BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlésben az elmúlt másfél évben jellemzővé vált, hogy a napirend előtti felszólalásokban és interpellációkban is önmagával beszélget a kormánykoalíció, a kormánypárti képviselők és a miniszterek egymással folytatnak népi felelgetőst. Ez történt itt tegnap reggel is, amikor Turi-Kovács Béla képviselő úr a gazdasági helyzettel kapcsolatos kommentárjait mondta el, és erre a pénzügyminiszter úr válaszolt.
Gazdaságunk kedvező fejlődéséről volt szó, és Turi-Kovács képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr elmondta, hogy az ország gazdasága fejlődik, a GDP növekedése 4 százalék vagy afölött lesz, az infláció minden bizonnyal nem fogja meghaladni a 10 százalékot, a fizetési mérleg hiánya a 2,2-2,3 milliárd dollárt nem fogja meghaladni. Azt mondta, hogy ezek a konstruktív ellenzék számára nagyon nehezen emészthető hírek - mondta ő.
Nos, szeretném megnyugtatni a képviselő urat és kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezek a jó hírek a magyar gazdaság helyzetéről egyáltalán nem nehezen emészthetőek a jelenlegi ellenzék, legalábbis a szabad demokraták, de gondolom, a szocialisták számára sem, sőt, örülünk ezeknek a jó híreknek. Örülünk, mert a gazdaság érzékelhető növekedése, az egyensúly kedvező alakulása jó az országnak.
De nemcsak örülünk ezeknek a híreknek, tisztelt Országgyűlés; mi büszkék is vagyunk ezekre a gazdasági mutatószámokra, hiszen az, hogy a gazdaság ilyen mutatószámokkal büszkélkedhet, alapjában véve annak köszönhető, amit négy évvel ezelőtt az akkori magyar gazdaságpolitika tett: köszönhető egy végrehajtott stabilizációnak, köszönhető a privatizáció felgyorsulásának, köszönhető annak, hogy az elmúlt hosszú időszakban dinamikusan növekedett Magyarországon a külföldi tőke behozatala. Mert hiszen, tisztelt képviselőtársaim, minek köszönhető az, amit a miniszterelnök úr tegnap is meg ma is mint valami új jelenséget emlegetett, amit a jelenlegi kormány oldott meg, hogy egyszerre van növekedés és egyensúly.
Tisztelt Országgyűlés! Ez annak köszönhető, hogy az export és a termelés versenyképessége javult az elmúlt, mintegy ötéves időszakban. És minek köszönhető az, hogy javult az export és a termelés versenyképessége? Annak köszönhető, hogy az 1995-ben végrehajtott stabilizáció, a forintleértékelés, a vámpótlék bevezetése, ezek a kétségtelenül bátor gazdasági intézkedések egyszeri javulást hoztak a magyar gazdaság és az export versenyképességében. A privatizáció felgyorsulása és az államadósság ennek köszönhető, 1995-96-ban elért csökkenése hosszú időszakra tehermentesítette a magyar államháztartást, kirántotta a magyar gazdaságot az adósságcsapdából. A privatizáció felgyorsulása a külföldi tőke bejövetelét, a magyar gazdaság szerkezetátalakulásának felgyorsulását hozta.
Arról van tehát szó, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a miniszterelnök úr vagy Turi-Kovács képviselő úr, vagy a pénzügyminiszter úr a gazdaság jelenlegi, kedvező fejlődésével büszkélkedik, akkor tulajdonképpen azt aratja le, amit néhány évvel ezelőtt a szocialista-szabad demokrata kormánykoalíció elvetett.
Arról értetlenkedik itt Turi-Kovács képviselő úr, hogy a jelenlegi ellenzék találta fel az önjáró gazdaságot, amely a kormánykoalíció napi jótéteménye nélkül is működik. Nos, ez az önjáró gazdaság az, amit kapitalista piacgazdaságnak neveznek, ahol - hacsak a kormány valami nagy bajt nem csinál - a dolgok mennek előre. Ezt tapasztaltuk Németországban, Olaszországban az elmúlt évtizedekben, de Hollandiától Ausztriáig mindenütt - és tegyük hozzá: a '90-es évek eleje óta például Lengyelországban is; és Magyarországon is 1996 óta. Ebben a helyzetben csak akkor van baj, ha a kormányok valami szerencsétlenséget csinálnak, vagy egy válságszituációban nem teszik meg a szükséges lépéseket.
Azt mondja a pénzügyminiszter úr a válaszában, hogy "olyan gazdaságpolitika, amelyik nem az emberek ellenére valósítja meg a gazdasági fejlődést". Nos, vannak olyan helyzetek - ezt a pénzügyminiszter úr jól tudja -, és 1995-ben ilyen helyzet volt, amikor megszorító intézkedésekre is szükség volt, ha úgy tetszik, az emberek ellenére. Ha azonban ezen túlvagyunk - és '96 óta ezen túlvagyunk -, akkor annak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alapján már mód van rá, hogy egyszerre legyen növekedés és életszínvonal-javulás.
Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Úgy van! - Közbekiáltások az SZDSZ soraiból: Bravó!)
