DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünkön a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása szerepel T/5101. szám alatt. A polgári perrendtartásról szóló törvény az utóbbi időben számos módosításon esett át, mint azt az expozéból is hallottuk. A módosítások legfőbb célja minden esetben a polgári peres eljárások gyorsítása és a jogorvoslati rend korszerűsítése volt. A polgári perrendtartás szabályozása során egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye, amely együtt jár a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének arányos korlátozásával is. Az 1995. évtől folyamatosan, leginkább pedig 1999-ben számos új rendelkezés született ebben a körben, melynek hatása a lépcsőzetes hatálybalépésre tekintettel és csak fokozatosan érvényesül majd.
A polgári eljárások korszerűsítése, az eljárások gyorsításának, egyszerűsítésének irányában eddig megtett lépések a polgári perrendtartás szinte valamennyi területét érintették. A rendes jogorvoslat körében végrehajtott, az eljárási rend egyszerűsítését, a jogorvoslati fórumrendszer felülvizsgálatát, illetve a polgári peres eljárások gyorsítását célzó lényegesebb módosítását követően a polgári perrendtartás által biztosított rendkívüli jogorvoslat, a felülvizsgálat rendjének korszerűsítése van napirenden. A szabályozással érintett másik terület a bírósági ügyvitel szabályaihoz igazodik. A felülvizsgálat intézménye már a múlt század végén és a századunk első évtizedében született perjogi kodifikációs tanulmányok egyik legvitatottabb és legtöbb érdeklődést kiváltó kérdése volt. Kezdetben a jogegység megteremtésére szolgált, majd fokozatosan az egyéni jogvédelmeknek is eszközévé vált. A rendszerváltozást megelőzően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény nem szabályozta a jogintézményt, azt a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény iktatta be újra a Pp. rendszerébe, a háború előtt érvényesülő modelltől némiképpen eltérő koncepció alapján.
Ma a felülvizsgálati kérelem olyan, csak jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a peres felek viszonyára is kiterjedő hatályú határozatában a jogsérelmet kasszációs, vagy ha a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, reformációs jogkörében eljárva orvosolja. A felülvizsgálat azzal, hogy alapvetően csak jogkérdésekben biztosít döntési jogot, a jogbiztonság és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos intézmény, amely a felek konkrét jogvitájának eldöntésére is lehetőséget ad. A Pp.-nek a felülvizsgálatra vonatkozó szabályai a gyakorlat által felvetett igényeknek megfelelően kisebb kérdésekben már többször pontosításra kerültek, a jogintézmény azonban jelenlegi formájában ennek ellenére nem felel meg a jogalkotó által kitűzött céloknak, valamint az Európai Tanács által meghatározott követelményeknek sem. A felülvizsgálatot ugyanis az állampolgárok olyan harmadik bírósági fórumnak tekintik, amelynek következtében az ítéletek jogereje mint a jogbiztonság alapja... - az ügyek nagy hányadában, a végrehajtás felfüggesztésére tekintettel, a felülvizsgálati kérelem elbírálása bizonytalanná válik, emellett a nagy számú felülvizsgálati kérelem miatt a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe is jelentős mértékben megnövekedett. Szükségessé vált tehát a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok újragondolása.
Az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának 5. számú ajánlása megállapította - idézem: "A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta. A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel. Elvárható ekkor a kérelmezőtől, hogy fejtse ki, hogy az ügyben mi mutat ilyen jelentőséget."
Mindebből kiindulva leszögezhető, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítani, ha egyfelől a konkrét eljárás keretében meghozott jogerős határozat a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő, másfelől, ha a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása szükséges és arányos lépésnek bizonyul.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabályozásban a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva a felülvizsgálatot csak kivételes esetben kell lehetővé tenni, olyan szempontrendszert kialakítva, amely minden pertípus esetében érvényesíthető, s azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, törvényben: a Pp.-ben kell meghatározni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezeket az elveket szem előtt tartva készült el.
Fontos szempont a felek rendelkezési jogának alapvető érvényesítése.
(8.30)
A felek perbeli önrendelkezési jogának érvényesülését biztosítja, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának kezdeményezésére csak a fél, illetve a fél jogállásával felruházott személy jogosult.
A törvényjavaslat a hatályos szabályhoz képest koncepcionális módosításokat tartalmaz. A felülvizsgálati kérelem benyújtásához a jövőben nem elegendő csak jogszabálysértésre hivatkozni, szükséges lesz az is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon legyen jogszabálysértő. A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy mi nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek.
Ha ilyen nem állapítható meg, a felülvizsgálat nem jöhet szóba. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető ilyennek például az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költségek megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt. A törvény nem ad taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb esetek említése történik meg.
Ez azonban csak az egyik feltétel. További feltétel az is, hogy a bíró a határozat meghozatalakor kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta, vagy az, hogy a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását tegye szükségessé, feltéve, hogy a jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban közzétett határozatában még nem foglalt állást, illetve a jogerős határozat eltér a közzétett elvi határozatban foglaltaktól.
Vannak olyan élethelyzetek, amelyek esetében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogkörének megteremtése nagyobb károkat okozna, mint amilyen előnnyel a jogszabályszerű döntés elérése szolgálhat. Ilyen például a felszámolás elrendelésére hozott jogerős döntés, amely esetében a felülvizsgálat megengedése és a végrehajtás esetleges felfüggesztése esetén olyan helyzet alakul ki, hogy a vagyonnak valójában nincs gondozója, sem a volt vezetők, sem a felszámoló nem fogja, illetve nem tudja azt a jó gazda gondosságával kezelni. A Legfelsőbb Bíróság döntéséig függő jogi helyzet alakulna ki. Ha viszont a végrehajtás a felülvizsgálati eljárás alatt tovább folyik, az a helyzet állna elő, hogy mire a legfelsőbb bírósági döntés megszületik az ügyben, a vagyonértékesítés már végbement, tehát az eredeti állapotot amúgy sem lehet helyreállítani.
Minderre tekintettel a törvényjavaslat meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyeket azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen eseteket csak polgári perrendtartás tartalmazhatja. Miután a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott érdemi döntésekre is, ebben a körben felsorolja a törvény azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat is, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat koncepcionális jellegű változásokat vezet be a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata terén is. A javaslat elfogadása esetén a jövőben a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi. A hatályos szabályozás szerint ugyanis, ha a kérelem megvizsgálása során formai hiba található, például nem fizették meg az illetéket, a tanács elnöke a tartalmi kérdésekről, vagyis arról, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak jogszabálysértésre történő hivatkozása helytálló-e, a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt.
A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró végzi. Az egyes bíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró, hanem akár az ügy elbírálására illetékes legfelsőbb bírósági tanács bírája is lehet, aki - ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el, és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül - az ügy előadó bírájává válhat. A jövőben tehát a bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll.
Az új rendszerben tehát nem három bíró fog dönteni egy-egy kérelemről, hanem az előzetes vizsgálatot a bírák egyes bíróként önálló felelősséggel folytatják le, amely az ügyintézés gyorsítását jelentheti. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság tanácsa végső soron ezzel ellentétes álláspontot is elfoglalhat az ügyben hozott határozatában. A javaslat az előzetes bírói vizsgálatra törvényi határidőt állapít meg, amely a felülvizsgálati kérelem benyújtásától számított 60 nap. Ez a határidő az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat.
Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított hat hónapon belül folytatja le. Mind az egyes bíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket nem a törvényjavaslat hatálybalépésétől, 2002. január 1-jétől, hanem csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni.
A törvényjavaslat tehát az ügyintézési határidőket illetően az átmeneti szabályok között elhelyezve kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére. Ezalatt azáltal, hogy az új szabályok alapján feltehetőleg kevesebb ügy fog érkezni, mód lesz a felgyülemlett ügyhátralék feldolgozására is.
A döntéshozatali mechanizmus átláthatóságát biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelése esetén az előterjesztő értesítésén túlmenően a Legfelsőbb Bírósági Határozatok Gyűjteményében, illetve a világhálón 15 napon belül közzéteszi a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős tényeket.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a napirenden levő törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
