni, mint amilyen a tűcsereprogram, amivel sok országban, és így Magyarországon is az elmúlt években, ahogy ezt elkezdték, próbálják megállítani a kábítószer-fogyasztással szorosan összefüggő AIDS terjedését is. Tehát egészségügyi, méghozzá káros egészségügyi következményei is lehetnek egy ilyen értelmetlen keménykéz-politikának.
És nem utolsósorban, és ezt még egyszer szeretném aláhúzni, drámai következményekkel járhat azon fiatalok számára, akik alkalmilag, egyszer vagy kétszer próbálják ki a kábítószert, és nem lesznek és nem is akarnak kábítószerfüggővé válni az életükben, viszont ilyen értelmetlen fenyegetés, ilyen értelmetlen börtönbüntetés, amit kaphatnak e törvényjavaslat hatálybalépése után, az ő életüket súlyosan fenyegetheti, az életüket kettébe törheti, és egy olyan tragikus pályára taszíthatja az életüket, ami nem lehet érdeke egy józan kormánynak. Mert minden kormánynak azon kell munkálkodni egy országban, hogy valóban, a polgárai lehetőség szerint jól és nyugodtan éljenek, és az ő életüket, ezért az ő fejlődésüket, főleg, ha fiatalokról van szó, leginkább szolgálja az ő politikája - ez a politika nem fogja szolgálni ezt a fejlődést.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
