DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jövő évi költségvetésben állami vagyon értékesítése jogcímen 102 milliárd forint bevétel szerepel. Ebből 22 milliárd forint a központi költségvetésbe kerülne befizetésre állami közkiadásokra, illetve 80 milliárd forint pedig a privatizációs vagyonkezelőnél maradna reorganizációs költségek fedezetére. Nyitott kérdés az, hogy az elmúlt évek privatizációs szerződései, illetve a hozzájuk kötődő állami garanciavállalások az 1999. évi és az azt követő költségvetések rovására milyen helytállási terheket jelentenek.
Interpellációmban választ keresek arra, hogy a kormány áttekintette-e már a remélhetően átadás-átvételi leltárral átvett privatizációs szerződésekből a még fennálló kötelezettségeit, hogy ezekből milyen költségvetést terhelő kiadási tételek várhatók 1999. folyamán.
(15.40)
A korábban megkötött szerződések felülvizsgálata megindult-e törvényességi szempontból? Mikorra állapítható meg, hogy hol, mikor, milyen mértékű törvénysértések történtek? Intézkedtek-e ezek megszüntetésére és legfőképpen az államnak okozott kár megtérítésére? Ebből várható-e és milyen nagyságrendű bevétel 1999-ben? Értékeli-e a kormányzat a korábbi szerződéseket, illetve az azokban foglalt gazdasági tartalmat eredményességi szempontból, és ennek keretében vizsgálják-e, hogy helyes volt-e az egyes szerződések esetében a kialkudott árfolyam - így a vételár -, milyen mértékű kötelezettségeket vett ezáltal az állam képviselője útján magára ahhoz, hogy a vagyon értékesítésre kerülhessen?
Kérdezem, hogy a szerződő partnerek eleget tettek-e a vállalt kötelezettségüknek, határidőre pénzügyileg rendezték-e az átvett vagyon ellenértékét. Ha nem, milyen volumenű az állam ez irányú kintlévősége, mikorra várható és milyen mértékben, hogy a költségvetés hozzá is jut az elmúlt évek privatizációs bevételeihez?
Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, indult-e vizsgálat arra vonatkozóan, hogy a privatizált vállalatok mekkora hányadának volt jelentős volumenű lejárt hiteltartozása, amelytől a bankokat privatizációjuk előtt az állam alárendelt kölcsöntőkenyújtás vagy kötvény formájában felvállalt kötelezettségként megtisztította.
A vállalatokkal szemben a fennálló követelések ilyen-olyan formában történő leírása, tehát a privatizálandó cégek tisztára mosása az állam számára kettős terhet jelentett: egyszer megsegítette a bankot, másrészt pedig a hitelfelvevőt. Kérdezem, mikorra várható a vállalati és bankprivatizációs, valamint a bank- és adóskonszolidációs szerződések párhuzamba állítása és felülvizsgálata.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
