KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy személyes megjegyzéssel szeretném lezárni a Sára Sándorral kapcsolatos kérdést. A sors különös akarata folytán úgy alakult, hogy több mint negyven éve ismerem, közel tíz könyvet írtunk együtt, filmet készítettünk együtt, ismerem a természetét, a jellemét, az életművét, az értékeit és a konokságát. Ha már így történt az eltávolítása, barátilag is, de országgyűlési képviselőként is becsületbeli kötelességemnek tekintem, hogy elmondjam, hogy beszélgettem Sára Sándorral annak idején, hogy vajon pályázzon-e, vagy ne. Nem az én véleményem volt, hanem az övé, amikor azt mondta, hogy kedves Ferenc, kedves barátom, ha van egy kuratórium, és az nem veszi észre, hogy én mit tettem le az asztalra az életművemmel, ha nem veszi észre, hogy mit tettem a Duna Televízióért, és nem hajlandó saját magától azon gondolkodni, hogy meghosszabbítja négy évre az én elnökségemet, akkor én nem akarok abban a Duna Televízióban dolgozni.
Én ezt lehajtott fejjel tudomásul vettem, és megértettem azért, mert van némi fogalmam arról, hogy milyen értékű emberről van szó, és nem valamiféle elítélendő önfejűség, hanem egy tisztességes, normális, igazságérzeten alapuló önérzet működött Sára Sándorban. Úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy a kuratórium tanakodna és mindenféle mentségeket keresne, jobb lenne, ha egyszerűen és csöndesen megköszönné Sára Sándornak, amit tett a Duna Televízióért.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
