TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a T/276. számon benyújtott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
A személyi jövedelemadóztatásban a legfontosabb feladatokat a kormány programjában megfogalmazott társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célok határozzák meg. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az adómértéket, adótáblát, adójóváírást érintő, adóterhelést stabilizáló, mérséklő változtatásokat a családi terhek egyenletesebb elosztását eredményező, ugyanakkor a gazdasági fejlődést elősegítő kedvező pénzügyi-gazdálkodási feltételrendszer megteremtését biztosító megoldásokkal összhangban kell megteremteni.
Az adókötelezettségek teljesítésének a személyi jövedelemadóztatásban kialakult működő rendjére alapozva azt kell elérni, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka társadalmi költségei, egyszerűsödjék az adminisztráció, és mindezek eredményeként a javuló teljesítményekre is alapozhatóan valósulhat meg a terhek csökkentése.
(9.10)
A bizottságban erőteljes politikai felhangoktól sem mentes, közel két óráig tartó vita alakult ki a törvényjavaslat tartalmáról és annak várható társadalmi következményeiről. A megfogalmazott kérdések és vélemények az alábbi témák szerint csoportosíthatók:
Az adójóváírás csökkenése, illetve az 1 millió forintos jövedelemhatár feletti megszűnése milyen hatásokat eredményez? A javaslat kezeli-e azt az országgyűlési határozatot, amely kimondja, hogy a nyugdíjtörvény kedvezőtlen változása miatti 1 százalékos járulékteher-növekményt az 1999. évi személyi jövedelemadó törvényben kompenzálni szükséges. Az adóalap kiszélesítése milyen többletbevételt jelenthet az állami költségvetés számára?
Az egymással szemben álló véleményekből kitűnt, hogy az ellenzéki képviselők számára nehezen vagy egyáltalán nem fogadható el az a cél, hogy a gyermekkedvezmény bevezetésével az össz családi terhek csökkenjenek. Néhány nemmel szavazó képviselőtársam megfogalmazta, érthetetlen, hogy a létminimumon vagy az alatt élők jövedelmei miért kerülnek megadóztatásra, elfeledkezve arról, hogy a minimálbér és a létminimum nem azonos fogalmak és arról is, hogy a 0 százalékos adókulcs megszűnését 1995-ben éppen ők szavazták meg, és 20 százalékban határozták meg az adókulcs alsó határát, különbséget téve a bér- és egyéb jövedelmek között.
Különböztek a vélemények abban is, hogy a módosító javaslat átstrukturálja-e az egyes társadalmi rétegek jövedelmi helyzetét, vagy megerősíti, javítja azokat, különösképpen a legtöbb terhet viselő gyermekes családok helyzetét. Egységes nézet alakult ki arról, hogy a törvényjavaslat mintegy rávezető, ráközelítő csomag, ami jól szolgálja a 2000. évben bevezetendő adóreformokat.
Összességében a javaslat a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének érzékelhető javításáról, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg. A családpolitikai intézkedéssorozat első elemeként jelzés a társadalom felé, hogy a polgári kormány nem elsősorban jövedelemtípusokban, hanem polgárokban és családokban gondolkodik. A javaslat szerint enyhül az adótábla progresszivitása, az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődik. A bérjövedelem után érvényesíthető adójóváírás csökken. A javaslat több, a jogalkalmazást segítő, illetve jogharmonizációs célú módosítást is tartalmaz.
A költségvetési és pénzügyi bizottság 17 igen, 10 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
