DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a kérdést kívánom feszegetni, hogy a magát polgárinak nevező kormány hol húzza meg a sajtószabadság és a magántulajdon sérthetetlenségének határait.
A véletlen hozta úgy, hogy éppen a máshonnan jól ismert T/34-es számot kapta egy kormánypárti képviselő elhíresült törvénymódosítási javaslata. Most nem e javaslattal kívánok foglalkozni, de emlékeztetek arra, hogy az elavultnak hitt T-34-es helyett bevetni szándékozott új fegyver arra az ötletre épül, hogy a nyomtatott sajtó, amelynek nagyobb része magántulajdonban áll, valamint a rádió és a televízió, amely szintén jelentős részben magántulajdonú, ne csak tények meghamisítása - köznyelven: rágalmazás - esetén legyen köteles önmagát korrigálni, hanem akkor is, ha egy újságíró vagy egy szerkesztőség a véleményét közli, és ezt a véleményt társadalmilag hátrányosnak tekinti valaki, akit személyesen érint az ügy.
Ez ugyebár azt jelenti, hogy a tulajdonos vagy az általa megbízott szerkesztőség szokványos jogait radikálisan kívánják korlátozni, olyan véleményt is közölniük kell, amit nem akarnak. Márpedig a sajtószabadság nemcsak abból áll, hogy egy lap szinte bármit szabadon közölhet, hanem abból is, hogy szabad a lapalapítás, és ki-ki maga határozza meg, hogy mit közöl. A sajtószabadság lényege a sokféle vélemény egyidejű megjelenésére alkalmas sokszínű sajtó.
Tegnap a kormány képviseletében az illetékes államtitkár azt találta itt mondani, hogy a média szabadsága az ország szabadsága, meg hogy nálunk nem sérülhet a törvényesség. Tegyük hozzá: tapasztalatból az elmúlt hetekben megtanulhattuk, ha mégis sérülne a törvényesség, annál rosszabb a törvényeknek, mert módosítják őket.
Ezért merül fel a kérdés, hol húzza meg a kormány a sajtószabadság határait. A kormány mind a mai napig nem tudatta, miként vélekedik az említett elképzelésről, holott a T/34-es két hónapja ismert, meglehetős karriert futott be, kevesen támogatták eddig nyilvánosan, többnyire is finoman szólva bírálták, mondván, tömeges alkalmazása esetén a sajtóban pusztító hatása vetekszik névrokonával, az egykori szovjet páncélossal. (Dr. Dávid Ibolya: Jaj!)
A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a minap azt nyilatkozta, hogy nem olvasta - mármint ezt a javaslatot. Nehezen hihető e tudatlanság, hisz a koalíciós pártok csak-csak egyeztetnek egy ilyen jelentőségű javaslat benyújtása előtt, márpedig éppen az említett miniszter felel a kormány részéről az ilyen egyeztetésekért. Nem feltételezem egyébként, hogy a javaslattevő képviselő nem mond igazat, amikor mindenütt hangoztatja: a kormánypártok mögötte állnak. És valóban, a miniszterelnök úr a minap a Kis Újságban megjelent nyilatkozatában ismertette a maga s így nyilván a kormány és a Fidesz álláspontját. Idézem: "Ugyanaz a kiegyensúlyozatlanság figyelhető meg a televízióban, mint az írott sajtóban is. Ezért én nagy szimpátiával figyelem a Kisgazdapárt részéről érkező kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az írott és elektronikus médiában egyaránt valamiféle kiegyensúlyozott helyzet álljon elő." Ennek megfelelően támogatásra ajánlotta az elképzelést a kormány vezető erejének jogi kabinetje, s támogatta az ügy napirendre tűzését valamennyi kormánypárt.
A T/34-es eddig nem sértett határokat kíván átlépni. Elfogadása esetén már nincs is elvi akadálya, hogy ne csak az írott, hanem a szóban kifejtett vélemény kötelező kiegyensúlyozásának törvényi szabályozása is megszülethessen, hiszen a vélt vagy valódi egyensúlytalanság nyilván itt is társadalmilag hátrányos lehet. Sőt, analóg módon elrendelhető, hogyha valaminek a gyártásában, forgalmazásában mutatkozik egyensúlytalanság, s az egyesek szerint társadalmilag hátrányos, kötelezni lehessen az érintett tulajdonost, hogy gyártson, forgalmazzon mást, mint amit helyesnek lát - mondjuk, villanykörte helyett gabonából készült olajpogácsát.
Jogosan merül fel a kérdés: a magántulajdonhoz fűződő jogok, a sajtószabadság ügyében lehet, hogy mindez belefér a polgárinak nevezett kormány álláspontjába? (Taps a bal oldalon.)
