KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A választási kampányban a Fidesz, mint emlékszünk rá, lényegében minden lakossági csoportnak vonzó ígéreteket tett. Nem maradtak ki ebből a nyugdíjasok sem, akiknek arányos nyugdíjemelést ígért. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Az arányos szó egyértelmű utalás volt a hatályos nyugdíjtörvényre, amely az 1999-re esedékes nyugdíjemelést az előző évi, azaz az 1998-as nettó keresetnövekedéshez köti; a nyugdíjak emelését tehát a bérek emelkedésével teszi arányossá.
Igaz, mint annyi más kérdésben, a kormányprogram ebben is visszalépett, s csupán értékálló nyugdíjakat ígért. Ehhez a jóval szerényebb összeghez képest tett bőkezűnek tűnő, ám korántsem bőkezű ígéretet a kormány, amikor azt mondta, hogy a nyugdíjasok 1999-ben akár 2-3 százalékkal is több árut vásárolhatnak majd nyugdíjukból, mint 1998-ban. A nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati elképzelések ilyesfajta beállítása meggyőződésem szerint visszaélés a nyugdíjasok bizalmával és visszaélés a nyugdíjasok tájékozatlanságával. (Gyimóthy Géza: Kemény szavak!)
Meg kellene mondani a kormánynak, hogy ha a hatályos törvény szerint járna el, akkor 1999-re olyan mértékben kellene a nyugdíjakat emelnie, hogy a nyugdíjasok ne csupán 2-3 százalékkal, de 7-8 százalékkal vásárolhassanak több árut, mint 1998-ban.
Érzékelve a széles körű felháborodást, a kormány most megpróbál kimenekülni ebből a helyzetből. Bírálja, előkészítetlennek minősíti a nyugdíjreformot. Hivatkozik arra is, hogy az előző kormány idején, a stabilizációs intézkedések hatására négy év alatt 20 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóereje.
Megjegyzem, Szájer József frakcióvezető úr nem egészen pontos adatokat használt, mert '95-ben és '96-ban összesen valóban majdnem 20 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóereje - 19 százalék a pontos szám. De a négyéves átlag, éppen azért, mert '97-ben megfordult ez a tendencia, már csak 12,5 százalékos vásárlóerő-csökkenés, egyébként az is súlyos veszteség a nyugdíjasoknak.
Az sajnos tény, hogy a kényszerű stabilizáció terheit döntően a bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok fizették. Éppen ennek ellensúlyozására javasolta az előző kormány az új számítási módot - amikor az ország pénzügyi helyzetének javulása ezt már lehetővé tette -, és ennek legalább két évig történő alkalmazását. Nemcsak törvényt adott, ahogy miniszterelnök úr a múlt héten erre utalt, hanem élve a lehetőséggel, a nyugdíjak vásárlóerejét 1997-ben egy százalékkal, 1998-ban pedig 5,7 százalékkal növelte.
A kormánynak most három lehetősége van. Az első, hogy megszegi a hatályos nyugdíjtörvényt. Ezt a képtelenséget, tisztelt Ház, én fel sem vetném, ha a múlt kedden miniszterelnök úr nem egy semmire sem kötelező törvényként utalt volna a nyugdíjtörvényre. Ilyen törvényértelmezést hivatalban lévő miniszterelnöktől én még, őszintén szólva, nem hallottam.
A második lehetőség: parlamenti többségével élve a kormány módosítja a nyugdíjtörvényt. Ez leplezetlen támadás lenne a több mint hárommillió nyugdíjas ellen, nyilvánvalóvá tenné, hogy a kormány velük kívánja megfizettetni más, kevésbé rászorult lakossági csoportoknak tett megalapozatlan ígéretei árát. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Ez évente átlagosan 19 ezer forint veszteséget okozna a nyugdíjasoknak, a 15 ezer forint alatti kisnyugdíjasok zsebéből pedig évente 10 ezer forintot venne ki.
Mi csak a harmadik lehetőséget tartjuk elfogadhatónak: a hatályos törvény szerint járó, a várhatóan 20 százalék körüli nettó keresetnövekedéssel arányos nyugdíjemelést, ami azt jelenti, hogy nem csupán 2-3 százalékkal, hanem 8-9 százalékkal több árut vásárolhatnának jövőre a nyugdíjasok.
(15.50)
Akkor talán nem csak több kenyérre jutna, ahogy azt a társadalombiztosítást felügyelő politikai államtitkár asszony nagyvonalúan kilátásba helyezte.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
