VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan törvényjavaslat általános vitáját kezdjük meg ma, amelyekre régen várunk. Miért mondom ezt?
Közismert az a hosszú évek óta fennálló, a magyar gazdaság fejlődését nagyban hátráltató probléma, amit a foglalkoztatás rendkívül magas közterhe jelent. Felmérések egész sora bizonyítja, hogy ez rendkívül kedvezőtlen hatású a foglalkoztatás alakulására. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim: az 1990. évi 5,5 millió foglalkoztatotti létszám 1998. első félévében 4 millió főre csökkent.
(10.20)
A magas közterhek alóli kibúvás technikái mindenki által ismertek; fiktív minimálbéren foglalkoztatás, rokkantsági ellátásokba "menekülés" - idézőjelben - az állampolgárok részéről.
Amint azt a kormányprogram megfogalmazza, a polgári erők egyik fő célkitűzése a munkahelyteremtés ösztönzése, hiszen a polgári lét alapja a tisztességes munka és a tisztes megélhetés. A munkahelyteremtést pedig az ösztönözheti leginkább, ha jelentősen csökkennek, méltányossá válnak a közterhek. A reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják megfizethetetlennek. Azt kell tehát itt megjegyeznem, hogy nem elsősorban olyan munkahelyteremtésben gondolkozunk, amely állami forrásokból, állami pénzekből, az adófizetők pénzéből teremtődne meg, mert az elmúlt nyolc esztendő tapasztalata azt igazolta vissza, hogy ezek a munkahelyek sajnos nem stabilak, ezek nem teremthetik meg sem közép-, sem hosszú távon stabil munkahelyek létrejöttét. Itt elsősorban a piacnak, a vállalkozóknak kell lehetőséget teremteni arra, hogy stabil munkahelyeket hozzanak létre, hiszen ez sokkal inkább befolyásolja a foglalkoztatási szerkezetet és ezt a lehetőséget.
Mindezt szem előtt tartva döntött úgy a kormány, hogy 1999-től a jelenlegi 39 százalékról 33 százalékra, tehát 6 százalékkal csökkenti a munkáltatók társadalombiztosítási járulékterheit. Sőt, emellett 1 százalékkal csökken a Munkaerő-piaci Alaphoz történő munkáltatói hozzájárulás is. Mindez azt eredményezi, hogy 1999-ben a foglalkoztatók fizetési kötelezettségei éves szinten 115 milliárd forinttal csökkennek. Hogy ennek a 6 plusz 1, tehát 7 százalékos tehercsökkenésnek érzékeltessem az időbeli jelentőségét: az elmúlt 20 esztendőben ilyen mértékű vállalkozói, vállalati köztehercsökkenés nem történt Magyarországon.
Jogos tehát a kérdés: mi teszi lehetővé azt, hogy a társadalombiztosítási alapok számára 150 milliárd forint bevételkiesést jelentő járulékcsökkentés 1999-ben megvalósuljon? Két olyan irány van, amely véleményünk szerint ezt megalapozhatja. Az egyik nem más, mint a gazdaság fejlődése. A hamarosan önök elé kerülő jövő évi költségvetési törvényjavaslat azzal számol, hogy 1999-ben a bruttó hazai termék növekedése 4,5-5 százalék körüli lesz. Ez a gazdasági fejlődés az egyik alapja annak, hogy a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény módosításával sor kerülhet a meghirdetett foglalkoztatói köztehercsökkentésre, -mérséklésre. A másik irány az a reményünk, amit a kormányprogramban is megfogalmaztunk, hogy a vállalkozói, vállalati közterhek ilyen jelentős mértékű csökkentése hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági növekedés töretlen legyen, hogy az a fejlődés, ami megindult, ne akadjon meg még akkor sem, ha a külső piaci, a külső világgazdasági hatások most ennek nem teljes mértékben kedveznek.
Sajnos a biztató gazdasági helyzetből eredő többletbefizetések alakulása sem tudja önmagában megoldani a 150 milliárd forint forráskiesés pótlását. Annál inkább nem, mivel a járulékokból finanszírozott ellátások a jövő évben sem maradhatnak változatlanok; emelni kell a nyugellátásokat, az egészségügyi intézményeket finanszírozó gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzatait, az egészségügyi dolgozók bérét. Ezért azt kell mondanom, hogy a két törvényjavaslat közül a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény módosítása tartalmazza a pozitív lépéseket, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat pedig a kevésbé kedvező, a bevételcsökkenést némileg ellensúlyozó intézkedéseket. Hogyan?
Az egészségügyi hozzájárulás törvényjavaslatban megjelenő konstrukciója teljes egészében új alapokra épül, kételeművé válik, részben jövedelemarányos, részben tételes összegű lesz. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége az arányosabb közteherviselés elvének érvényesítése érdekében azon jövedelmek egy részére vonatkozik, amelyek mentesek a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.
A ma ismert adatok szerint 300 milliárd forint az a jövedelem, amely személyi jövedelemadó-alapot képez, de nem vonatkozik rá a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. A javaslat e jövedelmek közül összesen 176 milliárd forintot szándékozik mint személyi jövedelemadó-alapot figyelembe venni a 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásnál. Az ebből származó 1999. évi társadalombiztosítási bevétel mindössze 20,1 milliárd forint, ami a csaknem 1560 milliárd forinttal gazdálkodó két alap bevételei szempontjából elenyésző. Ugyanakkor jelzi azt a kormányzati szándékot, hogy a társadalmi közös kiadásokhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. A javaslat szerint e fizetési kötelezettség a szellemi tevékenységből, a találmányhasznosításból, a költségtérítésből, a kamatkedvezményből származó jövedelmekre, az adózó osztalékalapra, a cégautóadót fizetőkre vonatkoznak.
Tisztelt Ház! Gondolom, hogy a javaslat több képviselőtársamnak is eszébe juttatja a Bokros-csomagot. Igen, azt kell mondanom, jól emlékeznek. Az előző kormányzati ciklusban valóban történtek kísérletek a járulékfizetők körének szélesítésére, a közteherviselés enyhítésére. Az Alkotmánybíróság azonban ezeket az elképzeléseket rendre alkotmányellenesnek minősítette, mivel kimondta: a járulékfizetési kötelezettség előírása csak a munkavégzéssel összefüggésben történő jövedelemszerzés esetén tekinthető alkotmányosnak.
Az Alkotmánybíróság az előbbiekben hivatkozott döntésével egy időben azt is kimondta, hogy az államnak széles körű jogosítványa van arra vonatkozóan, hogy milyen adófizetési kötelezettségeket határoz meg. Az egészségügyi hozzájárulás - ahogy a benyújtott javaslat is kimondja - adó. Így alkotmányos aggály vele szemben nem merül fel.
Az egészségügyi hozzájárulás tételes része a havi 2100 forintról 3600 forintra emelkedik. E vonatkozásban az összeg változásán túlmenően egyetlen érdemi módosítás van: a nyugdíjas egyéni vállalkozó jövőre - 1999. január 1-jétől - mentesül a 3600 forint megfizetése alól. Ez körülbelül 103 ezer nyugdíjas egyéni vállalkozó polgártársunkat érinti. Ezzel megoldást nyer az az egészségügyi hozzájárulás bevezetése óta fennálló probléma, hogy a fizetési kötelezettség a nyugdíjas egyéni vállalkozót attól függetlenül terhelte, hogy az adott hónapban volt-e vállalkozási tevékenységéből jövedelme.
A javasolt módosítások - amint arra már az előbbiekben is utaltam - a járulékfizetők terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. A csökkenés a 10 főnél nagyobb foglalkoztatóknál jelentkezik, az egyéni vállalkozóknál, és a 10 főnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik. A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél - 2600 forintos javaslat hangzott el korábban - némileg alacsonyabb szintről, 21 500 forintos keresettől már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik.
Tegnap a személyi jövedelemadóról szóló vitában már utaltam arra: ennél a résznél a kormány tervezi, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a Munkaerő-piaci Alapból kompenzációt biztosít azoknál a vállalkozásoknál, ahol ez a fajta változás valamilyen tehernövekedést jelent. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez csak a minimálbér alatti foglalkoztatásoknál jelent tehernövekedést, e kör számára tehát a Munkaerő-piaci Alap fog majd biztosítani kompenzációt. Ezért azt kell mondanom, hogy a munkáltatói szektorban tehernövekedés sehol nem fog történni.
Az egészségügyi hozzájárulás nemcsak kételeműségében új, hanem abban is, hogy a jövő évtől ismét megjelenik az az 1997-ben megszüntetett finanszírozási elv, miszerint az egészségügyi szolgáltatások költségeinek fedezetéhez az állam is hozzájárul azok vonatkozásában, akik szolidaritási alapon, külön fizetési kötelezettség nélkül jogosultak egészségügyi ellátására - nyugdíjasok, tanulók, szociális ellátásokban részesülők és így tovább.
A javaslat szerint az állam hozzájárulása oly módon történik, hogy a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket a szolidaritási alapon jogosultak költségeihez történő hozzájárulásként adja át az Egészségbiztosítási Alap számára.
(10.30)
Ez 1999-ben összességében több mint 171 milliárd forintot jelent. Ebből a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárd forint, a tételes egészségügyi hozzájárulás pedig 151,5 milliárd forintot tesz ki.
A benyújtott törvényjavaslatok az előző kormányzati ciklus gyakorlatától azzal is eltérnek, hogy részletesen bemutatják a jogszabályváltozások munkáltatókra gyakorolt hatását, a járuléktörvény módosítása esetében pedig a végrehajtási kormányrendelet első változatát is. Önök ezt a korábbi években is joggal elvárhatták volna, de - jellemzően - hiába.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem tehát, hogy a két benyújtott törvénymódosítást, törvényjavaslatot megtárgyalni, és a vita után azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
