TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az idézett ügyrendi bizottsági állásfoglalást megelőzően Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke kért két kérdésben állásfoglalást. A két kérdésre az ügyrendi bizottság az idézett állásfoglalását kialakította.
Ez az állásfoglalás, amit a koalíciós többség hozott meg az ügyrendi bizottság október 28-ai ülésén, nem vitatja - mert nem vitathatja - az alkotmány előírását, miszerint mindenki köteles az országgyűlési bizottság rendelkezésére állni.
Kísérletet tesz arra ugyanakkor, hogy három különbséget tegyen az ügy kapcsán, s erre alapozza azt az állásfoglalást és annak egész logikáját, amit a koalíciós többség hagyott jóvá.
Ezek a különbségtételek a következők: a "mindenki" fogalmán belül különbséget tesz az állam polgárai és az állam tisztségviselői között. Az állásfoglalás szerint az előbbiek nem, az utóbbiak lényegében korlátlanul helyettesíthetőek a meghallgatás során.
A másik különbség, amit a bizottság tesz: a "meghallgatás" és a "vallomástétel" fogalma közötti eltérés. A bizottság elnöke az eltérő fogalmak között eltérő jogalkotói szándékot vél felfedezni. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy a meghallgatás gyűjtőfogalom, és mint gyűjtőfogalom, ezen belül van értelme különbséget tenni tájékoztatás, beszámoló vagy vallomástétel esetén.
Végül a harmadik különbségtétel, amit a bizottság megtesz, a kétötödös meghallgatási szabály és a többségi határozattal elrendelt meghallgatás között húzódik, vagyis az ügyrendi bizottság többsége szerint van gyengébb és van erősebb meghallgatási jogintézmény.
Tisztelt Ház! Álláspontunk szerint az ügyrendi bizottság vitatott általános érvényű állásfoglalása hibás kiindulási alapról téves következtetést vont le, és olyan szabályt alkot, amely nem vezethető le sem a hatályos jogi anyagból, sem a Házszabályból. Az általános érvényű állásfoglalás igazi rendeltetése a parlamenti ellenzék jogainak kurtítása, a kormánykoalíció kényelmének, mozgásterének növelése. Végső soron az állásfoglalás a miniszterelnök kora őszi cselekedetének utólagos igazolását is szolgálja.
Tisztelt Ház! A következőkben az említett három különbségről szeretnék röviden szólni. Az első a "mindenki" és a "gyevi bírók" viszonyáról szól. Megjegyzem: nem tartom túlságosan életszerűnek, hogy egy parlamenti bizottság úgymond tisztség nélküli állampolgárokat hallgat meg - habár alkotmányos lehetőség van erre -, vagy erre vonatkozóan kezdeményezés születne. Habár az ötlet alapján néhány törvényjavaslatot vagy kormányzati intézkedést látva lehet, hogy kifejezetten hasznos lenne, ha az állampolgárok véleményt nyilváníthatnának bizottsági ülésen, és őket meghallgatva elmondhatnák, hogy miként vélekednek ezekről a javaslatokról.
Szerintem az az általános eset, hogy a parlament köztisztséget betöltő embereket hallgat meg, vagy adott esetben ilyeneket szeretne meghallgatni. S ezt nem bosszantásból, nem puszta időtöltés okán teszi, hanem ilyenkor ellenőrző szerepét tölti be, illetve ennek kíván megfelelni. Ha elfogadnánk a tértől és időtől független helyettesítés lehetőségét, akkor ezzel szentesítenénk a parlament mint alapvető jogintézmény kikezdhetővé tételét. Ezek alapján a köztisztviselők esetében csak a megindokolt és a jogilag korlátozott helyettesítést tudjuk elfogadni. Tudjuk, hogy ennek konkrét szabályait természetesen meg kell alkotni.
A második kérdés a meghallgatás és vallomástétel viszonyáról szól. Talán kevesen tudják, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalásában idézett alkotmányszöveg már az 1949. évi, úgynevezett népköztársasági alkotmányban szinte szó szerint benne volt. Nem hiszem, hogy '49-ben a jogalkotók a vallomástétel kifejezést úgy és olyan tartalommal ruházták fel, ahogy most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az ügyrendi bizottság ezt teszi.
Ezek alapján azt gondolom, erőszakolt az a szándék, hogy 50 év elteltével a meghallgatás és a vallomástétel közötti különbségtételt (Az elnök ismét jelez.) használjuk egy állásfoglaláshoz.
Tisztelt Ház! Ezen érvek alapján kezdeményezzük az állásfoglalás elutasítását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
