ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Abban a ritka pillanatban van most részünk, amikor az elhangzottak nagyobbik részével, bár ellenzéki oldalról érkezett, a magyar kormány örömmel osztozik és ért egyet. Egyetértünk abban az értékelésben, amellyel az előbb elhangzottak szerint a mögöttünk hagyott és mindjárt lezárásra kerülő száz esztendőt érdemes értékelnünk. Valóban, mi, magyarok a XX. századot elvesztettük, de a XXI. századot megnyerhetjük. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Valóban, mi, magyarok megtanulhattuk, hogy nem az a fontos, ki szocialista, ki liberális, ki konzervatív és ki kereszténydemokrata, mert valójában az emberi világot meghatározó társadalmi rendszerek csak kétfélék lehetnek - és a XX. század ebből nekünk keserű leckét adott.
Vannak olyan társadalmi rendszerek - és volt ilyenben részünk kétszer is -, amelyek az emberben benne rejlő, rosszra való hajlamokat próbálják feléleszteni és erre építik befolyásukat. Az emberben ott lakozó rosszat, az erőszakot, a lustaságot, a korlátlan egyéni önzést és a felelőtlenséget próbálják megszólítani. És vannak olyan társadalmi rendszerek, amelyek ennek ellenkezőjére törekednek, és a mindannyiunkban meglévő jóra való hajlamokat próbálják megmozdítani és erre építeni egy-egy közösség jövőjét, úgymint: az odaadás, a szeretet, a megértés, az emberséges verseny, a család vagy a munka. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az lenne a kívánatos, ha az előttünk álló hosszú-hosszú századokra Magyarország olyan berendezkedést tudhatna magáénak, amely a lehető legtöbb jót próbálja ebből a 15 millió magyarból, aki itt él a Kárpát-medencében, megmozdítani, felszínre hívni, és úgy kínálna boldogulási lehetőséget minden egyes polgárnak, hogy egyúttal az egész nemzet közössége is emelkedjék.
Én éppen ezért arra szeretném kérni az év vége felé közeledve az ellenzéki képviselőket - kapva ezen a kiváló lehetőségen, amelyet Kovács képviselő úr kínált számomra -, hogy támogassák a kormányt a következő esztendőben, támogassák azt a kormányprogramot, amelyet még 1996, '97, '98-ban a polgárokkal közösen sikerült megalkotni, és amely legjobb meggyőződésünk szerint azokat az irányokat tartalmazza, amelyek felé érdemes Magyarországnak haladnia, és ha jól értettem, amely irányokban mintha egyetértés lenne közöttünk.
Amikor hivatalba léptünk, azt mondtuk, hogy ez a kormány a családok kormánya, a szabadság és a rend kormánya, a nemzeti összetartozás és az európai integráció kormánya kíván lenni. Ha ez így van és a programunkat ilyen alapra építettük, akkor nincs ok arra, hogy a nagy kérdésekben ne támogathatnák az ország legjobb erőit összefogni akaró kormányzati erőfeszítéseket az ellenzéki képviselők, a szakszervezetek, az egyházak és minden társadalmi szervezet. Ezért arra szeretném kérni az ország teljes közvéleményét, az országban gondolkodó, politikailag aktív erőket, benne természetesen az ellenzéki padsorokban ülő képviselőket és szervezeteiket is, hogy a polgári kormány által elgondolt és nagy részében már megvalósított, de még sok feladatot tartalmazó programunk végrehajtásában legyenek a segítségünkre.
Tekintettel arra, hogy valószínűleg ez az utolsó hosszabb felszólalás, amelyet még ebben az évben tehetek, engedjék meg a tisztelt képviselők - az ellenzéki képviselők is - és az ország minden ránk figyelő polgára, hogy karácsony előestéjén mindannyiuknak áldott és békés karácsonyt, sikeres boldog új esztendőt kívánjak, amelyben szinte kivétel nélkül - szinte kivétel nélkül! - legtitkosabb álmaik is megvalósulhatnak.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
