DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban lezajlott 1956-os megemlékezések ismét a felszínre hozták a kormánynak azt a mulasztását, amelyet a kommunista diktatúra egyes kárvallottaival szemben a mai napig nem pótolt. Igaz, születtek az elmúlt három évben ezek egy részére jogszabályok, amelyek részben anyagi, részben erkölcsi igazságtételt és kárpótlást igyekeztek nyújtani ennek a többféle módon hátrányba szorított társadalmi csoportnak, azonban ezek a jogszabályok sajnálatosan szűkre sikerültek, a kárvallottak jelentős része kimaradt azokból. Hogy csak a legjelentősebb csoportokat ismertessem: az ötvenes évek elejének munkaszolgálatosai, a hadiözvegyek és hadiárvák egy része, a három éven aluli szabadságvesztésre ítéltek, a Felvidékről kitelepítettek, az '56 utáni tiszti esküt le nem tevők és így tovább.
Szomorú volt hallani az ezekhez a csoportokhoz tartozók panaszait, akik azt mondták, hogy az előző MSZP-s kormánytól nem is várták helyzetük rendezését, mert amelyik kormány miniszterelnöke fegyverrel fordul saját népe ellen a megszállókat kiszolgálva, és mindezt egy "na és"-sel elintézve, attól ők nem remélhettek megértést. Nem is kaptak természetesen. De abban bíztak, hogy majd az új kormány megérti és megoldja problémáikat, de sajnos csalódniuk kellett. Pedig ehhez nem is kétharmados többségű törvények kellenek, az egyszerű többség elég, amit ráadásul a MIÉP is szívesen támogatna. Tehát nem kell hozzá más, csak kormányzati akarat, elhatározás.
Kérdem tehát, hogy megvan-e ehhez a kormányzati szándék, mert az idő mellett a jóvátételre szorulók is vészesen fogynak.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.)
