DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetek, hónapok törvényalkotási fejleményeiből az látható, hogy a kormány számára a szervezett bűnözés elleni fellépés jelszava egy olyan ostya, amivel mindent be lehet adni a magyar társadalomnak.
Ha megnézzük a jogalkotásnak azokat az elemeit, amelyeket az elmúlt napokban vagy éppen a mai napon tárgyalt az Országgyűlés, azt látjuk, hogy minden egyes ilyen jogalkotási elem elegendőnek tekinti, hogy a tervezetre rányomja azt a bélyeget, hogy ez a szervezett bűnözés elleni küzdelem szolgálatában áll, és ezzel már eleve kizárja vagy kizárni igyekszik az érdemi vitát a dolog tartalmáról, mondván, hogy aki nem ért egyet azzal a javaslattal, nem ért egyet azzal a konkrét előterjesztéssel, az nem akar küzdeni a szervezett bűnözés ellen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a fajta beállítást, hozzáállást, ami elhangzott több kormánypárti hozzászólásban is a mai napon és a korábbi vitában is, a leghatározottabban vissza kell utasítani, mert ez az érdemi, ésszerű, rációra épülő vitát teljesen kizáró hozzáállás.
Szeretném előrebocsátani, hogy az SZDSZ a kormányt minden olyan lépésben támogatni fogja, amely ténylegesen a szervezett bűnözés elleni fellépést szolgálja, amely nemcsak kampányt indít jelszavak szintjén, hanem valóban lépéseket tesz a szervezett bűnözés felszámolására.
Állításom alátámasztására, hogy elegendő rányomni a bélyeget egy javaslatra és mindent el lehet fogadni, jó példa a törvényjavaslatnak a prostitúcióra vonatkozó szabályozása, amellyel kapcsolatban azt gondolom, ideje kimondani, hogy ez a javaslat a prostitúciót legalizálja Magyarországon. Persze van valami köze a szervezett bűnözéshez, de alapvetően nem a szervezett bűnözésről szól, mint inkább arról, hol, hogyan, milyen körülmények között lehet legálissá tenni a prostitúciót Magyarországon. Ez, azt gondolom, azoknak a televíziónézőknek vagy rádióhallgatóknak a számára, akik a vitát figyelik, idáig nem derült ki a vitából; minden hozzászóló arról beszélt, hogy az újraszabályozás, a pontosítás... - valójában nem erről van szó a javaslatban!
Én a felszólalásomban szeretnék a miniszter úr expozéjának gondolatmenetéhez kapcsolódni. A miniszter úr azt mondta, hogy az új törvények megalkotásánál meg kell találni azt a optimális határt, amely már biztosítja a kellő szigort és hatékonyságot, de nem sérti a szükségesnél jobban az állampolgárok szabadságjogait. Ezt a követelményt a saját törvényjavaslatával szemben a miniszter úr támasztotta, és én a magam részéről erre a követelményre építve szeretném elemezni a törvényjavaslatot. Hiszen bármilyen más szempontra azt mondhatná az előterjesztő, hogy ő azoknak a követelményeknek, amit az ellenzék megfogalmaz, nem is akart megfelelni, ezért én kifejezetten azon követelmény alapján indulok el, amit a miniszter a saját előterjesztésével szemben támasztott.
Két eleméről beszélek a törvényjavaslatnak, és végezetül majd szeretnék utalni egy kormánypárti felszólalásra, ami a korábbiakban elhangzott. Az egyik eleme "az üzletek működésével összefüggő közrendvédelmi szabályok" nevet viseli, az üzletek bezárásáról szól, a másik eleme az ügyészi engedély nélküli rendőrségi adatszerzésre vonatkozik.
(11.10)
Mind a két elemmel kapcsolatban azt állítom, hogy meggyőződésem szerint a kormánynak nem sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, amit a miniszter úr követelményként fogalmazott meg; nem sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, ahol a hatóságok jogos beavatkozása és az állampolgárok jogos szabadságigénye közötti határt megtaláljuk.
Több felszólaló, az előttem szóló is arról beszélt, hogy az üzletek bezárásával kapcsolatos szabály arra vonatkozik, hogy be kell zárni a drogdiszkókat. Szeretném elmondani, hogy én a magam részéről ezzel a törekvéssel teljesen egyetértek, és ha ez lenne a törvényben, a magam részéről meg sem említeném ezt a szabályt. Sajnos a törvényben nem a drogdiszkókról van szó! Szeretném, ha a törvényt figyelmesen elolvasnák azok, akik véleményt akarnak ebben a kérdésben nyilvánítani: a törvény pontosan meghatározza, hogy melyek azok az üzletek, amelyeknek a bezárására vonatkozik. Eszerint az üzlet a rendszeresen, állandóan vagy ideiglenes jelleggel nyitva tartó kereskedelmi, illetve vendéglátó-, idegenforgalmi és szálláshely-szolgáltató, -értékesítő hely. Tehát ebben a fogalomban, az üzletfogalomban ugyan kétségtelenül benne van a diszkó, de mint elem. Ehhez képest benne van a cipőbolt, a kenyérbolt, a turisztikai-idegenforgalmi iroda, ahol szálláshelyeket értékesítenek, és benne van gyakorlatilag minden étterem, vendéglátó-szolgáltató hely; tehát minden egyes kereskedelmi egység, ami Magyarországon létezik, ebbe az üzletfogalomba gyakorlatilag beletartozik.
Mit mond az előterjesztés szövege? Azt mondja ki a 4. § - és itt szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ezt a szakaszt még az egyik kormánypárt vezérszónoka is alapos kritikának vetette alá az elmúlt héten -, hogy a jegyző bezárhatja az eljárás befejezéséig, de legfeljebb egy évig azt az üzletet, amely bizonyos feltételeknek megfelel - az egyszerűség kedvéért nem olvasom fel az egész szabályozást.
Azt kell mondanom, hogy néhány elemével egyet is értek. Én egyetértek azzal, hogy ha az üzletben az alkalmazottak szervezetszerűen, rendszeresen vagy akár alkalmi jelleggel is az üzlet szolgáltatásait igénybe vevők, tehát a vásárlók vagy a vendégek sérelmére önbíráskodást, rablást, kifosztást követnek el, ezeket az üzleteket egy bizonyos időre be lehessen zárni. Az úgynevezett Piroska csárda-ügy erre jó példa volt. Meg kell jegyeznem, hogy az üzletet akkor is be lehetett zárni, nem egy évre, de ezzel a szabályozással a magam részéről nem is szeretnék vitatkozni.
Azzal a szabályozással azonban már vitatkoznom kell, amely a c) pontban megfogalmazott kritériumokat jeleníti meg. Nevezetesen az üzletet a jegyző akkor is bezárhatja, ha az üzletbe belépő vásárló bizonyos bűncselekményeket követ el, ad absurdum a cipőboltba bemenő vásárlót elfogják a helyszínen, és nála nagy mennyiségű kábítószert találnak. Ez a jelen törvényi felhatalmazás alapján egy nyitott területet szabadít fel a hatóság és a jegyző számára a tekintetben, hogy az üzlet bezárásáról rendelkezzen. Sajnálom, hogy Herényi képviselő úrnak el kellett mennie - szeretném jelezni, hogy ez nyilván több képviselővel is előfordul, hiszen párhuzamosan bizottsági ülések folynak -, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy a nyugat-európai gyakorlatban legalább az üzlet tulajdonosának vagy vezetőjének felróhatóságát valahol bizonyítani kellene.
Ebben a szabályozásban az üzlet vezetőjének a felróhatóságát nem kell bizonyítani, tehát nem az történik, hogy van egy közismert drogdiszkó és azt bezárják, hanem az történik, hogy bezárhatnak bármely üzletet, amely üzletben a vevő az üzletben bent tartózkodva bizonyos bűncselekményeket követ el, akár anélkül, hogy a tulajdonos tudna róla. Sőt, az üzletet akkor is bezárhatják, ha a büntetőeljárást utána megakasztják!
Herényi Károly az előbb utalt arra, hogy az is előfordul máshol, hogy az eljárás tartama alatt kényszerítő intézkedéseket alkalmaznak, s utána kiderül, hogy nem is volt bűncselekmény. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, arra van jogi garancia, hogy ha valakivel szemben úgy alkalmaznak kényszerítő intézkedést, hogy utóbb bebizonyosodik, nem követett el bűncselekményt, akkor kártalanítást kell fizetni. Ebben a körben ez nincs benne a törvényben, miniszter úr! Azért nincs benne, mert az az üzlettulajdonos, akinek az üzletét bezárják, nem alanya a büntetőeljárásnak, vele szemben nem folyik büntetőeljárás semmilyen tekintetben. A kártalanítás szabályait ajánlom a miniszter úr figyelmébe: a kártalanítás szabályai csak a terhelttel szemben állapíttatnak meg.
Felvetődik a probléma, és a bizottsági ülésen azt mondták, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár tekintetében kell eljárni - ezt mondta a minisztérium képviselője. Én ezt elég szomorúnak tartom, ha tényleg ezt mondta és ez tényleg így hangzott el, ugyanis az államigazgatási jogkörben okozott kárral az a probléma, hogy az csak a jogellenesen okozott károkért jár. Ezzel szemben itt ez a törvény ad jogi felhatalmazást a jegyzőnek, hogy ha ő kap egy értesítést a rendőrségtől, hogy X. üzletben elfogtak valakit, aki kábítószerrel visszaélés, kóros szenvedélykeltés vagy tiltott kéjelgés szabálysértését követte el, kérem, zárja be; a jegyző anélkül, hogy bármit vizsgálhatna érdemben - hiszen ő nem tudja, hogy a hatóságnak milyen bizonyítékai vannak, és a tulajdonos vagy a bolt vezetője tudhatott-e erről, felróható volt-e neki -, bezárhatja az üzletet. Ha utóbb kiderül a büntetőeljárásban, hogy nem történt bűncselekmény, mert ami anyagot találtak az illetőnél, arról a szakértők megállapítják, hogy nem is kábítószer volt, akkor semmilyen szabályozás nincs ebben a törvényben, hogy azonnal értesíteni kellene a jegyzőt, hogy megszűnt az eljárás. Tehát a jegyző vagy megtudja, hogy megszakadt az eljárás, vagy nem tudja meg; vagy tudomást szerez arról, hogy utóbb a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottat, vagy nem szerez erről tudomást. Semmilyen szabály nincs arra, hogy mi legyen az utólagos rendelkezés - az üzlet be lett zárva. Az üzlet tulajdonosa elmehet a közigazgatási bíróságra, a közigazgatási bíróság pedig azt fogja neki mondani, hogy a jegyző jogszerűen járt el, mert a szervezett bűnözés elleni fellépés - s a többi - című törvény értelmében erre a jegyzőnek volt jogi felhatalmazása.
Én csak arra szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy ez az alkotmányos követelmények szempontjából mindenképpen aggályos, és az európai normák szempontjából is aggályos. Meggyőződésem szerint mind az Alkotmánybíróságnál, mind az európai fórumokon sikerrel támadható meg az a rendelkezés, amely bármifajta vétkesség vagy felróhatóság bizonyítása nélkül úgy ad jogot a jegyzőnek a bezárásra, hogy ezzel szemben az érintettnek érdemi védekezésre nincs lehetőség, és a jegyzőnek olyan ügyben kell eljárni, amiről nem is tud. Ilyen tekintetben én azt gondolom, hogyha a szabályozás úgy szólna, hogy itt az egész eljárásban aktív és felelős szerepe van a büntetőügyben eljáró hatóságnak, és beletesszük a szabályozásba, hogy ha tévedésből vagy nem megalapozottan történne a bezárás, akkor ezért a büntetőügyekben eljáró hatóságok kártérítési kötelezettséggel tartoznak, és a bezárt üzlettel szemben ez a felelősség fennáll, azt gondolom, akkor ez a szabályozás mindenképpen megnyugtatóbb lenne, mint ami itt van.
Még egyszer mondom: szerintem ágyúval lőnek verébre. Azt a célt, amit több kormánypárti képviselő felsorolt, hogy a drogdiszkókat be kellene zárni, s amit a magam részéről az SZDSZ nevében is támogatok, ezt a célt el lehetne érni korrekt jogi szabályokkal, akkor, ha a felróhatóságot meg lehet állapítani, és ha a téves ítélet ellen van valamilyen jogorvoslat. Mert azért azt nem lehet állítani ab ovo ebben a törvényben, hogy ha egyszer szervezett bűnözésről van szó, akkor a tévedés a hatóságok részéről ki van zárva! Az egész igazságszolgáltatási rendszer a demokratikus jogállamokban arra épül, hogy az igazságszolgáltatás az a fórum, amin keresztül az állam a legdurvábban be tud avatkozni az emberek életébe. Ahogy az egyik tanulmányában Király Tibor írja, a büntetőügy az a fórum, amin keresztül a hatóságok az embereket megfoszthatják szabadságuktól, vagyonuktól, becsületüktől.
(11.20)
Így különösen fontos az, hogy megfelelő garanciák legyenek arra, hogy a hatóság tagjának tévedése vagy esetleg jogellenes visszaélése ellen a polgárok számára védelmet nyújtsunk. Arról nem is beszélve, hogy a hatóságok részéről milyen zsarolási potenciált jelent az, ha valakinek az üzletébe becsempésznek kábítószert, ezek után lecsapnak az üzletre, és annak bezárását kezdeményezik anélkül - még egyszer mondom -, hogy a tulajdonos bármifajta felróhatóságát vizsgálnák. Meggyőződésem az, hogy ez a drogdiszkók esetén vizsgálható. Meggyőződésem az, hogy a zenés szórakozóhelyeknél és a tipikusan kábítószer-fogyasztásra vagy tipikusan prostitúcióra épülő üzleteknél ez a felróhatóság vizsgálható. Lehet találni olyan megoldást, amely alkalmas a célra, de az itt benyújtott megoldás meggyőződésem szerint nem alkalmas.
A másik aggály - ami meggyőződésem szerint az alkotmányos próbán nehezen fog átmenni - a törvényjavaslat 36. §-ában a rendőrségi törvény 68. § (2) bekezdésének a módosítása. Ez egy kétharmados szabály. Szeretném jelezni, hogy mi ennek a módosításához nem járulunk hozzá. Nevezetesen az, hogy ha a bűncselekmény a szervezett bűnözéssel van összefüggésben, akkor ügyészi engedély nélkül a rendőrség adatokat kaphat, és az adatszolgáltatást ilyen esetben haladéktalanul teljesíteni kell.
A probléma ebben az egész körben, amiről beszélünk - ez vonatkozik a nemzetbiztonsági törvény módosítására is -, az a kérdés, amely a vitában felvetődött, az, hogy ki őrzi az őrzőket. Ki ad garanciát arra, hogy amikor a rendőr azt mondja, hogy ez az ügy szervezett bűncselekménnyel függ össze, akkor valóban szervezett bűncselekménnyel függ össze: Ugyanis nincs olyan büntetőügy, amely ne függhetne valamilyen tekintetben össze. Vagy inkább úgy fogalmazok: alig van olyan büntetőügy - talán a kegyeletsértés, de még erről sem merném állítani - vagy tényállás a Btk.-ban, amely valamilyen tekintetben ne függhetne össze a szervezett bűnözéssel. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok esetben utólag kiderül, hogy nem is függött össze, csak azt hittük.
Az ügyészi jóváhagyás pontosan arra szolgál, hogy legyen egy külső kontroll - nem bírói kontroll, ami igazán megnyugtató lenne, hanem egy bíróságtól eltérő szervezet kontrollja -, amely ellenőrzi azt, hogy amit a rendőr mond, igaz-e, valóban vannak-e adatok arra, hogy az adott bűncselekmény a szervezett bűnözéssel függ össze. Hiszen ilyenkor mi történik? Megszűnik az adatvédelem ezekben a körökben, a rendőrség szabadon betekinthet az adatokba. Márpedig a miniszter úr is pontosan tudja: nem tudunk garanciát adni arra - itt sokan beszéltek arról, hogy a szervezett bűnözés mi mindent átszőtt már Magyarországon -, hogy az ügyben eljáró rendőr nem éppen a szervezett bűnözők érdekében jár el, és nem az ő számukra szerez meg így adatokat.
Milyen jogi garancia nyújtható erre, ha igaz mindaz, amit a vitában elmondtak? Szeretném hangsúlyozni, hogy én a magam részéről aggasztónak tartom a szervezett bűnözés helyzetét, de nem tartom jó propagandának a Magyar Köztársaságról azokat a felszólalásokat - ebben a miniszter úr példamutatóan mértéktartó volt, de a mai napon más vitákban a kormánypárti képviselők kevésbé -, amelyek azt a látszatot keltik, hogy Magyarországon mindent, mindenhol, minden tekintetben a politikától a bíróságig, a közérttől a szupermarketekig a szervezett bűnözés irányít, és már bent van a hatalomban, bent van a bíróságban, bent van mindenhol, és hogy ez indokolja, hogy a jogállamban nem szokásos lépéseket is lehet tenni. Aggasztónak tartom a helyzetet, de nem olyan tragikusnak és nem olyan vészesnek, mint ahogy itt néhányan beállították.
Azt gondolom, jó lenne, ha a kormány részéről a zárszóban legalább elhangzana, hogy azokkal a kormánypárti felszólalásokkal, amelyek a Kisgazdapárt részéről a nemzetbiztonsági törvény ügyében vagy az MDF részéről az imént elhangzottak, azt az álláspontot osztja, hogy Magyarországon mindent ellepett a szervezett bűnözés, vagy ennél azért mértéktartóbb, hogy ugyan jelen van a szervezett bűnözés, a megfékezésére sok erőfeszítést kell tenni, de azért nem lepte el teljes mértékben a magyar társadalmat. Őszintén gondolom, hogy ebben a tekintetben a magyar társadalom és néhány kelet-európai ország között lényeges eltérések vannak. Ezzel nem akarok hátrányosan megkülönböztetni egyetlen országot sem, de azt gondolom, minden szakértő egyetért azzal, hogy a szervezett bűnözés beépülése a magyar társadalom életébe még nem olyan tragikus, mint amilyennek itt sokan beállították.
De az kétségtelen, hiszen az elmúlt években sajnálatosan előfordult, hogy rendőrtiszteket kellett letartóztatni azért, mert a szervezett bűnözőkkel együttműködtek, a szervezett bűnözőknek pénzért adatokat, információkat szolgáltattak. Márpedig az adatvédelem éppen arról szól, hogy a polgároknak az akaratuk ellenére róluk őrzött adatok tekintetében megnyugtató garanciákat kell adni, hogy csak akkor, csak az, csak olyan mértékben avatkozik be ebbe az ügybe, akinek erre valóban van oka.
Hogy egy közérthető példával szóljak, meggyőződésem szerint az államnak joga van felhatalmaznia egyes embereket, hogy más emberek hasát felvágják - feltéve, ha orvosi diplomával, sebészi szakvizsgával rendelkeznek, és ezt a hasfelvágást a műtét körülményei között, a jogi keretek között teszi. De abból, hogy persze néha helyes, hogy bizonyos emberek hasát felvágják, és a gyógyítás céljából műtétet hajtsanak végre, nem következhet az, hogy a betegségek elszaporodására tekintettel kiszélesítjük azoknak a körét, akiknek felhatalmazása van hasfelvágásra. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.)
Amikor a törvényjavaslattól számon kérjük a garanciákat, azt a garanciát kérjük számon, hogy hogyan lehetne úgy beavatkozni az állampolgárok magánéletébe, szabadságjogaiba, úgy korlátozni ezeket a szabadságjogokat, hogy közben a szabadságjogokat ne sértsék meg azok, akik az állam részéről fellépnek. Sajnos, Magyarországon nem csak negyvenéves tapasztalat van arra, hogy az állam élt vissza ezekkel a jogosítványokkal. Ez különösen óvatossá kellene hogy tegyen bennünket. Ebben a tekintetben a nyugati példáknál szigorúbb garanciákat kellene beépíteni.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmet a következőre, kapcsolódva részint Herényi Károly képviselő úr hozzászólásához, részint az egyik kormánypárti többségi hozzászólóhoz: önmagában a törvényalkotással nagyon sok eredményt nem lehet elérni. Perlaki Jenő képviselőtársam mint az önkormányzati bizottság többségi véleményének hangoztatója, előadója azt mondta a vita elején, hogy vége lesz a prostitúciót nyíltan tűrő és támogató szórakozóhelyek aranykorának. Szívemből kívánom, hogy ez megtörténjen, csak a kérdésem az, hogy mitől lesz vége.
Ugyanis 1993-ban - sajnálom, hogy Herényi Károly nincs itt. (Közbeszólások: A jegyzői székben ül!) Bocsánatot kérek! Ezt már többször tettem meg - elnézést kérek a jegyző úrtól, hogy nem vettem észre, hogy itt van. Elnézését kérem! Bár amikor megjegyeztem, hogy nincs itt, akkor is kimentettem, hogy nyilván bizottsági ülésen van (Derültség.), de ezek szerint mögöttem ült. Még egyszer elnézését kérem! A képviselő úr figyelmét így különösen felhívhatom arra, hogy amikor 1993-ban nem a liberális kormány, hanem az önök kormánya a Btk.-t módosította - amit egyébként most módosít vissza az önök másfajta kormánya -, akkor azt mondták a rendőrség akkori vezetői is, hogy a prostitúció legalizálása, bocsánat, a büntetlensége biztosításának - tehát annak a bűncselekménynek, amit úgy neveztek, hogy üzletszerű kéjelgés - megszüntetése nem fogja eredményezni a prostitúció elhatalmasodását, mert az fog történni, hogy szigorúbban lépünk fel a futtatók, a kerítők, a bordélyház-tulajdonosok s a többiek ellen.
A mai hatályos jogszabályok szerint kivétel nélkül - megint idézem a képviselő urat - minden, prostitúciót nyíltan tűrő és támogató szórakozóhelyet nemcsak hogy be kellene zárni, hanem a tulajdonosai ellen büntetőeljárást kellene indítani. Kérdezem a miniszter urat: az elmúlt fél évben hány nyilvánosház ellen indítottak büntetőeljárást? Hány futtató, hány kerítő, hány ilyen bűncselekményt elkövető ellen indítottak büntetőeljárást? E helyek felderítéséhez nem kellene titkosszolgálati eszköz, csak meg kellene vásárolni az Expressz újságot és elolvasni benne a hirdetéseket.
(11.30)
Ehhez nem kell külön felhatalmazás. Miért nem lépett fel a rendőrség 1993 óta ezekben az ügyekben, csupán elenyésző számban? Egerben pont kiderült, hogy felléptek, miután leleplezték azt a rendőrt, aki a razziákról tájékoztatta a bordélyház tulajdonosait. De miért nem történik ezekben az ügyekben a hatályos szabályok szigorú végrehajtása. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem tudjuk őket megkérdezni négy éve.) Miért nem történik most ezekben az ügyekben, fél éve kérdezem. Négy év alatt történt néhány ilyen ügy, de azt gondolom, ez a rendőrségnek a felelőssége, és ez mutat rá arra, hogy amikor a rendőrség bizonyos dolgokat nem tesz meg, akkor erre nem az a megoldás, hogy új jogszabályokat alkotunk, hanem az a megoldás, hogy a rendőrség él a rendelkezésére álló jogi eszközökkel.
Ugyanígy lehetne élni azokkal az eszközökkel, amelyeket a rendőrségi törvény 1994-ben biztosított a rendőrség számára. Ezek az eszközök bőven adnak felhatalmazást a rendőrségnek arra, hogy titkos adatokat szerezzenek, titkosszolgálati módszerekkel szerezzenek, természetesen oly módon, hogy ezt az ügyészség és a bíróság kontrollja alá helyezi. Mik azok a tények, amelyek azt bizonyítják, hogy x, y, z esetben előfordul, hogy azért nem tudott információt szerezni a rendőrség, mert az ügyész engedélyét nem tudja idejében megszerezni. Sem az alkotmányügyi bizottság, sem az önkormányzati bizottság ülésén, sem a törvényjavaslatban, az indokolásban ilyen érvek nem hangzanak el, hogy az ügyészség akadályozta volna meg az elmúlt években az adatszerzést, és ezért kell ezt az ügyészi engedélyt kivenni.
Azt gondolom, képviselőtársaim, ennek a javaslatnak vannak elemei, amelyek támogathatók, de vannak elemei, amelyekkel ágyúval lő a kormány verebekre, anélkül, hogy a jelenleg hatályos szabályok kereteit kihasználná. Arra szeretném bátorítani a kormányt, hogy használja a jelenlegi felhatalmazásokat, használja azokat a törvényeket, amelyek most rendelkezésre állnak, és akkor tud eredményeket produkálni.
Sajnos, tegnap nem tudtam itt lenni. De tegnap a miniszter úr eredményekről beszélt. Ha ezek az eredmények valósak, akkor ezeket az eredményeket a hatályos keretek között lehet elérni. Ez is azt bizonyítja, ha vannak eredmények, azoknak az elérésére a hatályos törvények elegendőek.
Egy utolsó megjegyzésem, tisztelt képviselőtársaim: Herényi úr utalt arra, hogy a rendőrség meggyengítése hogyan történt, mint történt. Most szeretném felhívni a figyelmüket, önök most tárgyalnak egy olyan törvényjavaslatot az APEH-rendőrség ügyében, az APEH-nyomozók ügyében, amely kapcsán a mai napig senki nem tudja megmondani azt, hogy ez a 240 APEH-nyomozó, aki január 1-jétől - a még hatályba nem lépett törvény alapján a kihirdetéstől körülbelül 4-5 nap felkészülési idő lesz - honnan fog előkerülni. Nekem az egyik legnagyobb félelmem az, hogy a rendőrségtől fogják átvinni a sokkal jobb fizetésért azt a 240 embert, és ha valami meggyengíti a rendőrség gazdasági rendőreit, akkor ez meg fogja gyengíteni. Ugyanis ennél egy rosszabb variáció van: ha az APEH dolgozóit nevezzük ki január 1-jével nyomozóknak, mert akkor olyan embereknek, akik büntetőeljárásban soha nem jártak el, január 1-jétől ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint egy minimum kétéves szakmai képzésben részt vevő rendőrnek. Ez még ijesztőbb, mint az előző variáció.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
