LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 1968-ban, pontosan 30 évvel ezelőtt - mindannyian tudjuk - Csehszlovákiában megpróbáltak egy demokratikus kibontakozást elérni, és a diktatúrából egy demokratikus rendszerbe átmenni. Természetesen ez az akkori diktatúrának, elsősorban a Szovjetuniónak nem tetszett, ezért - mint nálunk 1956-ban - beavatkozott a csehszlovák eseményekbe, és parancsot adott az akkori magyar bábkormánynak, hogy ebben az akcióban a magyar katonák is és a magyar hadsereg is vegyen részt. Akkor úgy fogalmazták meg, hogy a szocializmus védelmében internacionalista kötelessége a magyar kormánynak, a magyar bábkormánynak, hogy ebben az akcióban részt vegyen, Csehszlovákiába csapatokat küldjünk.
A csapatok kiküldése megtörtént, a demokráciába való törekvést sikerült a szovjet csapatoknak - a mi sajnálatos segítségünkkel - leverni, a szocializmus megvédésre került, a diktatúra tovább folytatódott. Amikor ennek az akciónak vége lett, az akkori miniszterelnök nyilatkozott, megköszönte a hadsereg tevékenységét, kijelentette - és azt is megköszönte -, hogy a hadsereg úgy tért vissza ebből az akcióból, hogy áldozata ennek az akciónak magyar részről nem volt.
Ez az akkori nyilatkozat, amely 30 évvel ezelőtt hangzott el, nem volt igaz. Az akkori akciónak, az akkori intervenciónak igenis voltak magyar áldozatai, mely magyar áldozatokról semmiféle híradást a magyar társadalom nem kapott. Tudomásom van róla, hogy ezeket a magyar katonákat, akik ott meghaltak, és akik között voltak tisztek és voltak egyszerű közlegények, az akkori kormány érthető okokból nem hozta haza, hanem külföldön vannak eltemetve, valahol a volt Szovjetunió területén, egy közös tömegsírban.
Arról is tudomásom van, hogy e tömegsírhoz évekig a hozzátartozók, az édesanyák, a feleségek egy évben egyszer kilátogathattak, ott esetleg a megemlékezés virágait vagy egy kis koszorút elhelyeztek. Ez egy vagy két évig működött, utána azonban - bár a kiutazási engedélyt évente megkapták a hozzátartozók - a Szovjetunióban a sír közelébe sem engedték ezeket a szegény gyászoló embereket.
Nekem mint a honvédelmi bizottság elnökének és a honvédelmi bizottságnak kötelessége, hogy az újkori magyar történelemnek ezt a sötét vagy világos foltját tisztázza. Tisztázza, és amennyiben a még élő hozzátartozók egyetértenek, tegyen lépéseket, hogy a külföldön, a volt Szovjetunió területén tömegsírba eltemetett magyar katonákat hozzák haza, mert teljesen mindegy, hogy milyen - igazságos vagy igazságtalan - háborúban, akcióban vettek részt, ők az életüket áldozták, parancsot teljesítettek, és ezért megilleti őket az, hogy becsületesen hazaszállítsuk, itt tisztelettel eltemessük őket, hogy a hozzátartozóik 30 év után halottak napján legalább egy szál virágot vagy egy kis koszorút el tudjanak a sírjukon helyezni.
Ehhez kérem a parlament támogatását, kérem a Honvédelmi Minisztérium segítségét és minden magyar ember segítségét, mert a katonáknak nemcsak életükben, hanem ha feladatuk teljesítése közben halál éri őket, és életüket vesztik, akkor is szükségük van a megbecsülésre, mert a társadalomnak ez kötelessége, a mindenkori kormány és a mindenkori parlament kötelessége ezzel foglalkozni. Nagyon szépen kérem mindenkinek a segítségét, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
