SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor jó egy hónappal ezelőtt kezembe vettem ezt a törvényjavaslatot, a kormány előterjesztését, arra gondoltam, hogy tán csak egy egyszerű csuklógyakorlatról lesz szó, a XI. számú törvény jogtechnikai igényű folytatásáról, módosításáról. De ahogy átlapozgattam a törvényjavaslatot, úgy nőtt bennem az aggodalom, derült ki, hogy baj van, ez nem csuklógyakorlat lesz - ennél sokkal többről szól ez a törvény.
Szeretném megcáfolni Kiss Elemér miniszter úrnak azt a kijelentését, amely szerint a törvényjavaslat nem tartalmaz érdemi módosítást. Lehet, hogy a kormány álláspontja szerint nem, a mi álláspontunk szerint viszont jelentős érdemi változások vannak a törvényjavaslatban. Az ilyen szándékkal elénk tárt módosítások szerintünk egészen más távlati célokat szolgálnak. A javaslat ebben a formájában számunkra azért elfogadhatatlan, mert néhány miniszter és minisztérium a leendő új szabályozás elvei szerint jelentős túlhatalomra tesz szert néhány, eddig általunk is levédett szférában. Erre majd később ki fogok térni. A búvópatakszerűen megbújó módosítások szerintünk alapjában sértik az eddig gondosan felépített rendszer stabilitását.
A törvényjavaslat számtalan ponton vérzik. Erre csak egy példa: a feles törvényben helyet foglal egy olyan passzus is - a XXII. fejezet -, amely kétharmados törvényben található, így a módosításához nyilván konszenzusra lesz majd szükség.
Az igazi nagy bajt azonban nem is ez, hanem a háttérben zajló alkuk jelentik, amelyek két minisztérium, jelesül az Oktatási Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium között zajlottak le. Ennek a vitának - vagy most már mondhatjuk azt, hogy ennek az elsimított konfliktusnak - számos kárvallottja és csupán alig néhány nyertese lehet.
A törvényjavaslatnak van egy szomorú aktualitása is, amire a törvény szerkesztői, megszövegezői nyilván nem gondolhattak. A felnőttképzésről szóló passzusoknak szomorú aktualitást adnak a napjaink fő híreinek számító tömeges elbocsátások. A törvényjavaslat bizonyos mértékben megnöveli a felnőttképzés jelentőségét, csak azt nem értem, azt nem értjük, hogy miért van szükség e mögé bújva eltúlzott hatalomkoncentrációra és hatalmi centralizációra. Miről is van szó? Ha vulgáris szeretnék lenni - bár nem akarok az lenni -, akkor azt mondanám, itt lenyúlásról van szó, hölgyeim és uraim. És máris szeretném előre figyelmeztetni Keller László államtitkár urat, akinek nagyon éles szeme volt az elmúlt ciklusban felfigyelni ezekre a problémákra, hogy itt bizony lesz min csemegéznie a következő néhány hónapban, néhány évben.
Lássunk egy-két problémás esetet! Képviselőtársaim már említették néhány korábbi törvényben felállított tanács működését. Ezekre a tanácsokra senkinek nem volt panasza. Már a felállításkor sem volt senkinek panasza, és az azóta eltelt működésükre sem volt panasz. Ez a törvényjavaslat nem tesz mást, mint hogy ezeket a tanácsokat, amelyek esetleg regionális szinten vannak megszervezve, vagy amelyik országos szinten Képzési és Fejlesztési Tanács volt, visszakeresztelik Országos Szakképzési Tanácsnak, s ezáltal a régi embereket eltüntetik, és az önök embereit behozzák a döntéshozó pozíciókba. Önök döntsék el, hogy ez majd mennyire válik be; szerintem ennek politikai hozadéka nincs, inkább csak vesztesége lesz.
Lezsák Sándor képviselőtársam említette már a gimnáziumokban folyó számítástechnikai oktatás módszerét, azt, hogy hogyan próbálják a pénzeket elkülöníteni. Valóban arról van szó, hogy két minisztérium egymással külön alkut kötött, és ilyen módon a Szabad Demokraták Szövetsége által felügyelt Informatikai Minisztérium a munkaügyi alap szakképzési alaprészéből megkapott egy jelentős összeget. Ily módon a törvénybe be fog majd kerülni, hogyan is lehetséges ennek a felhasználása.
De van itt egy másik példa is - amire már a kétéves költségvetés is elég komoly összeget félretett -, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet. Annak idején ennek az intézetnek a működésére, minden egyes működési szertartására, minden egyes működési mechanizmusára az akkori törvény 50 millió forintot tett félre, míg ez a törvény nem nevesíti külön sorban ezt az intézetet, hanem az alaprészből próbálja feltőkésíteni, ezáltal gyengíti az iskolarendszerű képzés pozícióit.
(12.10)
Vagy ott van a számomra igen sérelmesnek tartott 20. §. Hogy felidézzem önöknek, miről is van szó, ez pontosan így hangzik, hogy: "Az alaprész feletti rendelkezési jogot - tehát még egyszer mondom, rendelkezési jogot - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter az oktatási miniszterrel megosztva gyakorolja." Majd egy bekezdéssel később így fogalmaz: "Az alaprész kiadási előirányzatából a két miniszter együttes döntésével meghatározott összeg használható fel." Nincs meghatározva, hogy mekkora az összeg, nincs meghatározva, hogy hány százalék az összeg, csak lehet sejteni, hogy a pillanatnyi erőpozíciók, a pillanatnyi alkuk fogják eldönteni, hogy ez a közel 15 milliárdos összegnek hány százalékát viszi el. A gyanúm azért erős, hogy ez megint csak nem az iskolarendszerű képzés erejét fogja növelni, hanem inkább őket gyengíti. Megítélésem szerint ez a módszer az elmúlt tizenkét éves gyakorlatban példátlan, és éppen ezért ebben a törvényben sem ajánlott, nem követhető megoldás.
Mostanában, amikor az Európai Unió irányelveinek próbálunk megfelelni, minden szinten létrehozzuk a regionális szerveket. A törvényjavaslat ugyan csak áttételesen fogalmazza ezt meg, de mégiscsak azt láthatjuk, hogy a regionális képzési és fejlesztési bizottságokat degradálja, és jószerivel javaslattevő szintre szorítja le - most, amikor pont ezeket a tanácsokat kellene éppen megerősíteni!
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sem a helyes út. Ezen is kellene változtatni.
Végül van egy utolsó megjegyzésem, amiről jó volna, ha beszélnénk egyszer hosszabban is. Amikor a 21. § (4) bekezdésében a tanácsról intézkedik a törvényjavaslat, akkor nincs megemlítve benne, hogy hány tagú is lesz a tanács. Ez korábban 21 főben limitálva volt ugyan, de most a minisztériumok kikerültek belőle, az alapítványi iskolák bekerültek, és - ami nagyon fontos - a felsőoktatás viszont kimaradt. Az a felsőoktatás, amely viszont igen hatékonyan vette ki a részét eddig is ennek az alaprésznek a működéséből, igen hatékonyan képezte a munkavállalókat, és igen hatékonyan képezte őket át. Szerintem ez így nem maradhat. Nem kétséges, hogy az alapítványi iskolák képviseletének benne kell lenni, csak ez ne a felsőoktatás kárára történjen.
Mindent egybevetve több képviselőtársammal igyekeztünk ezt a törvényjavaslatot valamilyen módon feljavítani, egy-két módosító indítvánnyal segíteni, hogy jobb legyen, mert azt kell mondanunk, hogy ebben a formában az előterjesztést nem tudjuk támogatni. Akkor meglátjuk majd, hogy hogyan tudunk közös nevezőre jutni.
Köszönöm a figyelmüket.
