DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Egy olyan ügy van az Országgyűlés előtt ismét, aminek a füstje sokkal nagyobb, mint a lángja. Az alkotmány biztosítja minden képviselőnek a törvénykezdeményezési jogot, az Országgyűlésben egy képviselő élt ezzel a törvénykezdeményezési jogával - azért vannak a szabályaink, hogy a végszavazásig mindenki különféle eljárási keretben kifejthesse a véleményét.
Ezt azért mondom el, mert a kormány ebben a kérdésben még nem foglalt állást, és nem is kellett még ebben a kérdésben állást foglalnia. Vannak olyan előzetes szakaszok, mint például a napirendrevétel, ahol szigorúan olyan szempontok alapján kell dönteni, hogy az adott jogi probléma megoldásához kell kodifikáció vagy nem kell, kell jogszabály vagy nem kell. Abban biztosan egyetért velem, hogyha ezt szabályozni kívánja majd a Ház, ezt csak törvényi formában lehet.
Ezért én az érdemi részével most nem foglalkoznék, mert a kormány még nem tudott ebben állást foglalni. Ehhez nyilván az általános vitában és a végszavazás előtt teszi meg a saját álláspontját.
Ezért kérem, ne tessék használni azt a formulát, hogy ebben az ügyben a kormánynak bármiféle felelőssége lenne még ebben a stádiumban.
(9.40)
Az ön által említett formai vagy hangulati elemek alapján azonban néhány dolgot szeretnék elmondani. Az első, hogy a most hatályos jogszabályaink között bizony van sajtó-helyreigazítási per. Ennek meghatározott tárgyköre és formája van személyiségi jogsérelem esetén, mi több, a polgári perrendtartás még soronkívüliséget is szabályoz. Ismerünk egy teljesen speciális eljárást is, a Panaszbizottságét - nagyon szűk körben - a rádió és a televízió esetében, ami például azt is lehetővé teszi, hogy olyan véleményt kell közölnie a rádiónak, illetve a televíziónak egy eljárás után, amit ő korábban nem akart megtenni. Ilyen értelemben nem értem tehát a magánjogi és közjogi megkülönböztetést, amit képviselő úr elmondott. Az általam említett két jogorvoslati eljárásnak egyaránt az a lényegi eleme, hogy nyilvános elégtételt kell adni egy olyan ügyben, amivel egyébként maga a sajtó - teljesen mindegy, hogy írott sajtó vagy nem írott sajtó - nem értett egyet. Az pedig, hogy a nyilvános elégtétel szabályain hogyan kell változtatni, kiderül majd az általános vitában.
Az ön elmondása szerint itt valamiféle kormányzati felelősség és cenzúra készülődik. Tisztelt Képviselő Úr! A cenzúra a sajtótermék kiadásának állami engedélyhez, illetőleg ellenőrzéshez kötött jogintézménye. Ha nagyon nagy rosszindulattal olvasom el a képviselő úr indítványát, az akkor sem erről szól!
Egyebekben pedig a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban. Három országban - Franciaországban, Németországban és Ausztriában - van hasonló intézmény, bár Németországban ezt újságírói etikai szabályokba foglalják, amit azonban a gyakorlat alapján hajtanak végre.
Befejezésül tisztelettel kérem képviselő urat, mindaddig maradjon meg ez az indítvány egyéni képviselői indítványnak, amíg a kormányzat ebben az álláspontját nem fejti ki.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
