DR. DEMSZKY GÁBOR
DR. DEMSZKY GÁBOR
DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A hetek óta tartó széles körű társadalmi vita a nyugdíjtörvény végrehajtásáról csak látszólag szól a százalékokról, a nyugdíjemelésről vagy annak elmaradásáról. Ha a kormánynak lennének valóságközeli élményei az idősek helyzetéről - bár generációs okokból miért lennének -, akkor tudná, leghatározottabban maguk a nyugdíjasok tiltakoztak az ellen, hogy a helyzetüket puszta számok alapján ítéljék meg a tisztelt törvényhozók.
Az idősek elsősorban most azt érzékelik, hogy csalódniuk kell elsősorban fiaik és unokáik igazmondásában, a nemzedékek közötti szolidaritásról megfogalmazott választási ígéretekben. S látnunk kell, ez a vita valójában annak eldöntésére szolgál, hogy a szociális és jogbiztonság lehet-e pártpolitikai csatározások színtere.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Világosan látnunk kell, hogy a szociális ellátások legnagyobb terheit ma az önkormányzatok viselik mind az anyagi gondoskodás, mind pedig a szolgáltatások szervezése terén. De egyáltalán nem tekinthetünk el a fokozott központi szerepvállalástól sem. Ez a központi szerepvállalás ugyanis azt az üzenetet küldi a polgároknak, hogy fontosak a számára. És azt, hogy a járulékelvonások és az adózás útján beszedett központi forrásokat méltányosan, igazságosan osztják el. Ha ennek a rendszernek sérül a logikája, akkor a jogbiztonság és a szociális biztonság sérül meg. Ha tehát a kormány nem a hatályos törvény szerint jár el a '99. évi nyugdíjak biztosítása során, akkor ezt a fajta szociális és jogbiztonságot kockáztatja. Észre kell venni, már régen nem az 5-7 százalékokról van szó, hanem a szavahihetőségről, a szociális és jogbiztonságról folyik a társadalmi vita!
A települési önkormányzatok Magyarországon nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne teljesítsék a törvényben megfogalmazott ellátási kötelezettségüket. Ennek kapcsán egy adat és egy összefüggés: a központi források 1 százalékos kiesése, csökkenése a budapesti önkormányzatoknál - ahol a számításokat el tudtuk végezni - 5 százalékos többletkiadást jelent; hiszen ha kisebb a nyugdíj, akkor többen szorulnak segélyre, intézeti ellátásra, lakásfenntartásra, gyógyszertámogatásra, szociális otthoni férőhelyre.
Különösen fontos a központi és önkormányzati források optimális megosztása azért is, mert az idősebb polgárok számára nincs fontosabb, mint családi kapcsolataik megőrzése, önálló életvitelük lehetőségének fenntartása. Ha tehát elfogy a jövedelmük, úgy nagyobb mértékben kényszerülnek felszámolni az önálló életvitelüket és intézményi ellátáshoz fordulni. S azt önök jól tudják, hogy még a legjobb intézményi ellátás is rosszabb, mint a megszokott családi környezet. Nem beszélve arról, hogy társadalmi méretekben gazdaságosabb is a jövedelempótló, illetve nyugellátási rendszer, mint a bentlakásos ellátás, ahol egy alkalmas férőhely, egy szociális otthoni férőhely kialakítása például Budapesten 6-7 millió forintba kerül.
Természetesen, ha a jobboldali kormány a választási ígéretek ellenére cserben hagyja a polgárokat és saját választóit, akik nekünk, az önkormányzatok felelős vezetőinek egyetlen lehetőségünk marad: meg kell találnunk nekünk a megfelelő megoldásokat, amelyek révén, amelyek által helytállhatunk a kormányunk helyett is.
A Szabad Demokraták Szövetsége bárminemű szociális cselekvést csak akkor tart egyébként megalapozottnak, ha abban minden érintett szereplő - kormányzat, önkormányzatok és az ellátást biztosítók és igénybevevők - egységes elvek szerint, egyenlő partnerként vesz részt. A cselekvés elveit, mechanizmusait, a társadalompolitikai eszközrendszerek használatának mértékét, a források felhasználásának elveit, az elvárt szolgáltatások tartalmát társadalmi megegyezéssel magyarországi szociális chartában kell megfogalmazni.
A szociális és jogbiztonság megerősítése, a lakosság számára is kiszámítható jövőkép érdekében szorgalmazzuk az Európai Szociális Chartához való csatlakozást, Magyarország csatlakozását a chartához. Emellett kezdeményezzük, hogy a társadalompolitika főbb szereplői és a szociális felelősséget viselő szervezetek részvételével készüljön el végre a magyarországi szociális charta. Ennek megalkotása során végre lefolytatható az az eddig elmaradt társadalmi párbeszéd, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége a kormányzás és az önkormányzás egyik alappillérének tekint. A magyarországi szociális charta úgy segíthet hozzá a szociális ellátások újragondolásához és a színvonal javításához, hogy közben kellő önkorlátozással, az ellátásokért felelős valamennyi érintett bevonásával csökkentheti a charta végrehajtása a költségvetésre nehezedő terheket.
A szubszidiaritás elve alapján - amely az Európai Unió működésének egyik alapelve - egy nemzeti léptékben újragondolt szociális ellátórendszer arra lehet alkalmas, hogy a polgárok a nekik járó szolgáltatásokat a hozzájuk legközelebb álló szolgáltatótól kapják meg - legyen az központi, helyi önkormányzati, nonprofit, karitatív vagy piaci szolgáltató szervezet. Ezt diktálja a piacgazdaság logikája is és a szolidaritás elve is.
El kell érni azt is, hogy minden települési önkormányzat álláspontját kikérjék és figyelembe vegyék a charta megalkotásakor, ugyanakkor a chartához önkéntesen csatlakozhassanak az önkormányzatok. Csak egy ilyen nagyméretű társadalmi összefogásra, párbeszédre épülő folyamat adhatja vissza Magyarországon az elveszni látszó szolidaritást, és védheti meg a polgárok szociális és jogbiztonságát. Egyúttal bebizonyíthatja azt is, hogy a szociális és jogbiztonság végre nem pártpolitikai csatározások véres küzdőtere Magyarországon.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
