ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérhetem, hogy fél kettő magasságában rendkívül rövid leszek. Ezt annál is inkább megtehetem, mert az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim, azt gondolom, hogy mind minőségileg, mind esztétikailag olyan élményt nyújtottak itt a kormánypárti képviselőtársaimnak, amit már nehéz lenne felülmúlni.
Természetesen mondanom sem kell, hogy mint fiatal, ehhez a drogtörvény-tervezethez, illetve a büntető törvénykönyv erre irányuló módosításához szeretnék egy-két megjegyzést tenni. Sajnos számomra úgy tűnik - bár lehet, hogy ez csak korosztályi megállapítás -, hogy a kormány, illetve a kormánypártok - ez nem túl szép kifejezés: - az idősödő társadalom igényeit akarják egy ilyen demagóg törvénnyel kielégíteni, fiatalok tízezreinek börtönbe juttatásával. Ez egy nagyon jól hangzó tervezet, hogy itt szigorúan föllépünk a kábítószerfüggőkkel szemben; tudjuk, hogy ez alapvetően arra szolgál, hogy a társadalom döntő többsége, amely nem eléggé tájékozott ebben a kérdéskörben, számukra egyértelmű jelzésnek tűnhet arra, hogy a kormány keménykezűen fellép.
A dolog másik oldala, hogy a kormány nem egyeztetett a fiatalokkal, nem egyeztetett a fiatalok képviselőivel, nem egyeztetett a szakemberekkel, egyértelműen velük szemben tette meg ezt az előterjesztést. Pedig tudni kell, hogy a drogfogyasztókat nem bűnözőknek kell tekinteni; rá kell döbbennie miniszter asszonynak, illetve a képviseletében itt levő államtitkár úrnak, hogy nem a börtönök, nem a rendőrszobák a megoldások az ilyen problémára, hanem azok, amelyeket prevenciós módon meg lehet tenni.
Gondoljunk csak bele, hogy egy-egy cigaretta elszívása után akár egy elrontott élet lehet: egy börtön, egy meg nem kötött házasság, egy meg nem született gyerek - ez Harrach miniszter úr számára úgyis mindig problémát szokott jelenteni.
Nekem mindig ilyenkor az jut szembe, hogy a Tanácsköztársaság 133 napja alatt a fiatalokat a Balatonra küldték nyaralni. Ez a kormány éppen a működésének 133. napján terjesztette be azt a törvénytervezetet, amely módot és lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a fiatalok ne a Balatonra, hanem a börtönökbe menjenek; persze ezek a börtönök még nem épültek meg.
Konkrétan hat megjegyzésem lenne a törvénytervezetet illetően:
Az első: arról szól a törvény, hogy az a fogyasztó, aki még nem drogfüggő, három évi börtönnel büntethető. Ily módon a fogyasztókat a törvény tulajdonképpen érdekeltté teszi abban, hogy függőnek állítsa be magát, hiszen így megmenekülhet a szankciótól, megmenekülhet a börtöntől, így nem lesz börtöntöltelék.
A másik probléma, ami nálam felmerült, hogy a törvénynek van egy olyan pontja, ahol 2-8 évig, tehát kiemelten büntet egyes helyszíneken való kábítószer-fogyasztást. Ide két olyan hely is bekerült - az egyik az egyetemek, a másik a kollégiumok -, amit én aggályosnak tartok. Elsősorban azért, mert ezek a helyszínek az adott fiatalok számára élettérnek minősülnek, a kollégiumban laknak, a kollégiumban élnek. Tehát számukra ez nem úgy merül fel, mint a dealerek számára, akik bemennek az óvodába, hanem ez az ő lakhelyük, ahol ha ők fogyasztanak kábítószert, semmi esetre sem lehet olyan szankciókkal büntetni, mint másokat. Ugyanez felmerül egyébként a droggal foglalkozó civil szervezeteknél, amelyek szintén döntő módon közintézményekben működnek. Ha ők megelőző tevékenységet folytatnak, vagy akár tűt osztanak például azért, hogy ezek a fogyasztók ne kapjanak AIDS-et vagy ne legyen más súlyos fertőző betegségük, őket szintén kiemelten bünteti a törvény.
Az is probléma, hogy a törvény nem tesz különbséget a tiltott szerek között. Nem mindegy, hogy valaki morfiumot, esetleg egyszerű cigarettát szív, vagy éppen a heroinról kell leszoktatni.
Az is nagy probléma, hogy nincs különbség a kábítószerfüggő kereskedők és a valódi kereskedők között. Nem mindegy, hogy a drogfüggő azért kereskedik, hogy elő tudja a maga számára teremteni a pénzt arra, hogy meg tudja a kábítószert venni, vagy pedig azért, hogy ebből meggazdagodjon. Ezeket a függő betegeket gyógyítani kell, hiszen ők ahelyett, hogy rabolnának vagy gyilkolnának, e módon próbálják az anyagi javakat biztosítani, s fontos, hogy ezeket kezeljük, gyógyítsuk, ne pedig börtönbe juttassuk.
Problémásnak tartom, hogy a kábítószer kínálását, tehát amikor valaki valakit megkínál kábítószerrel, pont olyan súlyosan bünteti, mint a kereskedőket.
(1.30)
Tehát például előfordul, ha egy kollégiumban az egyik kollégiumi társ megkínálja a másikat, azt szintén szankcionálja a törvény. Itt egy ismételten fölmerülő probléma a kábítószer mennyiségi korlátainak kérdése. Erre nem kívánok külön kitérni.
Amit viszont problémának tartok még a törvény megszületésekor: nincs a törvény mögött egy megfelelő ellátórendszer, nincsenek meg a költségvetésben azok a tételek, amik esetleg a börtönbe kerülő fiatalok számára szükséges börtönöket biztosítják, vagy éppen a megelőzést, vagy éppen a gyógyítást szolgálják. Problémának tartjuk azt, hogy nem született átfogó felmérés a problémákról, és enélkül született meg a törvény.
Úgy gondolom, hogy mindezek miatt fontos lenne a törvény módosítása, javítása. Hiszen bennem például fölmerült, hogyha itt most nem sikerül megépíteni az új Nemzeti Színházat, akkor a Nemzeti Színház alapjára fel lehetne állítani egy ilyen börtönt, átnevelő helyet, ahova a Dávid-árvákat be lehetne tenni, azokat a fiatalokat, akik elrontott életbe kerültek azért, mert egy cigarettát elszívtak. Bízom benne, hogy ezekre nem fog sor kerülni. Az ellenzék mindent meg fog tenni, hogy ezekre ne kerülhessen sor, de tudjuk, hogy a kormánypártok vannak többségben.
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
