VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy amerikai mondás szerint két biztos dolog van az életben: az adó és a halál. Ha ez így van - márpedig nincs okunk kételkedni abban, hogy így van az emberiség több ezer éves történelme során -, akkor az Országgyűlésnek is kötelessége és feladata az, hogy évenként, ősszel az adott gazdaságpolitikai változásokhoz hozzáigazítsa az adótörvényeket. A mai napon három ilyen adótörvény-módosításra kerül sor: a személyi jövedelemadóról, a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvények módosítását kezdi meg a tisztelt Ház.
Hölgyeim és Uraim! A személyi jövedelemadó törvény 1999. évre szóló módosítását alapvetően meghatározza, hogy a változások beilleszthetőek legyenek a kormány családpolitikai célkitűzéseibe. Az önök előtt levő javaslatcsomag elemei szorosan összefüggő rendszert alkotnak; az adómértékeket, adótáblát, adójóváírást érintő megoldásai annak a célnak alárendelten kerültek kimunkálásra, hogy már 1999-ben érzékelhető legyen a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének javulása. Ez fontos koalíciós cél volt; mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt, mind a Független Kisgazdapárt, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum a választási kampányban és a kormányprogramban ezt ígérte.
Úgy gondoljuk, hogy a népességfogyás megállítása, a gyermeket nevelő, a gyermekes családok támogatása elemi érdeke ennek az országnak. Ezért állítottuk vissza a gyes és a családi pótlék alanyi jogon való járandóságát, ezért töröltük el a tandíjat, és ezért javasoltunk olyan módosításokat, amelyek a fiatal családosok számára megkönnyítik a lakáshoz jutást, áfa-visszaigényléssel és az illeték csökkentésével.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg azzal, hogy minden gyermekre kiterjedően javasolja bevezetni - mindenki számára már év közben érvényesíthető módon - a gyermekek után járó adókedvezményt. Ez több mint egymillió családot érint.
A tárgyalás előtt álló javaslat egy markánsabb és egy mérsékeltebb változatot tartalmaz a gyermekkedvezményre. Az egyik változat szerint a kedvezmény révén, átlagos adóterheléssel számolva, az egy- és kétgyermekes családokban gyermekenként évi 102 ezer, a három- és többgyermekes családokban gyermekenként évi 138 ezer forint adóalap után nem kell adót fizetni. A mérsékeltebb változatban a gyermekekre jutó adómentes jövedelem gyermekenként 78 ezer, illetőleg 102 ezer forint. Mindkét változat szerint 30 milliárd forintot meghaladó adóbevételről mond le a költségvetés az érintett családok számára. Ez a pénz tehát a családoknál marad, ennyivel gyarapítva a családi költségvetéseket.
Tisztelt Országgyűlés! Senki által nem vitatható követelmény, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka költségei, közeledjenek a munka- és tőkejövedelmek közterhei. A kiszámíthatóság összefüggésében lényeges szempont, hogy a progresszív adótábla kisebb kiigazítása - tehát a progresszió megtartása - a terhelésnövekedés problémáját évről évre újratermeli, és az adószabályok ismétlődő kiigazításának igényét állandósítja. Nyilvánvalóan adómérséklést célzó módszerek azok, amelyekkel az adózók a munkajövedelmeiket az úgynevezett különadózó jövedelmek körébe terelik, ahol az adóterhek kisebbek. Ez részükről teljesen természetes, azonban ez hosszabb távon nem tartható fenn, hiszen ezáltal mások adóterhei növekednek. Azt a klasszikus elvet kell megemlítenem, hogy ha sokan nem fizetnek adót, akkor kevesen fizetnek egyre többet, és ha betartjuk a szabályokat és mindenki befizeti azt, ami a jogszabályok alapján a központi költségvetést megilleti, akkor mindenki kevesebbet fog fizetni.
A folyamatosság jegyében az adó progresszivitásának enyhítését csak fokozatosan lehet megvalósítani. Ezt a célt szolgálja az a jövő évre javasolt változtatás, hogy valamelyest enyhüljön az adótábla progresszivitása, csökkenjen az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődjék. A javaslat szerinti adótábla lényeges eleme, hogy a jelenlegi hat adókulcs háromra csökken, továbbá hogy a 20 százalékos legalsó adókulcs nem változik, de az ehhez tartozó jövedelmi sávhatár jelentősen emelkedik, és a legfelső adókulcs 2 százalékponttal csökken. Szeretném ehhez hozzátenni azt, hogy Magyarország és a magyar adórendszer ezzel azt az európai mintát követi, ahol a kulcsok száma lényegesen csökken, és amely egy egykulcsos vagy úgynevezett lineáris adórendszer felé halad. Ez Kelet-Európában sem szokatlan már; a balti államok közül jó néhány e felé a rendszer felé megy, s köztudott, hogy Lengyelországban is olyan adóreform folyik, amelynek a végcélja egy egykulcsos, 22 százalékos adókulcs.
A közterhekhez való arányos hozzájárulás elvéből kiindulva változik az adójóváírás mértéke, valamint igénybevételének lehetősége. A javaslat szerint az adójóváírás a bérjövedelem 10 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forint, és csak azok vehetik igénybe, akiknek éves bevallott jövedelmük nem éri el az 1 millió forintot.
Ugyancsak az egyes jövedelemfajtáknak a jövedelemszerzés jellegéhez történő igazítása, illetőleg adóterhei közelítésének szándéka tükröződik azokban a módosításokban, amelyek a tőkejövedelmek körében megjelenő különféle ügyletek adójogi helyzetét egyértelműsítik.
(8.50)
Így új eleme a szabályozásnak, hogy a dolgozói részvény formájában megszerzett jövedelem adójának mértéke a tőkearányos részt meghaladó osztalékjövedelem adókulcsával összhangban 35 százalékra nő, tekintettel arra, hogy ez a juttatás lényegében a munkavégzéshez kapcsolódik.
Nem érinti a változás a privatizációs törvény alapján nyújtott kedvezményt. Ezután, hasonlóan a jelenlegi állapothoz, sem a tőkeemeléskor, sem az elidegenítéskor nem kell adózni. Külön rendelkezik a javaslat a különböző vezetői, munkavállalói, érdekeltségi rendszerek keretében megszerzett jövedelmek adózásáról az összevont adóalap részeként.
Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó egyik legtöbbet vitatott eleme a cégautóadó. Mindenki számára egyértelmű, hogy a cégautó-juttatás a társaságok vezetői, tulajdonosai jövedelmét kiegészítő juttatás, amely évi százezer forinttól esetleg több millió forintig terjedő jövedelmet jelenthet a magánszemélynek. Az ilyen - idézőjelben - "díjazás" révén kieső személyi jövedelemadót a cégautóadó hivatott ellentételezni, de minél nagyobb az így juttatott jövedelem, ez annál kevésbé valósul meg a jelenlegi mértékek mellett. Ez indokolja azt, hogy a javaslat szerint a cégautók adótétele emelkedjen a beszerzési ártól függően havi 2-7 ezer forinttal; a 2 és 3 millió forint közötti beszerzési árú autóknál a jelenlegi adótétel negyedével, a 3 és 5 millió forint közötti értékűeknél a jelenlegi harmadával, az 5 millió forint feletti értékűeknél a jelenlegi tétel felével.
Az arányos közteherviselés fokozottabb érvényesítését, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megalapozását szolgáló javaslatcsomagnak részét képezi egyes kedvezmények szűkítése is annak érdekében, hogy az ily módon elérhető többlet-adóbevétel biztosítson hosszabb távon is fedezetet az említett célok megvalósítására. A kedvezmények szűkítése elsősorban azokat érintené, akik jelentős szabad rendelkezésű, megtakarítható jövedelemmel rendelkeznek. Ilyennek tekinthető a kedvezmények jelenleginél szorosabb korlátozása azáltal, hogy megszűnne az osztalék- és az árfolyamnyereség adójának beszámíthatósága, ezáltal a külön adózó jövedelmek egyikének adójából sem lehetne a jövőben az összevont adóalap adójára járó kedvezményt levonni.
Már ez a szándékolt módosítás is érinti a befektetési adóhitel igénybevételének lehetőségét is. Emellett ennek a kedvezménynek a feltételrendszerében és mértékében további szigorításokat is tartalmaz a javaslat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a cél nem az, hogy az adóhitel lehetősége megszűnjön, hiszen a befektetésekre irányuló megtakarítások ösztönzése is fontos pénzügy-politikai érdek. A javasolt módosítás lényege éppen az, hogy az egységnyi adómegtakarítás érdekében növekvő összegű befektetés valósuljon meg, ezért változna a kedvezmény mértéke 30 százalékról 20 százalékra. Az is kézenfekvő, hogy elsősorban a kisbefektetők ösztönzése szükséges, hiszen az igazán nagy jövedelműek külön kedvezmények nélkül is jellemzően befektetésekbe helyezik a nyilvánvalóan magas fogyasztási szintjüket is meghaladó szabad rendelkezésű jövedelmüket. Ezért szerepel a javaslatban a levonható összeg 200 ezer forintig terjedő korlátozása, ami azt jelenti, hogy a kedvezményt legfeljebb évi 1 millió forint befektetésállomány-növekmény után lehetne igénybe venni.
A személyi jövedelemadózásban a befektetési kedvezmény történetének visszatérő problémája az állampapírok vásárlásának kedvezményezése. Ellentmond az ésszerűségnek lemondani az adóbevételről azért, hogy az emiatt is nagyobb államháztartási hiányt finanszírozó értékpapírok elkeljenek. A befektetési jegyek vásárlására is kiterjedő adóhitel révén a jelenleg hatályos kedvezmény lényegében az állampapírokba történő befektetésekre is irányul. A javaslat ezzel összefüggésben olyan korlátozást tartalmaz, amely teljes egészében nem vonná meg a kedvezményt ebben a körben, de a befektetésállomány növekményének meghatározásához csökkentő korrekciót írna elő, ha az állampapírok aránya a befektetési alap portfoliójában egy meghatározott mértéket meghalad.
Ez a változás a befektető magánszemélyeknek nem jelentene többletadminisztrációt, mert a korrekciós számítás elvégzése a tőkeszámla vezetőjének a feladata lenne. Az eredményt az év végi igazoláson készen kapná meg a magánszemély.
Tisztelt Ház! A tartós gazdasági növekedés meghatározó eleme a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítása. A tartós gazdasági növekedés meghatározó eleme - mint már említettem - a kis- és középvállalkozások támogatása. Ennek tesz eleget a javaslat szerint az a változás, hogy az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők számára is lehetővé válna az adókedvezmények figyelembevétele már az adóelőleg fizetésénél is. Így érzékelhetően javulhat az évközi likviditásuk. Bővülhetnek az egyéni vállalkozók beruházási forrásai is azáltal, hogy a javaslat szerint a beruházási kiadásokkal már a beruházás időszakában csökkenthető a vállalkozói osztalékalap.
Ez a társas vállalkozásokéval azonos feltételeket teremt az egyéni vállalkozók számára. Az egyéni vállalkozóknál és a mezőgazdasági őstermelői tevékenységnél a veszteségeltárolás korlátozásának rugalmasabb oldására ad lehetőséget a javaslat azáltal, hogy a jelenleg hatályos szoros szabályok helyett az adóhatóság számára szélesebb körben teszi lehetővé, hogy méltányosan mérlegelve határozza meg a felmentés indokát.
Jelentős adminisztrációs tehertől szabadulhatnak meg az egyéni vállalkozók annak következtében, hogy a javaslat szerint a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatokat az adókötelezettségeikhez igazítva saját maguk alakíthatják ki. Régi követelése a kis- és középvállalkozóknak és az érdekképviseleteknek, hogy ezek az adminisztrációs terhek csökkenjenek. A kormány az eddig lefolytatott megbeszélések alapján tesz javaslatot arra, hogy ezek a kötelezettségek valóban csökkenjenek.
Az egyéni vállalkozókat és a mezőgazdasági őstermelőket is érintő, a jogharmonizációs követelményeknek megfelelő változás az új termékazonosító rendszerre való áttérés. Mindenfajta átállás általában feszültségforrásokkal járhat, ezért ennek elkerülése érdekében a javaslat megfelelő átmeneti szabályokat tartalmaz az őstermelőket illetően. A terület érzékenységéből fakadó problémák kezelésére ideiglenes felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben egészítse ki a törvény mellékletében szereplő őstermelői tevékenységek felsorolását. Ezzel elérhető, hogy az áttérés miatt esetlegesen előforduló értelmezési kérdések rendeződjenek, és biztosított a megfelelő tájékoztatás is.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Fontos szempont az adóztatás egyszerűsítése, melyhez hozzátartozik az egyes jövedelemfajták egységes adójogi kezelése. Ez indokolja az összevont adózás alá eső jövedelmek köréből az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem kiemelését és a termőföld bérbeadásából származó jövedelemmel azonos módon lineáris adókulccsal való adóztatását.
Előnyös e változtatás az érintettek adminisztrációs kötelezettségeinek egyszerűsödése miatt is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megváltozott adójogi kezelés várhatóan elősegíti az illegális szobakiadás és a szürkegazdaság visszaszorítását is.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az előzőekben említetteken kívül több olyan kisebb módosító rendelkezést is tartalmaz, amelyek például fogalmi pontosításokkal megkönnyítik bizonyos rendelkezések alkalmazását az adózók számára.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi adókról szóló törvény módosítását tartalmazó törvényjavaslat leglényegesebb rendelkezése az értékalapon történő építmény- és telekadóztatás értékelési szabályrendszerének beiktatása. A hatályos törvény már eddig is lehetőséget adott a települési önkormányzatoknak a vagyontárgyak forgalmi érték alapján történő építmény- és telekadóztatására, de ehhez hiányzott egy törvénybe iktatott értékelési szabályrendszer. Ezért az említett adónemeknél a számított értéken való adóztatás lehetőségének biztosítása nem jelenti új adónem bevezetését.
(9.00)
Az értékelési szabályrendszer jelenlegi hiánya miatt azonban az önkormányzatok közül csak kettő választotta a korrigált forgalmi érték alapján történő ingatlanadóztatást, holott az igazságosabb és méltányosabb, mint az alapterület alapján történő adóztatás. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem új adófajtával van dolgunk, erre a helyi adókról szóló törvény eddig is lehetőséget adott és nyújtott; sajnálatos módon eddig csak két önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel.
A törvényjavaslat tehát hiányt pótol, amikor törvénybe iktat egy korrekt értékelési szabályrendszert. Az értékalapú adóztatás gyakorlati alkalmazhatóságához olyan értékelési módszerre van szükség, amely egyszerű és tömegesen alkalmazható, nem keletkeztet egyedi értékvitákat, működtetése viszonylag kevés ráfordítást igényel, és nem utolsósorban az értékelési eljárás során előálló adóalap a valóságos értékviszonyokat tükrözi. Az önkormányzatoknak azonban ezután is megmarad a választási lehetőségük - amennyiben egyáltalán működtetik az építmény- és telekadót -, hogy a számított érték vagy a terület legyen-e az adó alapja. Ha az önkormányzat a számított érték alapján adóztat, akkor az értékelési eljárás a következő fontosabb szakaszokra bontható:
1. A törvény határozza meg megyénként és ezen belül településkategóriánként, illetve fővárosi kerületenként az adott ingatlanfajta egy négyzetméterére vonatkozó átlagos alsó és felső forgalmi értékhatárokat.
2. Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben megállapítja - a településen kialakult értékviszonyokra figyelemmel - ingatlanfajtánként a törvényben meghatározott forgalmi értékhatárok között a településen irányadó, az ingatlanok egy négyzetméterére vonatkozó átlagos települési értékeket. Mivel egy településen belül is eltérő értékviszonyok alakulhatnak ki, ezért lehetőség nyílik építmény- és telekfajtánként külön értékövezetek kijelölésére. Nyilvánvaló, hogy teljesen más egy belvárosi ingatlannak az értéke, és megint más egy külvárosi vagy külterületi ingatlannak az értéke. Ez a módosítás tehát lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzat mérlegeljen saját településén, hogy milyen településkategóriákat, milyen ingatlankategóriákat alakít ki.
3. A konkrét ingatlan értékelését az önkormányzati adóhatóság végzi. Ennek első lépéseként a helyi önkormányzati rendeletben meghatározott települési, településrészi átlagértéket alkalmazza az adó tárgyát képező ingatlanra. Az ingatlan fajtájára értékövezet kijelölése esetén az ingatlan fekvése szerinti értékövezetben irányadó települési, településrészi átlagos érték és az ingatlan adóköteles alapterülete figyelembevételével kiszámított alapérték már az ingatlan értékét befolyásoló három legfontosabb tényező - az ingatlan fajtája, fekvése és alapterülete - hatását tükrözi.
Az ingatlan értékét azonban ezeken túl más tényezők is - például lakás esetén az épület kora, falazata, komfortfokozata, a lakás épületen belüli elhelyezkedése s a többi - befolyásolják, amelyek figyelembevétele a korrekt értékmegállapításhoz ugyancsak elengedhetetlen. Annak érdekében, hogy a konkrét ingatlan egyedi, a tényleges értéket befolyásoló sajátosságai az adó alapjául szolgáló értékben is kifejezésre jussanak, további korrekciók szükségesek. Az értéket befolyásoló legfontosabb ismérvek figyelembevételét a törvénybe épített, kötelezően alkalmazandó korrekciós tényezők garantálják. Az adóhatóság az értékelési eljárás második lépcsőjeként az adó alapjául szolgáló számított értéket az ingatlan alapértékének korrekciójával, az alapérték és a korrekciós együtthatók szorzataként állapítja meg.
A törvényjavaslat az értékalapú telekadóztatás gyakorlati alkalmazhatósága érdekében - az építményadó analógiájára - tartalmazza a telek számított értéke meghatározásának metodikáját is.
Az ingatlanadóztatás egységes elvek szerinti módosítása érdekében - figyelemmel a jogbiztonság követelményére is - a törvényjavaslat 2000. január 1-jétől megszünteti az építmény- és telektulajdon után kivethető magánszemélyek kommunális adóját, csak a lakásbérleti jogra maradna fenn ez az adónem, továbbá az említett időponttól megszűnik az üdülőépület után kivethető idegenforgalmi adó.
Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindazok a módosítások, amelyek most a helyi adóról szóló törvényjavaslatban megjelennek, egyrészt nem kötelezőek, az önkormányzat jövőre választhat, hogy marad-e a mostani adóztatásnál vagy áttér egy másfajta, egy új típusú adóztatásra, másrészt az önkormányzati képviselő-testület határozza meg az adónemek nagyságát, harmadrészt pedig az önkormányzati adóhatóság az, amely a konkrét számítást elvégzi. Így tehát azt mondhatom, hogy az önkormányzat döntésén múlik az, hogy ez a módosítás a következő esztendőben egy adott településen működik-e vagy sem.
Bár az elmondottakból is egyértelműen következik, de szükségesnek tartom külön hangsúlyozni, hogy az ingatlanok adóztatása - ide értve az új érték szerinti adóztatási módszert is - a helyi adók rendszerén belül marad, ami azt jelenti, hogy az adónem bevezetése, változtatása, megszüntetése, kedvezmények, mentességek, továbbá a törvényi korlátokon belül az adómértékek megállapítása változatlanul önkormányzati hatáskörben marad.
Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A gépjárműadóról szóló törvény módosításával kapcsolatosan szükséges kiemelni, hogy a gépjárműadó alsó és felső mértéke 1996. január 1-je óta nem változott. A gépjárműadó-bevétel reálértékének megőrzésére tekintettel - figyelemmel az önkormányzatok és az Útalap bevételi igényeire is - szükségessé válik a törvényi adómértékek valorizációja. Az önkormányzatok a törvényjavaslat szerinti 600 és 1200 forint között állapíthatnák meg 100 kilogrammonként az adó mértékét.
A környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényre juttatása érdekében - figyelemmel a kormányprogramban foglaltakra - közvetett eszközökkel is szükséges elősegíteni az úgynevezett környezetbarát gépjárműállomány kialakítását. Ennek egyik eszköze az adókedvezményi rendszer bővítése. A törvényjavaslat a meglevő kedvezményeket oly módon egészíti ki, hogy a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű tehergépjárműveket, illetve a környezetvédelmi előírásnak megfelelő három és fél tonna össztömeget meg nem haladó valamennyi dízelüzemű gépjárművet, továbbá az euro I-es és euro II-es környezetvédelmi normáknak megfelelő dízelüzemű autóbuszokat is bevonja az adókedvezményi körbe. Ezzel a módosítással tehát a környezetbarát gépjárművek preferálása teljes körűvé válik.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Végezetül bízom abban, hogy a vita során a benyújtott törvényjavaslatokkal egyetértenek és támogatják a kormány javaslatait, így különösen a gyermekes családok esélyegyenlőségének javítására irányuló szándékot. Ennek jegyében a kormány nevében kérem, hogy a tisztelt Ház szíveskedjen a benyújtott törvényjavaslatokat megtárgyalni és a vita után ezeket támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
