CSEH SÁNDOR
CSEH SÁNDOR
CSEH SÁNDOR (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon, amikor a történelem ismételten emlékezni kényszerít bennünket, amikor talán egy kicsit érzékenyebbek is vagyunk, mint más napokon, amikor a kegyelet könnyeit törölgetjük, valami ismételten félelmet, riadalmat keltett bennünk. Amikor porladó mártírjaink, hősi halottjaink sírjánál jut eszünkbe, hogy a magyar parlamentnek törvényt illenék alkotni, hogy '56 elesettjei a nemzet hősi halottjainak legyenek tekinthetők, hogy özvegyeik hadiözvegyekké, árváik hadiárvákká legyenek minősíthetők, hogy a szabadságharc meghurcolt, megnyomorodott hősei hadirokkantakká legyenek minősíthetők, és a nemzet valamilyen módon törvényesen tudjon a megszenvedett keservekért kárpótlást nyújtani számukra, azon kell tipródnunk, hogy rend, béke, nyugalom vagy újabb fenyegetett bizonytalanság határozza meg eljövendő éveinket.
Kezembe került a szocialista Kispest című kerületi újság, mely az MSZP kispesti szervezetének lapja, melynek - szomorú - felelős kiadója Burány Sándor országgyűlési képviselő úr. Az újság 2. oldalán azt olvashatjuk, hogy a harmadik szabadon választott magyar kormány "hazug, vádaskodó, szedett-vedett", a miniszterelnök "kis mitugrász", az egyik miniszter "dilis", a kormány egyik koalíciós pártja "levitézlett bagázs", a magyar parlament egyik pártjának frakcióvezetője "fasiszta", akikkel az MSZP "túl finoman bánik a parlamentben. Ezekkel csak keményen lehet beszélni, és támadni kell őket" - biztat a szerző.
Kérdezem illendő tisztelettel és annak reményében, hogy megnyugtató választ kapunk: van-e jogi, erkölcsi, etikai megoldás, vagy tényleg szükség lenne a lex Pokolra?
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
