DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi, december 13-14-i ülése felfokozott érdeklődés és csapkodó indulatok jegyében gyűlt össze. Érhető, hiszen ezúttal nem csupán a zárónyilatkozat tartalma volt a megbeszélés tétje, hanem a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat is.
Mi tagadás, magam is bizonytalan érzésekkel érkeztem, a törvénytervezet ugyanis két alapvető kérdésre nem ad választ: az egyik a magyar állampolgárság lehetőségének kérdése, a másik a schengeni esetleges vasfüggönyé. Éppen ezért volt helyénvaló, hogy a miniszterelnök úr mindjárt a tárgyalás elején tisztázta: egyrészt a kettős állampolgárság lehetőségét nem zárja el a határon túli véreink elől ez a törvényszöveg, mert ahol ez nem jár a kisebbségi magyarságnak okozott hátránnyal, ott kétoldalú megállapodásokkal erre lehetőséget lát a továbbiakban is; másrészt a schengeni határzár áthidalható, és a magyar kormány át is kívánja hidalni olyan nemzeti vízummal, mely legalább a Magyarországra való beutazást az EU-tagság után is akadálytalanná teszi a tőlünk leválasztott magyaroknak.
Ezekkel az előfeltételekkel ugyanis mindjárt más környezetbe kerül a törvény, mely olyan jogosultságokat, kedvezményeket és támogatásokat foglal össze, amelyek révén a határainkon kívül rekedt magyar érezheti a magyar állam törődését, amikor szülőföldjén magyarként kíván fennmaradni, ugyanakkor azonban tarthatja is a kapcsolatot a maradék országban élő nemzettársaival. Ezt jelenti például az egyik oldalról az anyanyelvű oktatás támogatása, valamint az oktatási támogatás, nevelési segély kiterjesztése a határon túli magyar családokra, a másik oldalról pedig az utazási kedvezmények - mint amilyen a diák- és pedagógusigazolvány - kiterjesztése rájuk. Ezt kívántam korábban megfogalmazni abban a közoktatási törvénymódosító javaslatomban, amely most ebbe a törvényszövegbe több elemével be is került.
A gazdasági vállalkozások és az itthoni munkavállalás támogatása pedig végső fokon a magyar gazdaság megerősödését szolgálja itt is és ott is. Elhangzanak persze hamis felhangok is, egyesek etnobizniszt, sőt etnokorrupciót emlegetnek, és e szörnyszülött szavak arra céloznak, hogy kívánt állapottá válhat magyarnak lenni e földön. Tényleg szokatlan dolog ez, különösen Trianon óta, amikortól a magyarsághoz tartozás mindig hátrányt jelentett; amióta az államhatalmilag irányított magyartalanítás minden eszközét kipróbálták nemzetünk testén.
Egyeseknek szokatlan, elfogadhatatlan belerévedni abba, hogy némi szerény előnnyel járhat, ha valaki szülőföldjén magyarként él, és netán egyszer csak megérzi a magyar állam gondoskodását is. Ilyenkor jön az az érv, hogy a magyarországi adófizető terheiből segítjük a más országban lakókat; de vajon - kérdezem, képviselőtársaim - tényleg egyoldalú-e ez a támogatás. Talán nem látható, de érezhető, hogy mit adott térségünk biztonságának az a tény, hogy a szomszéd államokbeli magyarok mindvégig szigorúan törvényes eszközökkel szálltak szembe az őket megrokkantó tisztességtelen, sőt erőszakos eszközöket használó uralommal; hogy önzetlenül támogatták az anyaország euro-atlanti integrációját; hogy munkaerejükkel és szellemi teljesítményükkel hozzájárultak az önkény utáni Magyarország felépítéséhez; hogy pótolták és pótolják fogyatkozó népünket, miközben zokszó nélkül tűrik a hazai hivatalok fura urainak eddigi szemléletét, amely szerint ők éppoly idegenek, mint a harmadik világ bevándorlói. Ők hozzájárultak országunk térségbeli biztonságához, s most mi az elkészítendő törvénnyel hozzájárulunk az ő biztonságukhoz ott, ahol élnek.
Így épít közösséget ez a törvényjavaslat azzal, hogy végre jogviszonyt teremt magyar és magyar között. Így telítődik meg tartalommal az a törekvés, amit olyan korán, de olyan lényeglátóan hirdetett meg Antall József, amikor miniszterelnökként kijelentette, hogy szívében minden magyar összetartozik, éljen határon belül vagy kívül. Valójában én ezt tekintem a nemzet békés újraegyesítésének erőszakmentesen és szomszédainknak éppúgy hasznára, mint magunknak, de azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni a romlatlan szívű embereknek, azoknak, akik a romániai forradalom első hírére szájuktól vonták meg a falatot, hogy segítsenek; akik életüket kockáztatták a segélyszállítmányok célba juttatásakor. Erre az összetartozás-érzésre, erre a felebaráti szeretetre igenis építhetjük térségünk jövőjét.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)
