ELNÖK (dr. Szili Katalin)

Full text search

ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ünnepi alkalomból szeretnék önökhöz szólni. Mint azt természetesen önök is tudják, 1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos, újkori történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja. Kossuth pályája kezdetétől küzdött az ország gazdasági, politikai függetlenségéért, hírlapíróként a sajtószabadságért, vállalva még ezzel a börtönt is. A forradalom győzelme után a pénzügyi tárcát kapta a Batthyány-kormányban, 1848 őszétől pedig a honvédelmi bizottmány elnökeként a szabadságát, függetlenségét védő nemzet tényleges vezetője lett. Szinte a semmiből teremtett szavaival olyan hadsereget, amely a csendessé vált Európa legjobbjainak reménysége volt 1849 tavaszán. Kora és utókora az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelképes alakjának tekintette, és személyéhez kötötte annak minden eredményét, így a jobbágyfelszabadítást is. Jól jellemzi ezt a tényt a parasztság sok évtizeden át megtörhetetlen Kossuth-kultusza.
Kossuth nem volt hibátlan politikus, de volt egy olyan erénye, amit nem ártana elsajátítani a közéleti szereplőknek: képes volt korrigálni tévedéseit. Ismeretes tény, hogy a forradalom kezdeti időszakában kevés megértést tanúsított a hazai nemzeti kisebbségek igényei iránt, és ennek sajnos végzetes következményei lettek a szabadságharc időszakában. Ám az 1849-es nemzetiségi törvény, majd a Duna-konföderáció gondolata bizonyítja, hogy felismerte a térség népeinek egymásra utaltságát, és levonta az ebből adódó következtetéseket.
A forradalom és szabadságharc veresége után Kossuth számára az emigráció több mint négy évtizede következett. Egy ideig élt benne a remény, hogy a magyar ügy iránt fogékonnyá tehetők bizonyos európai hatalmak, viszont csalódnia kellett. Kossuth tudatosan vállalta a magányosságot is, bizonyos távolságot tartva még a nevével fellépő politikai erőktől is. Úgy érezte, valakinek tisztán kell megőrizni 1848-49 eszméit, és ezért élete utolsó pillanatáig sem kötött kompromisszumot a kiegyezéses rendszerrel, és csak holtában tért haza.
Kossuth példája, történelmi öröksége máig tartó viták tárgya. A vereség után itthon és az emigrációban is sokan kárhoztatták állítólagos túlzott radikalizmusáért, ami némelyek szerint a szabadságharc tragikus végéhez vezetett. Korról korra ismétlődött a próbálkozás a konstruktív Széchenyi és a realitásokra kevéssé érzékeny Kossuth szembeállítására. Jó lenne, ha mindannyian megértenénk, bár Kossuth kárhoztatta a kiegyezést, 1867-re és az azt követő fél évszázados fellendülésre nem kerülhetett volna sor 1848-49 nélkül.
A Kossuth-életműről gondolkodók figyelmébe ajánljuk tanulságként Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942-ben írott szavait: “Az én szememben a magyar nép meséibe száműzött Kossuth bizonyult a tizenkilencedik század legnagyobb magyar látnokának, s végeredményben az igazi nagyvonalú magyar politikai realizmus legnagyobb hősének is.” Kívánom, hogy emlékezetünkben így éljen Kossuth, és így legyen példa a jelen, a jövő magyar politikusai számára.
Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi