FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit hosszabban fogom elmondani a véleményemet, de remélem, nem kerül tizenöt percbe. Menet közben kapcsolódtam be a vitába, és őszintén meg kell mondanom, nagy élvezettel hallgattam a társadalombiztosítási ellátásról szó törvénytervezet főbb gondolatait, amelyek többségével a magam részéről egyetértettem. Kár, hogy elkezdtük tárgyalni az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény tervezetét, mert enélkül több gondolattal azonosulni is tudnánk.
Már az országgyűlési képviselő-választások kampánya alkalmával is csodálkozva hallgattam a Fidesz elképzeléseit a társadalombiztosítási járulék drasztikus csökkentésével kapcsolatban, és irigykedtem, mert a mi programunkban egy lényegesen lassabb ütemű csökkenés szerepelt. Azért feltételeztem, hogy ez a lépés részben valamiféle kampányfogás lehet, vagy pedig bizonyára megtalálták azt a csodafegyvert, amivel ezt az erőteljes csökkentést egyszerre és gyorsan végre lehet hajtani. Most itt van előttünk a bizonyíték, hogy ilyen csodafegyverre nem sikerült rátalálni. Ezért nekünk kár is panaszkodnunk, mert azt az utat, amit a kormány választott, végeredményben az előző kormányzat és mi, képviselők találtuk meg.
Az egészségügyi hozzájárulás bevezetése ugyanis 1996-ban az előző kormányzat nevéhez fűződik, és az akkori kormánypárti képviselők többféle kezdeményezésével összefüggésben alakult ki oly módon, ahogy az most rendelkezésre áll. Az egészségügyi hozzájárulás akkor is keretét adta a tb-járulék csökkentésének, mint ahogy most is. És akkor is megterhelte az alacsony jövedelmet biztosító foglalkoztatókat, és kedvezményezte a magas jövedelműeket alkalmazó cégeket, mint ahogy most is.
Az akkori ellenzék extázisba esve tiltakozott ellene. Meg voltam győződve, ha kormányra kerülnek, első lépéseik egyike lesz a sarcnak nevezett egészségügyi hozzájárulás eltörlése. Erre minden lehetőségük megvolt, ezért nem is gondoltam, hogy ehhez az eszközhöz fognak majd nyúlni. Végül is nem találtak - gondolataim szerint - jobb megoldást. Mivel viszont pontjaik között szerepelt a tb-járulék csökkentése, ezért ezt meg kellett lépniük, és abban is igazuk van, hogy a negyven pontban nem lehetett megtalálni az egészségügyi hozzájárulás drasztikus emelését. Ez így rendben van.
Ez a bevezetés bizonyára szárazra sikeredett, ezért szeretnék hozzáfűzni egy elbeszélő stílusú mondatot, mivel itt van körünkben Selmeczi Gabriella, aki az egyik élszónoka volt az egészségügyi hozzájárulás leradírozásának. S mivel itt van, az ő gondolatait szeretném átkölteni abba a stílusba, ahogy azok - véleményem szerint - ma megállják a helyüket. Ez a mondat - vagy kettő - pedig így szól: "Egy napsütéses őszi napon a polgárok kormánya úgy döntött, hogy a tb-járulékot jelentősen csökkenti. De nehogy elégedettek legyenek a polgárok, erősen növelte az egészségügyi hozzájárulásnak nevezett új sarcot." Bocsánat, ez a sarc nem új, hanem most új elemekkel gazdagította ezt a sarcot.
A következőkben arról szeretnék szólni, hogy hogyan alakult át ez a sarc ennek a kormánynak a kezdeményezésére.
Három pontban ragadható meg ez az átalakítás. Van egy alap, amit három lényeges pontban továbbfejlesztettek, úgyhogy azt hiszem, most már valóban magán fogja viselni az új kormány kézjegyét is. Egyrészt a tb-járulék 6 százalékos és a munkaadói hozzájárulás 1 százalékos csökkenése fejében 2100 forintról 3600 forintra emeli az egészségügyi hozzájárulást, másrészt kiterjeszti az egyösszegű 3600 forintos, tételesnek nevezett hozzájárulás alkalmazását, harmadrészt bevezeti a százalékos egészségügyi hozzájárulást.
Hová vezethet ez az út? Lassan a legelső időszakban alkalmazott legmagasabb járulékhoz képest kétharmadára, felére csökkenhet ily módon a tb-járulék, de bizonyára nem abszurd, ha azt mondom, ezzel összefüggésben előfordulhat, hogy akár 5-7 ezer forintra nő majd az egészségügyi hozzájárulás. Mi lesz ennek a következménye? És hogy sikerül ezt elérni? Úgy, hogy alul, az alacsony jövedelműek körében bántó keresgélés folyik, felül pedig, a magasabb jövedelműek esetében pénzszórás.
Ez a kormányzat gyakran hangsúlyozza, hogy a polgárok érdekében minden tekintetben egyszerűsítésre törekszik. Aligha lehet itt erről szó. Az egyszerűsítés helyett újabb bonyolult szabályok keletkeznek, nehezítve az eligazodást és a beszedést is. Közben - nyugodtan lehet állítani - nehezebb helyzetbe kerül majd a költségvetés, nem csökken a feketemunka, nincsenek kisegítve a kisvállalkozók, elmarad a vidékfejlesztés. Ezek alátámasztására néhány gondolatot mondanék:
Mit jelent összességében a 7 százalékos járulékcsökkenés és az 1500 forintos hozzájárulás-emelés? A 21 400 forint alatt keresők körében vagy maguk a személyek, vagy ezek munkáltatói lényegesen rosszabbul fognak járni. Az itt elkészült kimutatás szerint 60 ezer főt érint ez kedvezőtlenül, illetve ennél lényegesen többet, mert ebben a kimutatásban benne van, hogy nem tartalmazza a költségvetési szervek és a nonprofit szervezetek kihatásait, azt, hogy ott hány szervezetet és hány főt érint. Ez így igaz.
Véleményem szerint ebben a gazdálkodó körben a felmérés nem tartalmaz olyan elemeket sem, amelyekre bizonyára még nem volt felmérési alap; például: az ápolási díjban részesülők közül ma hányan dolgoznak? - mert őket is kedvezőtlenül fogja érinteni a lépés. Vagy nem tartalmazza a munkanélküliek körét, a rájuk eső kihatást - ezt valóban a költségvetés fogja majd viselni -, de nem tartalmazza a jövedelempótlón lévőket terhelő vagy az őket foglalkoztató önkormányzatok terheit, azokét az önkormányzatokét, amelyek jelentős köre most a Fidesz irányítása alá tartozik. Ezeknek az önkormányzatoknak 1500 forinttal többet kell majd fizetni a jövedelempótlón lévők után. Ezek tehát azt jelentik, hogy nem 60 ezer főről van szó, hanem lényegesen többről.
Az is igaz, hogy 21 500 forint felett már jobban járnak a munkavállalók, vállalkozók és az egyének. De nem közömbös, hogy mennyivel járnak jobban. Például egy havi 30 ezer forintot kereső személy után 600 forinttal jár jobban a munkáltató havonta, egy 40 ezer forintot keresőnél 1300 forinttal. Véleményem szerint ez kedvező lépés, és bizonyára a jobb gazdasági helyzet ehhez megfelelő alapot is szolgáltat. Úgy gondolom, ha másképp történne meg az egészségügyi hozzájárulás növelése, illetve a tb-járulék csökkenése, akkor ebben a körben még jobban járhatnának a vállalkozók vagy a munkáltatók.
(12.40)
Kik járnak igazán jól? A magas jövedelmű embereket foglalkoztató munkáltatók. Például egy havi 100 ezer forintot kereső alkalmazott után a munkáltatója havi 5500 forinttal kevesebb társadalombiztosítási járulékot és egészségügyi hozzájárulást fog a jövőben fizetni.
Most az a kérdés, hogy valójában a kormányzat tényleg ezt a réteget, ezeket a vállalkozókat akarja-e támogatni. Azt kérdezhetjük meg, hogy ezért kell-e a költségvetésben 115 milliárd forint terhet vállalni. Ezért a körért kell-e növelni erőszakoltan az egészségügyi hozzájárulást, s ezért kell-e azt ilyen mértékben kiterjeszteni? Ezért neveztem pénzszórásnak ezt a lépést. Ezt a költségvetés fogja megszenvedni, az önkormányzatok, a kényszervállalkozók, ez a kör.
Miért válik bonyolultabbá a rendszer? Mindjárt azért, mert most már nemcsak tételes egészségügyi hozzájárulás lesz, hanem egy százalékos egészségügyi hozzájárulás is, ami teljesen új lépésnek nevezhető. Én nem vitatom, hogy lehet keresgélni azon jövedelmek körében, amelyre nem terjed ki a tb-járulékfizetés kötelezettsége. De azért el kellene gondolkodni, van-e értelme kutakodni például az őstermelőknél vagy a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozóknál!
A cégautóval kapcsolatban nincsenek különösebb kifogásaim, de bizarrnak tűnik számomra, hogy egy cégautóval kapcsolatos lépés az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénybe kerül.
Jelentősen bővül a 3600 forintos tételes hozzájárulás alkalmazásának köre is. Például alapítványokra, társadalmi szervezetekre, ezek választott tisztségviselőire is kiterjed, a kisebbségi önkormányzati képviselőkre, a gyermekgondozási segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesülők után is, ha munkát végeznek. Ezért mondtam azt, hogy bántó keresgélés folyik, miközben egy kevésbé rászorult réteget, vállalkozási kört nagyon magas juttatással díjaznak.
Gyakorlatilag meddig bonyolítható ez a rendszer? Véleményem szerint egészen odáig, amíg nullára csökken a tb-járulék mértéke, és teljesen átveszi a helyét egy fix összegű egészségügyi hozzájárulás. Csak akkor az az egészségügyi hozzájárulás már pont olyan bonyolult lesz, mint a tb-járulékkal foglalkozó törvény! Merthogy új elemek is lesznek benne - nem akarok ötleteket mondani -, akár természetben is be lehetne majd hajtani bizonyos dolgokat; például cégautó szállítana olyan embereket, akik egészségüggyel foglalkoznak. S akkor ez egy forróan új eleme lehetne, mondjuk, az egészségügyi hozzájárulási körnek, ha a mostani elképzelések már kimerülnének.
Ez a bonyolultabb rendszer - mert véleményem szerint tényleg bonyolultabb - egyre nehezebben követhető. Nehéz lesz az állampolgároknak ebben a körben eligazodni. Jó az esély, hogy mulasztani fognak, el fognak nézni bizonyos dolgokat. Itt viszont számukra nem lesz már pardon! Az egészségügyi hozzájárulás adóként szerepel, ez több helyen nyomatékosan bele van írva ebbe a törvénytervezetbe, és jó esély van arra, hogy ezt be is fogják majd hajtani, és komoly ára lesz ennek, mert az adózás rendjéről szóló törvényben benne van, hogy aki mulaszt, akár százezer forintig terjedő bírsággal is sújtható. Tehát az a kisebbségi önkormányzati képviselő vagy a foglalkoztatója, aki után nem fizetik be a száz-kétszáz forintot, majd szembenézhet akár egy százezer forintos büntetéssel is.
Arra már aligha van időm, hogy azt elmondjam, hogy a feketemunkát miért nem csökkenti, miért nem segíti kellően a kisvállalkozásokat, miért marad el a vidékfejlesztés. Azt azonban szeretném elmondani, szimpatikus számomra, hogy bekerült a törvényjavaslatba - pontosabban a 12. §-ba -, hogy a Munkaerő-piaci Alapból a munkaadók támogatást kérhetnek a magasabb összegű egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez. De tessenek elgondolkozni, hogy ez valószínűleg csak a nagy cégeknek fog kedvezni! Az egy-két személyt foglalkoztató kisvállalkozó fog ezért majd kuncsorogni?! Vagy mit tesz egy-egy személy, amikor őrá vonatkozik ez az eset, ugyanis nem is tekinthető minden esetben munkaadónak?
A következő néhány másodpercben a megoldási javaslatokról szerettem volna még szólni. Véleményem szerint inkább kevesebbel kellett volna csökkenteni a tb-járulékot, de kisebb mértékben kellett volna emelni az egészségügyi hozzájárulást, és nem kellett volna olyan mértékben kedvezményt adni a magas jövedelműek körének. Higgyék el, ez megoldható lett volna! 1996-ban több képviselőtársammal próbáltunk erre modellt és mintát találni.
Végül úgy érzem, ez a kormányzat is tanulhatott volna az elődje példájából, és kerülnie kellett volna a kicsinyeskedést.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
