KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Még egyszer megköszönöm, hogy átmeneti mozgáskorlátozottságom okán lehetővé tette, hogy a helyemről mondjam el előre bejelentett felszólalásomat, amelyben az előzőekben szólt képviselőtársamhoz hasonlóan a kezdetekhez kívánok visszatérni, hiszen az emberi jogok és az uniós csatlakozás kapcsolatáról szeretnék szólni. Arról a történelmi pillanatról, amikor az emberi jogok érvényesítésének alkotmányos garanciái megszülettek, és az alkotmányos garanciák alá olyan jogintézmények rendeződtek, amelyek a jogok érvényesítéséhez is biztosítékot nyújtottak.
Mondhatom, hogy Európa jó tanulói, néha "bezzeg"-országa lettünk eredményeink okán. Jogintézményeinkért az országjelentésekben az európai intézményektől visszatérő dicséretet kaptunk. Az országgyűlési biztosok nemzetközi tekintélyt vívtak ki maguknak, és például a kisebbségi jogok érvényesítése tekintetében a politikai integrációnak egy olyan formáját választottuk, amelyik akkor, amikor a törvény megszületett, európai szenzációt jelentett. Az már más kérdés, hogy ma már egyre több feszültség, ellentmondás jelzi a gyakorlat hibáit, és Jászladány óta nyugodtan mondhatom, hogy ez a becsülettel és jó szándékkal meghozott, megalapozott rendszer önmaga karikatúrájává válik.
Mégis igaz az, hogy a polgári és politikai jogok érvényesítését garantáló demokratikus rendszerváltás végleges és visszafordíthatatlan. Természetes az is, hogy ebben a visszafordíthatatlan változásban megvannak a sajátos dilemmáink, hiszen nekünk egy történelmi kígyóbőrt le kellett vetnünk, és az új bőrnek foltjai vannak. A történelmi kígyóbőr levedlése fájdalmakkal és görcsökkel járt, ezért néha olyan kérdéseket is fel kell tennünk magunknak, amelyek a hasonló európai gyakorlatban már fel nem merülő dilemmák. Hiszen mi megkérdezzük magunktól vagy megkérdezik tőlünk, hogy a demokrácia sérelme-e a rendőri beavatkozás egy engedély nélküli tüntetés esetén; megkérdezzük magunktól és megkérdezik tőlünk, hogy meg lehet-e tagadni a gyülekezési engedélyt egy olyan rendezvénytől, amelyiknek a célja előre beláthatóan alkotmányellenes, hiszen Martens-bakancsok fognak csattogni a Vár kövein; és megkérdezzük magunktól, hogy a gyűlöletbeszéd szankciója vajon sebet üt-e a szólásszabadságon.
Dilemmák persze mindenütt vannak, az Európai Unióban is, és erre a különböző ideológiájú és helyzetű pártok másképp és másképp válaszolnak. De egyre inkább közös a viszonyítási alap és egyre inkább összevethetők a módszerek. És egyre inkább azonos a legerősebb közös követelmény, az, hogy az az Európa, amelyhez tartozunk és jogilag is részesei leszünk, kirekesztés nélküli világot épít és vár el tőlünk. A nizzai dokumentum olyan fogalmakat használ, mint méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás. Mögöttünk van az az időszak, amikor olyan világhoz akartak minket hozzászoktatni, amelyik csak szociális determinációktól független teljesítményt ismert el, csak az erőt, a szellemi és anyagi hatalmat ismerte el, és azt sugallta, hogy aki szegény, aki elmaradott kistelepülésen él, aki cigány, aki öreg, az vonja le a konzekvenciát, mert nem lesz helye az új Európában. A kisodródókat előítélet sújtja, és az előítélet véglegessé teheti a kisodródást.
A mi dolgunk az, amit Európa elvár és megkövetel tőlünk. Elvárja és megköveteli, hogy legyenek határozott elveink és határozott szabályaink a kisodródás megakadályozására. Elvárja és megköveteli, hogy mi magunk tegyünk azért, hogy mindenki érvényesíthesse a jogát az emberi élethez és az élet általa megélhető teljességéhez. Az idős emberek, akiket gyakran már fiatal középkorukban, ötvenéves koruk körül leír a társadalom, a nők, a férfiak otthon és a társadalomban, a gyermekek, akik különleges védelemre szorulnak, ma már egyszer elhangzott, azok, akik új hazát keresnek Magyarországon, és akiknek tizenkét év óta nem tudunk határozott választ adni arra, hogy meg akarunk tőlük szabadulni, vagy új hazát ajánlunk nekik.
Én azt gondolom, legyen a hozományunk egy egyre inkább kirekesztés nélküli világ elvi és jogi alapja, elvi és jogi csomagja, és gazdagítsuk vele azt a közös Európát, amelyik mindannyiunk otthona lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
