DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon egy olyan törvényjavaslat elfogadását ajánlom önöknek, amely a polgároktól pénzt, jövedelmet von el. Ezt nagyon nehéz szívvel teszem, hiszen ebben a törvényjavaslatban nincs cukor, csak keserű pirula. Nehéz lenyelni, de le kell nyelni, mert a gyógyulás ettől várható - én úgy érzem, hogy a magyar népegészségügyre talán gyógyszer lesz. Ha a célt tekintjük, akkor mindenképpen, hiszen ez a pénz, ez a jövedelemelvonás az egészségügyre fog fordítódni. Talán megengedik, hogy egy más szempontból megpróbáljam megvilágítani, nemcsak a negatívumát, de azt is, hogy miért van erre szükség; erről a mai napon senki nem beszélt.
Azt tudni kell, hogy a magyar népegészségügy helyzete katasztrofális. Az ország egyre romló népegészségügyi helyzete megmutatja, hogy az előző kormány nem tudta képviselni az egészségügy valós érdekeit. Az egészségügyben lezajlott folyamatokat nem az ember- és társadalom-központú egészségpolitika irányította, hanem a pénzügyi tárca téves, gazdasági érdekeken alapuló cselekvései vezérelték. Az alulfinanszírozott, általános regresszióval küzdő egészségügy a pénzügyi tárca kiszolgálójává lett. A növekvő forráshiány következtében az alkalmazott eljárások egyre korszerűtlenebbé, egyre kevésbé hatásossá váltak. Egyre több kórház kerül csődközeli helyzetbe. Az ágazat bérhelyzete tovább romlik, és nem éri el a civilizációs minimumot sem. Az orvosok nettó átlagbére havi 35 ezer forint, és nem jobb a helyzet a nyugdíjas egészségügyi dolgozóknál sem.
A betegek a kiélezett munkaerő-piaci helyzet miatt nagyon gyakran kénytelenek betegen is dolgozni. Ennek természetes következménye, hogy a jelenlegi katasztrofális népegészségügyi helyzet további romlása várható. A népesség tartósan fogy. Növekszik a rokkantak száma, és emelkedik a középkorúak, az aktív korosztály halálozása, csökken a munkaképes korú lakosság aránya.
Nemzetközi összehasonlításban az 1996-ban végzett felmérés szerint tizenhét európai ország, valamint Japán, az Egyesült Államok és Törökország közül csupán Görögország, Törökország és Albánia fordított kisebb összeget az egészségügyre a GDP százalékában, mint Magyarország. Az, hogy hazánkban a GDP alacsony, sok mindennel magyarázható. De hogy a GDP-ből támogatott körülbelül huszonegy ágazat közül az egészségügy miért csak a 18-19. helyen kullog, arra nincs elfogadható magyarázat!
Aligha akad olyan közgazdász vagy egészségügyi szakember, aki kétségbe vonná, hogy tartós gazdasági növekedés csak elegendő számú és megfelelő egészségi állapotú termelővel, munkaképes lakossággal lehetséges. A magyar lakosság népegészségügyi állapota egyre inkább akadálya lesz annak, hogy a gazdaság megfelelő hatékonysággal működjön.
Ma Magyarországon a GDP körülbelül 6 százalékát fordítják egészségügyre. Kívánatos volna a 8 százalékot elérni; tehát fokozni kell az egészségügyi források pénzbeli bevételét. Ez annál is inkább így van, mivel jelenleg az ellátott lakosság körülbelül egyharmada fizet járulékot, s ebből a pénzből kell tízmillió lakos egyenlő színvonalú ellátását biztosítani.
(12.50)
Tehát ez a jelen tárgyalt törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy bővülhessen a járulékfizetők köre, és ennek eredményeképpen körülbelül 35 milliárd forinttal növekedjen az egészségügyre fordítható pénzalap.
A törvény kimondja, hogy az egészségügyi ellátáshoz szükséges források biztosítására százalékosan és tételesen meghatározott egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ez a hozzájárulás adó jellegű fizetési kötelezettség.
A fejlett országok közgazdászai nem látnak lényeges különbséget a járulék vagy adó jellegű elvonások között, mindkettőben közös, hogy jövedelmet von el a polgároktól. A lényeg, hogy a fejlett országokban az állampolgárok számára világossá vált, hogy az egészségügyi ellátás nem ingyenes, azt nem ajándékba kapják valakitől, hanem fizetni kell érte. Az egészségügyi szolgáltatásnak ára van, ettől várható, hogy az állampolgár előbb-utóbb felelősnek érezze magát saját egészségét illetően, és arra törekedjék, hogy fenntartsa az egészségét.
A pénzügyi kormányzat lépéseket tett az ésszerűség, a gazdaságosság felé. Ez a lépés közelíti az eddig elkülönült járadékfizetési rendszert az adórendszerhez. Ha a két rendszerből előbb-utóbb egy lesz, lényegesen olcsóbban működtethető, és ez talán új forrást jelenthet az egészségügynek. Könnyíteni lehet a be nem fizetett adójárulékok tettenérését, és javítani lehet a fizetési morált.
Az egészségügyi hozzájárulás eddigi tételes rendszerét a törvényjavaslat szerint felváltja a kételemű, részben jövedelemarányos, részben tételes összegű egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége. Az új rendszerű egészségügyi hozzájárulás jövedelemarányos része az arányosabb közteherviselés elvének érvényesítése érdekében fizetési kötelezettséggel terheli azon jövedelmek egy részét, amelyek nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot.
Talán befejezésként még egyszer arra szeretném kérni képviselőtársaimat, mindazt fogadják el - én is elfogadom -, hogy az alacsonyabb keresetű, kisebb vállalkozók terheit növeli ugyan, de az egészségügy számára nélkülözhetetlen pénzforrásokat jelent, és ha az egészségügy, a magyar emberek egészségügyi állapotának romlását nem tudjuk megállítani, akkor álom marad - bármilyen párt irányítja az országot - a gazdasági növekedés reménye.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
