DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontban szereplő törvényjavaslathoz jó néhány módosító javaslatot nyújtottak be a tisztelt országgyűlési képviselők.
A módosító javaslatok alapvetően egyrészt az önkormányzati hozzájárulásnak a járandóság alapjaként figyelembe vehető mértékével, valamint a hozzájárulás számításával, másrészt a megállapított járandóság teljesítésének módjával, harmadrészt a törvénnyel megállapított járandósággal szembeni bírósághoz fordulás lehetőségével, negyedrészt az államkötvényben való teljesítés tényleges feltételeit biztosító 9. § (2) bekezdésének elhagyásával, ötödrészt a törvényjavaslat 1. számú mellékletében az egyes önkormányzatok járandóságával, hatodrészt pedig az 1996. január 1-je utáni, a gáztársaságok részére történő gázközműátadások vizsgálatával összefüggésben állapítanak meg rendelkezéseket.
A kormány a benyújtott módosító javaslatok közül támogatja azokat az indítványokat, amelyek a törvényjavaslat előkészítéséhez szükséges felméréséket és számításokat végző szakértő cég visszaigazolása alapján az egyes önkormányzati járandóságok korrekciójára vonatkoznak, számszakilag helyesek és dokumentumokkal alátámasztottak. A támogatott módosító indítványok közé Vitnyéd, Tapolca és Békéscsaba járandóságát, illetve ezzel összefüggésben az 1. számú melléklet érintett megyei összesen, illetve végösszesen sorainak módosítását érintő önkormányzatok tartoznak.
Azokat az indítványokat, amelyek más önkormányzatok járandóságát érintik, a 20-31. szám alatt benyújtott módosító javaslatokat az igazságügyi tárca a szakértő cég részére megküldte. A szakértő cégtől kapott, az adott önkormányzatok járandóságát részletesen bemutató visszajelzés alapján ezen igények nem megalapozottak. Ez utóbbi indítványok támogatására tehát nem kerülhetett, illetve nem kerülhet sor. Kár, hogy az ezen módosító indítványokat előterjesztő képviselő úr erre már nem kíváncsi és elment.
A kormány a törvényjavaslat parlamenti vitájában elhangzottakra tekintettel támogatja továbbá azt a javaslatot, mely szerint az önkormányzati járandóságok teljesítésére ötmillió forint összeghatárig minden önkormányzat esetében készpénzben kerüljön sor. Az ezt meghaladó igényeket államkötvényben kell teljesíteni. A készpénzhányad kifizetése a 2003. évi költségvetési törvényben, a 2001., 2002. évi költségvetési törvényt módosító rendelkezés alapján az ÁPV Rt. részére biztosított államkötvényeknek az államadósság-kezelő központ általi visszavásárlása útján biztosítható.
A kormány ezen túlmenően támogatja a törvényjavaslat 9. § (2) bekezdésének elhagyására vonatkozó indítványokat, a teljesítés fedezete ugyanis a 2001., 2002. évi költségvetési törvény módosításának vonatkozó rendelkezése alapján megfelelően biztosított.
A kormány nem támogatja ugyanakkor azokat az indítványokat, amelyek a járandóság alapjaként az önkormányzati hozzájárulás száz százalékát, illetve a hozzájárulás 56, 58, 60 százalékának a gázszolgáltató privatizációs szorzójával megszorzott összegét javasolják figyelembe venni, továbbá azt a javaslatot sem, amely az 1996. január 1-je utáni gázközműátadásokra tekintettel járandóságot állapítana meg azon önkormányzatoknak, akik ingyenesen vagy ráfordításaiknál kisebb vételárért adták el gázvezetékeiket a már privatizált gáztársaságoknak. A kormány ezt a döntését a következő megfontolások alapján hozta.
Az előttünk fekvő törvényi szabályozás megalkotását a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló 2001. évi LVI. törvény tette a kormány feladatává. E törvény célja a korábbi jogszabályokban, nevezetesen az önkormányzati törvényben, valamint az 1993. évi LXXXII. törvényben meghatározott állami kötelezettségek teljesítése volt. Ebből az önkormányzati hozzájáruláson alapuló juttatást az 1993. évi LXXXII. törvény állapította meg, a vonatkozó konkrét rendelkezés szerint az 1980. december 31-ig üzembe helyezett elosztóvezetékekhez és létesítményeihez az igazolt hozzájárulás 30 százalékának, az 1981. január 1-je és e törvény hatálybalépése, 1993. augusztus 3. között teljesített hozzájárulás után évente 2 százalékkal növekvő mértékű, azaz 1992-ben a hozzájárulás 54 százalékának erejéig részvénytulajdonban részesült érintett önkormányzat. A 2001. évi LVI. törvény ezt az áthúzódó beruházások esetén az 1993. augusztus 3-áig ténylegesen teljesített hozzájárulás után 56 százalékra emelte fel.
Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti részvényjuttatásra a korábban hatályos azon jogszabályi rendelkezésre figyelemmel került sor, amely szerint a helyi erőből kiépített gázelosztó és csatlakozó vezetékeket kötelezően az állam tulajdonába és a gázszolgáltató üzemeltetésébe kellett adni. E kötelezettség 1993. augusztus 3. előtt mindkét vezetéktípus vonatkozásában, az elosztó vezetékek esetében már 1992. szeptember 25-én megszűnt. Ezen részvényjuttatás e korábban kötelezően állami tulajdonba vett közművekhez nyújtott önkormányzati lakossági hozzájárulás kompenzációját jelentette. Semmi sem indokolja tehát, hogy most, amikor a gázközművek kötelező állami tulajdonba adására vonatkozó kötelezettség már nem állt fenn, a járandóság alapja a hozzájárulás korábbinál magasabb mértéke legyen, méltánytalan lenne továbbá az 1993. évi LXXXII. törvény által érintett jogosultak tekintetében is.
Az önkormányzatok járandóságának az úgynevezett privatizációs szorzóval történő megnövelésére tett javaslatot a kormány szintén megalapozatlannak tartja. A privatizációs szorzó még a korábbi törvényi szabályozás vonatkozásában is, amikor az önkormányzati törvény szerint eredetileg vagyon, az 1993. évi LXXXII. törvény szerint pedig részvényjuttatás jár az önkormányzatok számára, és a 2001. évi LVI. törvény ezek elmaradása, illetőleg késedelmes teljesítése miatt teljes kompenzációt állapított meg, kizárólag a valamennyi önkormányzati magatartást és lényeges gazdasági körülményt figyelembe vevő szakértői számítás egyik elemét képezte. A törvényjavaslat által rendezett időszakban ilyen jogszabályi kötelezettség nem állt fenn. A járandóság jogcímét és számítási elveit a törvényjavaslat teremti, illetve határozza meg, mely az önkormányzatok részére méltányos hozamot biztosít az eltelt időre.
Amint azt az előbbiekben is jeleztem, a 2001. évi LVI. törvény célja és feladata az elmaradt, illetve késedelmesen teljesített vagyon-, illetve részvényjuttatás pótlólagos teljesítése, és ezzel összefüggésben az önkormányzatok teljes kompenzációja volt. Ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat a korábbi törvénybe bizottsági javaslatként bekerült rendelkezésre figyelemmel a privatizáció időpontjáig az akkor még állami tulajdonban lévő gázszolgáltatónak átadott gázközművek utáni, a törvényjavaslat által megteremtett jogcím és számítási elvek szerinti járandósággal egészítette ki. A privatizáció utáni vagyonátadások vizsgálata, valamint a gázközművekre vonatkozó hatályos szabályok kérdése a gáztörvény és a jelen törvényi szabályozás célján, feladatán és hatályán kívül esik, az állami kompenzáció alapja ezekben az esetekben nem áll fenn.
Nem támogatja továbbá a kormány azokat az indítványokat sem, amelyek az elosztó vezetékekhez és létesítményeihez, például fogadóállomás, nyújtott önkormányzati hozzájáruláson kívül a más vezetéktípusokhoz, a Molnak átadott szállítóvezeték-szakaszokhoz és létesítményeihez, például gázátadó-állomásokhoz nyújtott hozzájárulásokat is a törvényjavaslat hatálya alá vonná, illetve az úgynevezett bekötő vezetékek után külön járandóságot állapítana meg az önkormányzatok számára.
(22.10)
A már többször hivatkozott 1993. évi LXXXII. törvény a gázszolgáltató társaságok tulajdonába adott elosztó vezetékekhez és létesítményeihez nyújtott önkormányzati és lakossági hozzájárulás alapján állapított meg járandóságot.
A törvényjavaslat megalkotását a 2001. évi LVI. törvény 1. §-a kizárólag egy újabb időszakra nézve rendelte el, mégpedig az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti időszakra, a figyelembe vehető vezetékek típusán e felhatalmazás nem változtatott. Semmi sem indokolja tehát, hogy a törvény hatálya olyan gázközművekre is kiterjedjen, amelyekre még a korábban kötelezően állami tulajdonba vett és kötelezően a gázszolgáltató üzemeltetésébe adott gázközművekhez nyújtott önkormányzati hozzájárulás kompenzációját megállapító 1993. évi LXXXII. törvény sem vonatkozott.
Jelzem továbbá, hogy a korábbi és a jelenleg hatályos gáztörvény is a csatlakozó vezeték, az elosztó vezeték és a szállító vezeték fogalmát ismeri, a bekötő vezeték fogalmát nem. Az elosztó vezeték az a csővezetékrendszer a hozzá tartozó nyomáscsökkentő és szabályozó berendezésekkel együtt, amely a gázátadó állomás kilépő oldalától indul, és a fogyasztó telekhatáránál ér véget. A csatlakozó vezeték a fogyasztó telekhatárától a fogyasztó gázmérőjéig terjedő vezetéket és tartozékait jelenti. Amennyiben tehát az indítványt benyújtó képviselők a bekötő vezetéken az utcai vezetéktől a telekhatárig leágazó vezetékszakaszt értik, akkor felvetésükre az a válasz adható, hogy a bekötő vezetékek ténylegesen az elosztó vezeték részét képezik.
Az elosztó, valamint a csatlakozó vezetékeket 1993. augusztus 3-át, illetve az elosztó vezetékeket '92. szeptember 25-ét megelőzően kötelezően az állam tulajdonába és a gázszolgáltató üzemeltetésébe kellett adni. E kötelező átadás eredményeképpen e vezetékek a gázszolgáltatók tulajdonába kerültek. Ettől teljesen független körülmény az, hogy a gázszolgáltatók - a jogszabályi előírásnál egyébként részletesebb - nyilvántartása utcaszintig terjed, tehát azt lehet megállapítani, hogy egy adott utcában hány bekötő vezeték van a gázszolgáltató birtokában, viszont ezeket nem lehet házszámhoz rendelni.
1993 augusztusa után új utcák bekapcsolása esetén az ahhoz szükséges teljes vezetékszakaszt, tehát az utcai vezetékeket a bekötő és csatlakozó vezetékekkel együtt, továbbá az utcai vezetékre való utólagos csatlakozás esetén a csatlakozáshoz szükséges vezetékszakasz kiépítését tipikusan a gázszolgáltató végezte el, e vezetékszakaszokat tehát ő aktiválta, és az ő, azaz a gázszolgáltató tulajdonába kerültek. E vezetékek nyilvántartására a már elmondottak vonatkoznak. Az e bekötő vezetékek mint az elosztó vezeték részei utáni járandóság a szakértő cég által megállapított járandóság részét képezi, amennyiben dokumentumok alapján megállapítható, hogy önkormányzati, illetve lakossági forrásból létesítették.
Az 1993. augusztus 3-a után épült bekötő vezetékek körében kis számban áll fenn az a helyzet, hogy az egyes önkormányzatok által megépített bekötő vezetéket nem adták át a gázszolgáltató tulajdonába. E vezetékek változatlanul az önkormányzat, illetve a telektulajdonos tulajdonában vannak. A gázszolgáltató tulajdonába nem került vezetékszakaszokat az állam értelemszerűen nem privatizálta és nem is privatizálhatta, így azok után járandóság megállapítására nem kerülhet sor.
Tisztelt Országgyűlés! Amint azt az expozéban is elmondtam, a törvényjavaslat, közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott szakértő cég által készített igényfelmérés és számítás alapján, alkotmányos szabályrendszerrel a megalapozott igények teljes és végleges rendezésére törekszik. Bízom abban, hogy a törvényjavaslat elfogadásával a gázközművagyonnal kapcsolatos igények végleges és megnyugtató rendezésére kerülhet sor, ezért kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot szavazza meg. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
