BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is úgy készültem erre a beszédre, ahogy ezt tette az államtitkár úr, hogy összekapcsolom az előttünk fekvő két törvényt, vagyis a társadalombiztosítási szolgáltatások fedezéséről - röviden, becenevén csak járulékokról szóló - és az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénytervezetet, hiszen a két dolog - ahogy államtitkár úr is elmondta a bevezetőben - rendkívül szorosan összefügg. Szinte megoldhatatlanul nehéz az a feladat, amivel minden kormánynak szembe kell néznie, a jelenlegi jobboldali kormánynak éppúgy, mint ahogy az előző ciklusban szembe kellett nézni a szocialista-szabaddemokrata kormánynak.
Mi a feladat? Egyfelől a munkaterhek kívánatos csökkentése az arányos közteherviselés jegyében, másfelől a társadalombiztosítási szolgáltatások költségeinek lehetőség szerint növelése, hiszen az egészségügyi szolgáltatások fejlődnek, s nagyobb kiadásokat követelnek tőlünk.
Az előttünk fekvő két törvénytervezet ezt a dilemmát úgy oldja meg, hogy az egyik törvényben rendelkezik a munkaadói terhek jelentős mértékű csökkentéséről, a másikban, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben pedig gondoskodik a terhek növeléséről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én ellenzéki képviselőként nagy-nagy érdeklődéssel és együttérzéssel figyelem a jelenlegi jobboldali kormánynak a nehéz feladat megoldásával kapcsolatos próbálkozásait. Teszem ezt azért is, mert mi magunk az előző ciklusban rettentően megkínlódtuk, hogy valahogy megoldjuk ezt a gondot. Szeretném egy kicsit felidézni kronológiájában, történetiségben, hogy mi történt ezzel a két törvénnyel.
Eredetileg a '90-es évek elején futott fel a munkaadói társadalombiztosítási teher 44 százalékra. A mi feladatunk is az volt, hogy próbáljuk csökkenteni, és az előző ciklusban nagy nehézségek árán 39 százalékra csökkentettük ezt a munkaadói együttes járulékmértéket, a nyugdíjjárulék és egészségügyi járulék munkaadói befizetési hányadát. Tekintve, hogy a járulékkulcsok emelése szóba sem jöhetett, élénken emlékszem, hogy folyton-folyvást azon törtük a fejünket, hogyan tudnánk szélesíteni a járulékalapba bevonható kört. Hiszen mi magunk is tudjuk, hogy nagyon sok olyan jövedelem képződik, ami nincs társadalombiztosítás szempontjából járulékoltatva. Számos ilyen próbálkozásunk volt, jó néhány kudarcos is lett. Hogy csak néhányat idézzek ezek közül:
Az egyik korai periódusban megpróbálkoztunk a szellemi szabadfoglalkozásúak körében keletkező jövedelmek járulékoltatásával. Országos vihar kerekedett belőle. Művészek, országosan híres, neves művészek a televízió nyilvánossága előtt vádoltak bennünket azzal, hogy tönkretesszük a magyar kultúrát. Mint ahogy fellázadt az egész újságíró társadalom az ellen, hogy azt a privilégiumot, hogy tudniillik őnekik járulékfizetésre nem kötelezett jövedelmük van, az előző kormány el akarta venni.
Egy későbbi szakaszban megpróbálkoztunk a mezőgazdasági őstermelőknél keletkező jövedelmek járulékoltatásával. Akkor - tiltakozásképpen - országos méretekben eltervezett sztrájkkal, sztrájksorozattal kellett szembenéznie a kormánynak. Az Alkotmánybíróság is több esetben hátrányos döntést hozott; a probléma megoldása szempontjából olyan döntést hozott, amelyik nem tette lehetővé számunkra a járulékalap szélesítést.
Eközben rendre támadások értek bennünket az ellenzék padsoraiból is. Miközben mi a járulékot, a társadalombiztosítási munkaadói terhet 44 százalékról 39 százalékra csökkentettük, kitaláltuk azt az elmozdulást az adó jellegű megoldás irányába, hogy megalkottuk az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényt.
Némi keserűséggel idézem fel, hogy annak idején ezt a törvényt ellenzéki képviselőtársaim, maga Selmeczi Gabriella is, milyen élesen támadták és kifogásolták. Selmeczi Gabriella '96. október 16-án elhangzott beszédében úgy fogalmazott: "Nem értünk egyet a biztosítási alapú egészségügyi ellátás pusztán fiskális szempontok alapján történő megszüntetésével. Nem értünk egyet sem a járulékalap szélesítésével, sem a járulék adóvá alakításával."
(Vidoven Árpádot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)
Némi keserűséggel idéztem ezt, merthogy ezek a támadások természetesen egyetlen kormánynak sem jönnek jól.
Mi most a helyzet? Jelenleg az egyik csomagban azt ígéri a kormány, hogy 39 százalékról 33 százalékra fogja csökkenteni azt a járulékot, amit tb címén a munkaadóknak fizetni kell.
(11.20)
A másik csomagban pedig ezt az egészségügyi hozzájárulást - a két évvel ezelőtt nagyon súlyosan támadott egészségügyi hozzájárulást - nagyon nagy mértékben szélesíti, fejleszti, kiterebélyesíti, hiszen az eredetileg tételes, egyértelműen fix megoldást tartalmazó, személyek után fizetendő egészségügyi hozzájárulást most kételeművé teszi, a tételes részt rendkívül nagy mértékben megemeli.
Idén az egészségügyi hozzájárulás személyenként 2100 forint, jövőre 3600 forint lesz. Ez egészen pontosan 70 százalékos emelési tétele ennek az adó jellegű fizetnivalónak. Emellett eltervez egy százalékos tételt is, amit természetesen azokra a jövedelmekre próbál majd érvényesíteni, amelyek társadalombiztosítási fizetéssel nem terheltek. Ez a százalékos mérték átlagosan 11 százalék, de néhány esetben ennél magasabb, 25, illetve 20 százalékos lesz. Ismeretes, hogy cégautók után 25 százalék, illetve ebbe a körbe tartozik majd az osztalékok megadóztatása. Használhatjuk ezt a kifejezést, hiszen adó jellegű tehernövekedésről van szó, ami önmagában véve - még egyszer mondom, képviselőtársaim - nem baj, beleillik abba a folyamatba, amit az előző kormány elkezdett.
Baj inkább azzal van, hogy rendkívül bonyolult a megoldás. Mint általában, következményként számolni kell azzal, hogy a bonyolult megoldások arra alkalmasak, hogy a szereplők megkeressék a kiskapukat, hogy tulajdonképpen - végeredményét tekintve - diszfunkcionálisan működjön mindaz, amit elterveznek.
Nézzük meg röviden, hogy milyen következményekkel kell számolni, kiknek lesz hátrányos ez a megoldás! Erről már többen szóltak előttem: egyértelmű, hogy hátrányos lesz a minimálbéren foglalkoztatottak körére, a legalacsonyabb munkaadói jövedelmeknél ez a tehernövekedés bizony növekedés, és nem szinten tartása a terheknek.
Elhangzott az is, hogy az a bizonyos inflexiós pont, ahol nulla a tehernövekedés, az 21 400 forint. Aki ez alatt keres, illetve az a munkaadó, aki ez alatti jövedelmeken foglalkoztatja a dolgozóit, már tehernövekedésként fogja megélni az eltervezett és bevezetésre kerülő változtatásokat. Nagy a gyanúm, hogy az egyéni vállalkozók pénztárcájában is tehernövekedést fognak érzékelni, hiszen ők is tipikusan erre az alacsony jövedelmi szintre vallják be a jövedelmüket, és őket az egészségügyi hozzájárulás megemelése meglehetősen hátrányosan fogja érinteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jó lenne erről a két törvényről olyan körülmények között vitatkozni és gondolkodni, hogy a kezünkben lenne a társadalombiztosítási alapokról szóló költségvetés, tehát láthatnánk, hogy amikor a két törvény együttes hatása eredményeképpen a kormány 115 milliárdos tehercsökkenést ígér, akkor vajon a kiadási oldalak tételei hogyan alakulnak, azok a kiadások, amelyek okkal és joggal felmerülnek a két alapnál, miből lesznek finanszírozhatók.
Megpróbálkoztam néhány becslés jellegű közelítéssel. Ami az egészségügyi hozzájárulást illeti, az idén 96 milliárdra tervezett a költségvetésben. Talán még jó néhány képviselőtársam emlékszik rá, hogy amikor bevezetésre került ez az adó jellegű teher, akkor sokkal kevesebb bevétel keletkezett belőle, mint amekkorára tervezte az akkori kormány. Ha ezt az összeget egyszerűen felszorzom azzal a bizonyos 70 százalékkal, amivel emelkedik az egy főre vetített mérték, akkor itt egy 160 milliárd forintos kassza keletkezik. Ebből legfeljebb azt a 4 milliárdnyit lehet levonni, ami a nyugdíjas vállalkozók elengedett egészségügyi hozzájárulásának fedezete.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket meggyőzni arról - pontosan a feladat fontosságára, súlyára, nagyságrendjére való tekintettel -, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége arra készül, hogy konstruktív ellenzékként viszonyuljon ezekhez a törvényjavaslatokhoz. Nem fogjuk gáncsolni a kormány jó törekvéseit, de arról, hogy végül is hogyan fogunk szavazni a két törvényről, majd akkor tudunk érdemben dönteni, ha a társadalombiztosításról szóló költségvetés utoléri az adótörvényeket, ha módunk lesz együtt áttekinteni a kiadásokat és a bevételeket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
