BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Nem tudom, hallgatták-e ma reggel 8 órakor az első napirend előtti felszólalót, azt a kormánypárti képviselőtársunkat, aki a jelenlegi jobboldali kormányhoz kötötte a növekedés nekilendülését, a közterhek csökkentését.
(10.30)
Én hallgattam és meglepve tapasztaltam ezeket a szavakat, hiszen a növekedés két évvel ezelőtt indult meg, és a közterhek csökkenése is két évvel ezelőtt kezdődött. Úgy látszik azonban, hogy kormánypárti képviselőtársaim egyike-másika napirend előtti fölszólalásra készülve még mindig választási kampánybrosúrákat vesz a kezébe, és nem veszi a kezébe a jobboldali kormány által benyújtott törvényjavaslatokat. Azt hiszem, hogy ez nem szerencsés. Amikor arról beszélünk, hogy mit tesz a kormány, akkor bizony a törvényjavaslatokból kell kiindulnunk, és örömömre szolgál, hogy végre most már nemcsak negyven pontokról van szó, hanem valódi törvényjavaslatokról is szó van.
Amikor az adórendszerről van szó, érdemes megnézni, hogy milyen is a jelenlegi helyzet Magyarországon a közterhek, az adóteher tekintetében. Itt van a kezemben, nyilván valamennyien ismerik, a Fidesz választási programja: "Van más választás - polgári Magyarország!" Mit mond az adóterhelésről ez a programfüzet? Azt mondja: "Tarthatatlan, hogy a magyar munkaadók és munkavállalók által fizetendő járulékok és adók mértéke Európában a legmagasabbak között van." Gondolom, az államtitkár úr részt vett ennek a szövegnek a készítésében, ismeri ezt a mondatot. (Varga Mihály mosolyog.) És hogyan jellemzi a Pénzügyminisztérium előterjesztése az adóterhelést ma Magyarországon? "Nemzetközi összehasonlításban - OECD, Európai Unió, Magyarország - az összes adóbevétel, GDP csökkenő arányát tekintve a közepesen adóztatott országok közé tartozik." Gondolom, államtitkár úr ennek a szövegnek a készítésében is részt vett. (Derültség és szórványos taps az ellenzéki padsorokból. - Varga Mihály: Adóbevétel és nem adóterhelés!)
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a választási programban még arról beszéltek, hogy a legmagasabb adóteher sújtja a magyar adófizetőket, most meg arról beszélnek, hogy közepesen adóztatott ország vagyunk? Az az oka, tisztelt Országgyűlés, hogy a választási programban még azt írta a Fidesz: "a Fidesz-Magyar Polgári Párt célja megszüntetni azt a helyzetet, hogy minden tisztességes munkával megtermelt száz forintból több mint hatvan forint az állam zsebébe vándoroljon. El kell érnünk, hogy minden száz forintból legalább hatvan a polgárokat gyarapítsa. A polgárok javára egyszeri nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre." És mit tartalmaz a benyújtott törvény? Száz forintból továbbra is hatvan forint az állam zsebébe fog vándorolni. A nagyarányú adócsökkentés programja egyelőre el van felejtve. Erről szól, tisztelt Országgyűlés, ez az egész adócsomag, és erről szól ezen belül a személyi jövedelemadó törvény is, amely ugyebár 0,1 százalékponttal emeli - nem csökkenti, hanem emeli - a terhelést.
(Az elnöki széket
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Miből áll ez a személyi jövedelemadó törvény, legalábbis a legfontosabb elemeiben? Három fő eleme van; az egyik az új adótábla, a másik az úgynevezett családi adókedvezmény, és a harmadik fontos elem az adójóváírás csökkentése. Nagyon büszke a jobboldali kormány erre a bizonyos új adótáblára. Arról van szó, hogy korábban volt hat adósáv, most van három adósáv, és azt is tudjuk, hogy az alsó marad 20 százalék, a fölső lemegy 42 százalékról 40 százalékra, és közben is a hatból marad három sáv.
Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ettől azért olyan nagyon büszkének nem kell lenni, ettől az adórendszer nem válik az adózó polgár számára áttekinthetőbbé. Az adózó állampolgárnak ugyanis egy-egy évben egy adósávval van dolga, kezébe veszi az szja kitöltési utasítását, kikeresi a saját jövedelmét, és annak alapján kiszámítja a saját adóját. Az, hogy hat vagy három sáv van, őt nem befolyásolja. Természetesen amikor változik a jövedelme, akkor már két adósáv érdekli őt, az előző és a mostani, ha átkerült az egyik adósávból a másikba. Ennek azonban csak akkor van igazán jelentősége, ha az adótábla éveken keresztül változatlan. Ha évről évre változik az adótábla - és a kormány most visszatért ahhoz a gyakorlathoz, hogy évről évre változtatja az adótáblát, mert gondolom, ha jövőre adóreform lesz, akkor talán megint fog változni -, akkor az adózó számára tulajdonképpen mindegy, hogy hány adósáv van.
Az aztán már egy bonyolult vizsgálat, hogy az új adótábla a különböző jövedelmi csoportokat hogyan érinti, és erre külön nem tartalmaz számításokat az elénk terjesztett anyag, hanem csak a kedvezményekkel és az adójóváírás megszüntetésével együtt elemzi. Úgy gondolom, ez egy nem különösebben üdvözlendő, de nem is különösebben elutasítandó eleme ennek a törvényjavaslatnak.
Ami az igazán fontos kérdés, az a második és majd a harmadik. A második elem - erről már sokan beszéltek előttem - az úgynevezett családi adókedvezmény. Arról van szó, hogy a kormány egyrészt benyújtott egy A-változatot, amelyben bevezeti a gyerekek utáni 1700, illetve 2300 forintos kedvezményt; másrészt egy B-változatot, az 1300, illetve 1700 forintos adókedvezményt, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kormány közölni akarja a társadalommal, hogy mit szeretne, és ugyanakkor tudatában van annak, hogy mire talált forrást. Ezt nem tekintem igazán illedelmes módszernek, azt gondolom, a kormánynak olyan adókedvezményt kell benyújtania, amire meg is találta a forrást, de tudom, hogy keresik a forrást, és majd meglátjuk, hogy hol fogják megtalálni. De az, hogy két változatban nyújtották be, részletkérdés, a lényeg maga az intézmény, a gyerekek utáni adókedvezmény, amit a miniszterelnök úr úgy szeret kommentálni, hogy azt kívánják vele kifejezni, hogy a gyerek nemcsak a család, hanem az állam számára is fontos.
Valójában ez a családi adókedvezmény, tehát a gyerekek után az adóból levonható összeg azt jelenti, hogy az adófizetők összessége vállal át többet a gyerekvállalás költségeiből. Ez a valóság! Helyes ez? Helyes-e az az elv, hogy az adófizetők összessége átvállal az egyes családoktól, a kereső szülőktől a gyerekvállalás költségeiből? Szeretném hangsúlyozni, magával ezzel az elvvel a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért. Mi is azt gondoljuk, hogy a gyerekvállalás terheit nem viselhetik teljes mértékben az egyes családok, helyes, ha ennek egy részét valamilyen formában átvállalja az adófizetők összessége; nem az állam, hiszen az államnak saját pénze nincs, hanem az adófizetők összessége, a többi állampolgár.
Ebben tehát nincs köztünk vita, és abban sincs köztünk vita, hogy most, amikor az 1995-96-os stabilizáció talaján elindult a gazdasági növekedés, növekednek a költségvetés bevételei, növekednek reálértéken az adóbevételek is, akkor már annak is eljött az ideje, hogy növekedjen az az összeg, amivel az adófizetők összessége átvállalja a gyerekvállalás terheinek egy részét. Egyetértünk, növekedjen! Nemcsak most értünk ezzel egyet, abban a pillanatban, 1997-ben, amikor már látható volt, hogy elindul a gazdasági növekedés, már akkor azt mondtuk, itt az ideje, hogy az állam, vagyis az adófizetők összessége növekvő részt vállaljon át a gyerekvállalás terheiből. Ebben tehát nincs köztünk vita, és ha a kormány ezt akarja tenni, akkor ebben támogatjuk.
Amiben vita van köztünk, az a hogyan. És ebben a kérdésben hosszú évek óta, tulajdonképpen 1989 óta két álláspont létezik a magyar közéletben. Az egyik álláspont, amely ezt a hozzájárulást adókedvezmény formájában kívánja nyújtani, ez volt az előző jobboldali kormány álláspontja is, és ez a jelenlegi jobboldali kormány álláspontja is. Az előző jobboldali kormány is azt mondta, hagyjuk elértéktelenedni a családi pótlékot, és koncentráljuk ezt a támogatást az adókedvezményre. És a mostani jobboldali kormány is azt mondja, hogy ne a családi pótlékot emeljük - amikor emelni lehet - az inflációnál gyorsabban, hanem hozzuk vissza a családi adókedvezményt.
A szabaddemokraták egy másik álláspontot képviselnek, a szabaddemokraták álláspontja az volt akkor is, amikor kormányon voltunk, 1997-ben, és az az álláspontunk most is, hogy ha megvan a mód, megvan az akarat arra, hogy a gyerekvállalás terheinek növekvő részét vállaljuk át, akkor ezt a családi pótlék formájában kell tenni. Miért? Azért, mert az adókedvezményből csak azok és csak olyan mértékben tudnak részesülni - mások ma már a vitában erről szóltak -, amilyen mértékben adóköteles jövedelmük van, amilyen mértékben adót fizetnének.
(10.40)
És - mint erről a néhány héttel ezelőtti vitanapon már volt alkalmam szólni - kimaradt az adókedvezmény köréből az a mintegy 350 ezer gyerek, a gyerekek 14 százaléka, ahol a szülőknek nincs adóköteles jövedelmük, de mellesleg kimaradnak a mezőgazdasági kistermelők is, ahol szintén nincs ilyen adóköteles jövedelem, mert ott kedvezmény van, és csak azok a családok vehetik igénybe, ahol megfelelő nagyságú adóköteles jövedelem van.
Azt mondta az államtitkár úr az expozéjában: mindenki számára javasolja bevezetni a családi adókedvezményt. Az államtitkár úr pontatlanul fogalmazott; nem mindenki számára, csak azon családok számára, ahol adóköteles jövedelem van. Arra hivatkoznak fideszes képviselőtársaim - a bizottsági álláspont ismertetésekor Tállai képviselőtársunk, Mádi László képviselő úr is arra hivatkozott -, hogy ha netán az egyik adófizetőnek nincs akkora jövedelme, akkor a házastárs igénybe veheti. Nos, aki ismeri a magyar társadalom struktúráját és a magyar családok, a magyar házaspárok alakulását, nagyon jól tudja: nem az a tipikus, hogy van egy jól kereső házastárs, és van mellette egy alacsony jövedelmű másik házastárs. Nem azt mondom, hogy nincs ilyen eset, de sajnos a tipikus az, hogy ahol az egyik házastárs rosszul keres, ott a másik házastárs is. Sőt, ahol az egyik házastárs munkanélküli, ott bizony sokszor a másik házastársnak sincs adóköteles jövedelme. Ez a hivatkozás arra, hogy a másik házasfél igénybe veheti, szerintem, hogy úgy mondjam, nem illendő hivatkozás ennek a konstrukciónak az alapproblémájával szemben.
Mi, szabaddemokraták, kormányon, '96-ban sem támogattuk, hogy adókedvezmény formájában, az adórendszerben támogassuk a gyermekvállalást. Mi most is azt mondjuk, hogy ezt családi pótlék formájában kell megtenni. Mi azt javasoljuk, hogy ehelyett legalább 1500 forinttal kell emelni a családi pótlékot. Sőt, ha át akarom venni az önök módszerét, azt mondom: A-változatban fejenként 2000 forinttal, B-változatban fejenként 1500 forinttal emeljük a családi pótlékot. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
A harmadik elem az adójóváírás csökkentése: 20 százalékról levisszük 10 százalékra, vagyis önök szüntetik meg a kis jövedelmek adóztatását, önök szüntetik meg most a nullkulcsot (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.), nem az előző kormány. Egymillió forintnál megszüntetik az adójóváírást, tehát havi 83 ezer forint fölött megszűnik az adójóváírás, és 54 ezer forintban maximálják. Miért teszik ezt, tisztelt kormánypárti képviselők? Azért, mert belátták, hogy ha az egyik kezükkel adnak, akkor kénytelenek a másik oldalon elvenni, mert a személyi jövedelemadó-terhelés egészét nem csökkentik. Mint erről beszéltem: valódi adócsökkentés itt nincs, csak egy átcsoportosítás van. Valódi adócsökkentés az előző kormány idején volt, a társasági adónál '95-ben, a személyi jövedelemadónál '97-ben. '99-ben a jobboldali kormány nem csökkenti az adókat.
Összhatásában azt lehet mondani - és erről mások már beszéltek -, hogy a gyermektelen, kis jövedelmű háztartásoknál kifejezetten romlanak az életkörülmények, 50 ezer forintig, és 80-120 ezer forint között romlanak az életkörülmények. Ha nagyon durván akarnék fogalmazni, amit nem szeretek, akkor azt mondanám, hogy önök visszahozzák a személyi jövedelemadóban azt a rossz emlékű gyermektelenségi adót, amit már elfelejtettünk.
Összefoglalva: önök két dolgot ígértek adóügyben a választások előtt. Egyfelől azt ígérték, hogy csökkenteni fogják az adókat. Ezt az ígéretüket önök nem valósítják meg. Ami megvalósul, az a családtámogatás bevitele az adórendszerbe. Ez viszont egy olyan ígéret, ami meggyőződésünk szerint nem helyes. Ez nem az adók csökkentéséről, hanem egy jövedelemátcsoportosításról szól; jövedelemátcsoportosításról az alacsony jövedelműektől a magas jövedelmű, 2-3-4 gyerekes családok irányába, hogy úgy mondjam, a fideszes családmodell irányába.
El kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a jövedelemátcsoportosítást az SZDSZ elutasítja, és azt is elutasítja, hogy most, amikor volna rá mód, nem kerül sor az adók csökkentésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
