DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy-egy új jogi szabályozás tervezetét veszi a kezébe az ember, mindig kíváncsi arra, vajon hogyan, milyen eszközökkel próbálják megoldani az előterjesztők azt a problémát, amit az elődöknek nem sikerült megoldani. Ez is ilyen évek óta húzódó és egyre halmozódó problématömeg.
Tudjuk, ismerjük, hogy a társadalombiztosítási járulékokat és ezen belül az egészségügyi hozzájárulást milyen alacsony hatásfokkal sikerült behajtani a tb illetékes szerveinek. Hogy ennek mi volt az oka, az akár egy külön napirend is lehetne, nem is akarok ebbe most belemenni. Van tehát egy évek óta egyre növekvő probléma, amelyet valahogyan meg kell oldani. Két eset lehetséges: az egyik, hogy a jelenlegi módszert megpróbálják az illetékesek megreformálni, a másik pedig az, hogy új megoldást választanak. Az első változatról többszörösen is kiderült, hogy nem tartható fenn, hiszen minden változtatás után is tovább nőtt a hátralék, a kintlévőség. Marad tehát a másik megoldás, valami újat kell alkotni.
Itt van tehát a kezünkben ez az új, amely nem hosszú, nem terjengős, mindössze 12 szakaszból áll, mégis két alapvető elem fedezhető fel benne; egyrészt a beszedés - ha úgy tetszik, behajtás - más szervre, a társadalombiztosítástól idegen szervre bízása, másrészt pedig az alanyok körének bővítése vagy ha úgy tetszik, az egészségügyi hozzájárulás fizetésének igazságosabbá tételére való törekvés, amely cél azonban, zárójelben megjegyzem, egy esetben, a cégautókat igénybe vevőkkel kapcsolatos szabályozásban megbicsaklik.
A beszedésnek az APEH-ra való bízása és az adók módjára történő behajtás bevezetése az érintett területen lényegében nem más, mint egy újfajta adónem bevezetése. Rendben, tekintsük adónak az egészségügyi hozzájárulást! De ha az APEH szedi be az adókat is és az egészségügyi hozzájárulást is, vajon ezek ütközése esetén melyiket fogja előnyben részesíteni? Márpedig ilyen érdekellentétek nyilvánvalóan tömegesen fognak előfordulni.
Mondok egy egyáltalán nem lehetetlen példát. Mondjuk, van egy cég, amelynek van 30 millió forint adóterhe és 15 millió forint egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos tartozása, és mindezek fedezetére rendelkezésére áll 10 millió forint, mert csődbe ment. Amikor az APEH beszedi ezt a 10 millió forintot, vajon nem a feléje fennálló tartozás csökkentésére fogja-e fordítani az egész beszedett összeget, átad-e belőle, és ha igen, mennyit, milyen arányban a tb-nek vagy az Egészségbiztosítási Alapnak? Tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, bizony itt is nagyon könnyen előfordulhat az, hogy az APEH először a saját igényeit kívánja kielégíteni, és a maradékelv alapján, ha jut az Egészségbiztosítási Alapnak, akkor kap belőle, ha nem jut, akkor az az ő baja.
Persze a puding próbája az evés, és ne legyünk rögtön rosszmájúak, de hogy ne járjunk úgy ezzel a megoldással, mint a házassággal - amelyről azt tartják, hogy azoknak a problémáknak a megoldására hozzák létre, amelyek nélküle nem is lennének -, próbáljunk konstruktívan állni a kérdéshez. Vagyis nehogy az legyen az eredmény, hogy megoldunk egy problémát, az alacsony hatékonyságú behajtást, ezt sikerül megoldani, s helyette teremtünk egy másik problémát, hogy most a beszedő APEH vonja el saját kintlévőségei fedezetéül azt az összeget, amelynek egy része az Egészségbiztosítási Alapot illetné meg.
Ha már az Egészségbiztosítási Alapnál tartunk, mindenképpen rögzíteni kellene, hogy az APEH által beszedendő egészségügyi hozzájárulás azonnal az Egészségbiztosítási Alaphoz kerüljön. A törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy ez az összeg az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg. Ez egy nagyon szolid fogalmazás, és ez a szolid fogalmazás azt is jelentheti, hogy majd az APEH csatornáin keresztül valamikor, határidő nélkül, mert az nincs a tervezetben, a pénz remélhetően eljut az Egészségbiztosítási Alaphoz, hiszen őt illeti meg.
Szerintünk viszont úgy kellene szabályozni, hogy az APEH által beszedett egészségügyi hozzájárulás azonnal az Egészségbiztosítási Alaphoz kerüljön. A társadalombiztosítás jelenlegi pénzszűkös helyzetében nem engedhető meg az a megoldás, amely bizonytalanságot hagy afelől, hogy az APEH a beszedett pénzek hányadrészét milyen határidővel köteles az Egészségbiztosítási Alaphoz átadni. Lényegében mindegy, hogy az Egészségbiztosítási Alap felépítése állami irányítású vagy önkormányzati irányítású, az azonban nem mindegy, hogy hogyan gazdálkodik ezzel a pénzzel. A tervezet azt mondja, hogy külön törvény rendelkezik az alap pénzeszközeinek a felhasználásáról. Igen ám, csak amikor ilyen radikális változás van a beszedésben, akkor vajon a kiadásban, tehát a pénzeszközökkel való gazdálkodásban nem kell-e már most, a bevezetéskor valamilyen változtatáson gondolkodni? Hiszen arról a tervezetben egyetlen árva szó sincs, hogy ez hogyan fog történni.
(13.20)
Sajnos, a törvénytervezetből nem tűnik ki az sem, hogy az egészségügyi hozzájárulás mértékei miért annyiban lettek megállapítva, mint amennyi az anyagban olvasható, ez mennyire fedezi a szükséges kiadásokat és így tovább. Erről nemcsak hogy a tervezetben, az indoklásában sincs egy szó sem, és a várható eredményre sem találunk semmiféle számítást. Ugyancsak nincs megindokolva, hogy az alanyok köre miért éppen az anyagban szereplőkre lett kiterjesztve, miért nem többre vagy miért nem kevesebbre. Jó lenne erről is valami elemzést tudni.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a MIÉP nem ellenzi az egészségügyi hozzájárulások szabályozásának új alapokra helyezését, de igen sok még a kérdőjel ahhoz, hogy ezt így el tudnánk fogadni. Kérjük tehát az előterjesztőt a felsorolt kérdőjelek megnyugtató megválaszolására. Köszönöm a figyelmüket.
