BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnökség fejezetének egy mostohafiáról szeretnék néhány szót mondani: ez pedig a turizmus területe. Mindannyian emlékszünk még, hogy a tavaszi kampány során a Magyar Szocialista Párt zászlóshajójának egyik éke volt a magyar turizmus területe. Önálló minisztériumot, majd később már csak egy önálló államtitkárságot kívántak adni ennek a területnek. Mindazok, akik ezen a területen dolgoztak, mindannyian, akik az előző négy évben ezért a területért küzdöttünk, nagy örömmel vettük azt, amikor a kormányalakítást követően a miniszterelnökségen belül létrejött a turisztikai államtitkárság, Pál Béla államtitkár úr vezérletével.
Kiss Elemér miniszter úr még a bizottsági meghallgatás során határozott kiállást mutatott a szakterület mellett.
(15.50)
Kiemelte, hogy véleményük szerint a turizmus a magyar gazdaság meghatározó ágazata, mindent meg kell tennie a szocialista-szabad demokrata kormánynak a turisztika területeinek további fejlesztéséért. Ígéri azt innen miniszterként mindazon képviselők és mindazon vállalkozók, gazdasági társaságok részére, akik a turizmus területén dolgoznak, hogy minimum reálértéken megőrzi a turisztikai támogatásokat, tehát magyarul a turisztikai célelőirányzat összege a 2003. évben reálértéken meg kell őrizze azt a közel 30 milliárdos értéket, amelyet ebben az évben elér.
Aztán jöttek a vészjósló jelek, amikor Csillag István gazdasági miniszter egyre több nyilatkozatában úgy fogalmazott, miszerint a turizmus egy olyan terület, ami a saját lábán is megáll, semmi szükség rá, hogy állami támogatást is élvezzen, nincs szükség rá, hogy a Széchenyi-terv oly sikeres pályázatait a szociálliberális kormányzat a 2003. évben folytassa. Az a megindult folyamat, amely évtizedekre visszamenően a legnagyobb lendületet adta a szakmának 2001-ben és 2002-ben, azok a támogatási rendszerek, amelyek a Széchenyi-terv keretében elérhetővé váltak a turizmusban dolgozó magánvállalkozások, önkormányzatok, illetve gazdasági társaságok számára, az a siker, amely minden 1 forintos támogatás mellé közel 4 forintos működő tőke bevonását tette lehetővé, az sajnos elakadni látszik, sőt komoly visszafejlesztésre van ítélve.
Nézzük meg a költségvetést! Ha az idei tényszámokat nézzük, több mint 28 milliárd forint volt a turisztikai célelőirányzat 2002-ben, ehhez képest 19 milliárd forintot tervez a kormányzat 2003-ra. A szakmai egyeztetések során a bizottsági vitában több módosító indítványt adtunk be e tárgykörben. Nagy Jenő képviselőtársam, aki itt ül, a turizmusért egyébként igen sokat tevő és aggódó szakemberként fájó szívvel nyugtázta, hogy kormányzati oldalról nem támogathatják ezeket a módosító javaslatokat. Megpróbáltuk kapcsolódó módosító indítványokkal még mindig rendezni ezt az áldatlan állapotot, de sajnos, úgy látom, hogy a módosító indítványok gépezetszerű, monoton kormányzati szavazását követve, várhatóan a kapcsolódó módosító indítványaink is erre a sorsra jutnak. Tehát a kormány nem tesz más, mint bort iszik, és vizet prédikál, amikor arról beszél, hogy a turizmus területét támogatni kell, amikor arról beszél, hogy a nemzetgazdaság e fontos húzóágazatának továbbra is komoly támogatásokra van szüksége.
A magyar turizmus egyik kiemelkedő és forgalom tekintetében az összes forgalom mintegy egyharmadát kitevő része a Balatonra koncentrálódik. A Balaton tekintetében szintén nagyon súlyos visszalépésről beszélhetünk, hiszen amíg a 2002. évi költségvetésben 1 milliárd 779 millió forintot fordított a polgári kormány arra, hogy a Balaton és térsége turisztikai attrakcióihoz támogatásokat nyújtson és ezzel fellendítse végre ezt a haldokló, ám még mindig európai hírnévvel bíró turisztikai attrakciót, akkor ehhez képest a szocialista-szabad demokrata kormány a jövő évre mintegy 500 millió forintot tervez, tehát kevesebb, mint az idei összeg egyharmadát. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Látható, hogy a szakmai szervezetek, azok, akik a turizmus területén dolgoztak, valamennyi fórumon a hangjukat hallatják, sajnos a kormányzat mintha süket lenne ebben a szituációban, a kormánypárti képviselők nem hallják ezeket a hívó szavakat, ezeket a segélykiáltásokat. Úgyhogy elég szomorú, de úgy látom, hogy hiába a benyújtott módosító indítványok, hiába a kapcsolódó módosító indítványok, nincs remény: a magyar gazdaság e fontos húzóágazatának, azon ágazatának, amely a nemzeti össztermék 10 százalékát adja, s amely több mint 300 ezer embert foglalkoztat ma Magyarországon, ennek a területnek nem gazdája a szocialista-szabad demokrata kormány.
Ellenben, ha megnézzük a költségvetés más irányszámait, például az ünnepi rendezvények támogatását, az, jól látjuk, nem más célt szolgál, mint azokat a cégeket, akik az SZDSZ és az MSZP kampányát szervezték és akik Geszti Pétertől kezdve a többieken át az ötletgazdái voltak ezeknek a hangsúlyos, ám tartalommal nem bíró kampányoknak. Őket valamilyen módon ki kell elégíteni, és nyilván ezért szán az idei év 800 millió forintjával szemben 1 milliárd 400 millió forintot a szocialista-szabad demokrata kormány a jövő évben ünnepségek szervezésére. Jól látjuk egyébként, Kuncze képviselő úr, hogy az önök pályázati rendszere hogyan működik. Nem kell messze menni, a Hattyúház példáját elég elővenni, ugyebár, amikor meghívásos pályázatra egyetlenegy céget hívnak, akkor ugye, van tendereztetés, amit önök mindig mondanak, azonban nincs nagy kockázat, mert a haveroknak oda lehet adni az üzletet, csak kifelé tudunk egy olyan arcot mutatni, hogy mi a demokrácia lovagjai vagyunk (Kuncze Gábor: Négy évig szétloptátok az országot! - Közbeszólások.), és mi pályáztatunk. Erről van szó, képviselő úr, ezzel kéne foglalkozniuk.
Összességében nagyon szomorúnak tartom, hogy a gazdaság e fontos területére ilyen kevés pénzt áldoz a kormány. Azt gondolom, hogy ennek beláthatatlan következményei lesznek, olyan következményei, amik egy-két éves plusztámogatással nem lesznek orvosolhatók, hanem akár egy évtizedre kiterjedő negatív tendenciák indulhatnak el. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
