DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzeti megmaradásunk alapköve a múlt tisztázása, tragédiáink lezárása, a sebek begyógyítása, amely elengedhetetlen a következő évezredbe való belépéshez. Az elmúlt 40 évben az elesett hősök és elhurcolt áldozatok emlékének megőrzése nem valósult meg, mert a hatalom azt nem tette lehetővé. Egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette halottait, van méltó hely, ahol mindenki leteheti a kegyelet virágait. A vasfüggöny mögötti országokban érvényes volt az a római mondás, hogy "vae victis!", vagyis "jaj a legyőzötteknek!"; a genfi konvenció csak a győztesekre vonatkozott, saját elesetteinknek a feledtetés és a megbélyegzés jutott osztályrészül.
(9.40)
Ez a magatartás nemcsak a nemzetközi egyezményeket sértette, hanem összeegyeztethetetlen volt az egyetemes európai gondolkodással és magatartással is. A megtagadtatás mellett az állam elmulasztotta azt a kötelezettségét is, hogy az alkotmányos kötelességét teljesítő katona, aki életét áldozta hazájáért, méltó emlékhelyet kapjon; elmulasztotta, hogy számukra örök, háborítatlan nyughelyet biztosítson, bizonyosságot adjon a családoknak szeretteik sírhelyéről, ezáltal lehetőséget adjon minden magyar emlékezőnek a kegyelet gyakorlására. Azonban nemcsak az elesettek megtagadása volt a baj, amely súlyos teherként nehezedik még a mai társadalomra is, hanem mérhetetlen erkölcsi kárt okoztak a felnövekvő ifjúságnak is. A rendszerváltásig még beszélni sem volt szabad az elesett hősökről. Magyarország megmaradása, létünk és jövendőnk évszázadokon át a honért küzdők véráldozatának köszönhető.
Tisztelt Országgyűlés! A halottak emlékét ősi és keresztény szokás szerint tisztelet illeti, ám kétszeres kegyelet jár azoknak, akiket az erőszak semmisített meg, az erőszak, amely tébolyult őrületre képes, képes a gyűlölet lángját magasra szítani népek, nemzetek, emberek között. Ilyen volt századunk történetének két világháborúja is, amely itt Európában tízmilliók életébe került, és nagyon sok magyarnak kioltotta az életét.
A Himnuszt író Kölcsey Ferenc a múlt században nem sejthette, hogy a magyar nép vérzivataros századai közül a legvéresebb nem mögötte, hanem még előtte áll. Nekünk a mi századunk volt a magyar történelem eddigi legkegyetlenebb időszaka, soha ne térjen vissza! Vesztes világháborúk, fogoly- és koncentrációs táborok, igazságtalan békediktátumok, idegen megszállók és terrorhullámok, vérbe fojtott forradalom, tömegsírokat megtöltő golyózáporok, sortüzek, hősök és áldozatok tengernyi fájdalma szól hozzánk a múltból, és kötelez bennünket egy polgári demokratikus, hagyományait megőrző, békében élő Magyarország felépítésére.
Az európai nemzetek közösségének csakis egy újra önmagára lelelt, önmagával és múltjával azonosuló magyarság lehet a tagja. Ezért is kell, hogy legyenek emlékhelyek, temetők, legyenek ilyen síremlékek, amelyek emlékeztetnek bennünket és fiataljainkat a hősökre, az erőszak áldozataira. Ezen elvek vezérelték és vezérlik a polgári koalíciós kormányt a magyar katonasírok felkutatásában és elesett hőseink, valamint elhurcolt áldozataink részére emlékhely létesítésében. Ennek szellemében, a társadalom nagy többségének egyetértésével hoztuk haza a Don menti csatákban hősi halált halt ismeretlen magyar katona földi maradványait, és méltó körülmények között helyeztük örök nyugalomra a pákozdi Mészeg-hegyen.
A szülőföldön való újratemetéssel jelképesen hazatért a második világháborúban hősi halált halt valamennyi katona, munkaszolgálatos és elhurcolt polgári áldozat. Pákozdon végre megvalósult egy olyan nemzeti emlékhely a második világháború elesettjei számára, ahol mindenki elsirathatja a diktatúra által megtagadtatott szeretteit, akik mind ez ideig itthon vagy ismeretlen helyen, jeltelen sírokban nyugodtak.
Pákozdnak a hősök és áldozatok megkövetésében különös jelentősége van. Itt született meg 150 évvel ezelőtt a nemzeti őrseregbe verbuvált magyar honvédség, amely letéteményese lett a magyar függetlenségnek és szabadságharcnak. A második világháború hős honvédeinek végleges hazatérése, e megszentelt helyen való újratemetése - a kontinuitás és legitimitás jegyében -, az igazságtalan bélyeg lemosása a háború ütötte lelki sebek végleges begyógyítását és a lelkek megnyugvását kell hogy szolgálja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
