HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Manapság sok szó esik a Tiszán levonuló, az évszázad legnagyobb áradásának nevezett árhullámról. A víztömeg nagysága, az áradás tartóssága, a védelemben résztvevők fegyelmezett munkája, az árvízzel érintett települések lakóinak helytállása meg is érdemli ezt a kiemelt figyelmet, a sok-sok elismerést.
Úgy gondolom azonban, hogy egy kicsit több figyelmet kellene fordítani az árvizeket kísérő, de nem csak ezzel összefüggő, hanem a lehulló csapadék mennyiségétől, annak hevességétől, a védelmi rendszer állapotától, tehát természeti, szervezeti és strukturális állapotától is függő belvízhelyzetre is. Ugyanis ennek megelőzésére, az esetleges károk minimalizálására műszakilag, szervezetileg is jobban fel lehet, sőt, fel kell készülni. Ha ugyanis ez elmarad, akkor annak az adott térségre vonatkozóan beláthatatlan, az árvíz okozta kárnál is nagyobb következményei lehetnek, úgy mint a mezőgazdasági munkák késedelmes elvégzése vagy teljes elmaradása, a mezőgazdasági termékek részleges vagy teljes elpusztulása, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó kis- és középüzemek tönkremenetele vagy mindezek együtt.
Itt kívánom csak megjegyezni, hogy hozzászólásom további részében a nevezett Közép-Tisza-vidéken - Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás környékén - a munkanélküliség 20-40 százalékos. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogyan befolyásolja ezt a helyzetet a belvíz okozta következmények esetleges hatása. A körülmények együtthatásának eredményeként rendkívül súlyos belvízhelyzet alakult ki Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén. Én azonban - nem véletlenül - most csak a Közép-Tisza-vidék helyzetét kívánom bemutatni, s ebből az előzőekben felsorolt megyékre is vonatkoztatható következtetést levonni.
1998 májusában az elmúlt 20 év legnagyobb belvize alakult ki a Közép-Tisza-vidéken, amely összesen körülbelül 16 ezer hektáron 1 hektárnál nagyobb vízborítást jelentett. Ez a belvíznagyság majdnem elérte az egész megyére vonatkozó belvíznagyság felét. A belvíz elsősorban a Nagykunság északi és keleti részét érintette. Jelentős területeken pusztult ki a vetés, illetve a talaj túlnedvesedése miatt egész évben lehetetlenné vált a talajművelés.
Az 1998 szeptember-október-novemberében lehullott sok csapadék, amely az egész Közép-Tisza-vidékre jellemző volt, részben szemmel látható belvízelöntéseket, részben a talaj olyan mérvű túlnedvesedését okozta, hogy a betakarítás, a szántás, illetve a magágy-előkészítés nem valósulhatott meg a művelt területek jelentős részén. Egy átlagos téli, tavaszi időjárást feltételezve is, az egész térségben fel kell készülni a belvízzel károsított területek további növekedésére, amennyiben nem sikerül érdemi intézkedéseket tenni.
A jelenlegi helyzetben jellemző, hogy a volt üzemi csatornák túlnyomó többsége gazdátlan és üzemképtelen, részben mert áttöltötték, részben mert a növényzet a víz lefolyását nem teszi lehetővé, s a társulási csatornák csak 30 százaléka felel meg a funkciójának. A társulatok nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrással. Csak jelezni szeretném, hogy az érdekeltségi hozzájárulás, amely 100 és 250 forint között változik hektáronként, a szükséges költségeknek csupán az egyötödét fedezné akkor, ha az érdekeltek, az érintettek befizetnék.
(13.50)
Tudomásom szerint jelen pillanatban - és év végéig várhatóan - a Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulatnál 80 százalékos, a Mirhó-kisfoki Vízgazdálkodási Társulásnál 50 százalékos, a Mezőtúr-tiszazugi Vízgazdálkodási Társulásnál 70 százalékos az érdekeltségi hozzájárulás befizetése. Éppen ezért a társulatok a kezelésükben lévő csatornák gaztalanításához, az azokban lévő vízfolyási akadályok eltávolításához, illetve a számukra törvényben előírt védekezések végrehajtásához sajnos nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal. A kialakult belvízhelyzetben...
