KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN
KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az emberiség gazdaságtörténetét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy mindenféle zsarnokság és diktatúra ellen a földjét művelő és állattenyésztéssel foglalkozó parasztság tudott a legtovább szembeszegülni.
Az, hogy hazánk a tatárdúlás után újraéledt, valamint átvészelte a 150 éves török hódoltságot, szintén a földhöz kötött és a földből élő parasztságnak volt köszönhető. Ez talán érthető is, hiszen ez az a réteg, amely szorgalmával és kitartásával egy talpalatnyi földterületen is, amit tőle elvenni korábban még senki sem tudott, meg tudja termelni az élet fenntartásához és továbbviteléhez szükséges dolgokat.
Mindezek ellenére a XX. század első felétől kezdődött kommunizmus volt az a hatalom, amely gyilkos módszereivel ezt a kis földet is kihúzta a parasztok lába alól. Pedig hazánknak már a századfordulótól kezdve voltak olyan szövetkezeti kezdeményezései, amelyek nagyon sokat segítettek azokon a rétegeken, amelyeknek küzdeniük kellett az uzsorakamatokkal és a legkíméletlenebb kizsákmányolásokkal. Így születtek meg a századforduló elején minisztériumi kezdeményezéssel a takarékpénztárak. Viszont talán nincs Magyarországon olyan család, amelynek valamelyik tagja orosz fogságban ne tapasztalhatta volna meg azt a kolhoz- és szovhozrendszert, amelynek köszönhetően sikerült az addig Európa éléskamrájának nevezett Ukrajna termékeny területén sok millió ember éhhalálát okozni; csak így tudták a parasztság erejét megtörni.
Hazánkban, mint az köztudomású, szintén gyilkos módszerekkel kényszerítették be parasztságunkat a téeszekbe. Ezekben a magyar nép számára idegen, szovjet módon, munkaegységekre dolgoztak. Ennek következtében a téeszek első idejében sok helyen volt rá példa, hogy végelszámoláskor még a tagoknak kellett megfizetnie a téeszek felgyülemlett adósságát. Ha nem akartak éhen halni, kénytelenek voltak a magyar nép lelkiségétől teljesen idegen lopáshoz és csaláshoz folyamodni. Erre inkább illik a "megélhetési bűnözés" elnevezés, amelyet egy korábbi miniszterünk gyakran használt. Ez a Szovjetunióban a társadalom minden rétegének életeleme lett. A volt magyar hadifoglyok láthatták a földben visszahagyott termékeket, amelyek azért maradtak ott, hogy télen legyen mit enniük, és ne haljon éhen a család.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekességként elmondom egy móri parasztember néhány mondatba sűrített véleményét az akkori téeszekről és állami gazdaságokról. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Ez a következőképpen hangzott: "A téeszekben a munka egységes, a fizetés kétséges. (Szórványos taps az FKGP soraiban.) Az állami gazdaságokban a munka norma, a fizetés forma." Ezt egy kocsmában jelentette ki, ahol a spiclirendszer a hatóságok felé továbbította, és a hatvan éven felüli móri paraszt bácsinak négy évet kellett leülnie Kádár börtöneiben, mert lázított a téeszesítés ellen.
Nem kívánom részletezni az akkori magyar helyzetet, amin csak az a honi zsenialitás enyhített, amelyikkel engedélyezték egy talpalatnyi föld, az úgynevezett háztáji gazdaság megművelését. Ez tette lehetővé, hogy a téeszrendszer 1990-ig fennmaradhatott, bár a parasztság részére csak a nehéz továbbélést biztosította. A rendszerváltás után az addigi téeszvezetők egyszerre nem a tőkét döntötték, hanem átformálódtak annak gyűjtésére. Így állt elő az a helyzet, hogy az elkobzott földek és ingóságok kárpótlására hozott törvény sem érhette el azt a célt, amit el kellett volna érnie. Ezért van az, hogy a rendszerváltozás után tíz esztendővel is nehéz problémákat kell megoldani, ha azt akarjuk, hogy ez a negyvenöt évig tartó visszás állapot valamiképpen nyugvópontra jusson.
Ezért kívánta most a Független Kisgazdapárt benyújtott javaslataival elérni, hogy az új szövetkezeti mozgalom egész más utakon indulhasson el. Ehhez viszont szükséges a gazdasági egyensúly, ami alapot teremt az új irányzat elkezdéséhez.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
