DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Viszonylag nehéz helyzetben vagyok, hiszen ebben a húszperces időkeretben kell mondanom néhány gondolatot a beszámolókban foglaltakról, illetve az önök felszólalásaival kapcsolatban kell nyilván néhány megjegyezést tennem. Ha szabad, akkor először szeretném néhány általános jellegű megjegyzéssel kezdeni, és utána egy-két olyan részletre kitérni, amelyek a problémás kérdések közé tartoznak.
Hagyományosan azt szokás mondani az országgyűlési biztosok beszámolóira, hogy azok tükröt tartanak a kormány elé, amelybe minden évben kénytelenek vagyunk belenézni. Az Országgyűlés azért hozta létre az ombudsman intézményét, hogy ezzel is elősegítse az alkotmányos alapjogok minél szélesebb körű és minél teljesebb érvényesülését. E feladatukat a biztosok évek óta közmegelégedésre látják el, és én a kormány részéről is csak elismerően tudok szólni a 2001. évi tevékenységükről is.
Annál is inkább megérdemelt ez a dicséret, mivel 2001 volt az az év, amikor az általános helyettes tisztségével együtt összesen négy biztosi pozíció közül háromban személycserére került sor. Az elismerés tehát mind a korábbi, mind pedig a jelenlegi biztosokat, illetve munkatársaikat egyaránt megilleti. Ezeket a körülményeket is figyelembe véve tehát nagy örömmel tölthet el bennünket, hogy a tisztelt Országgyűlés előtt fekvő jelentés fenntartja azt a hagyományosan magas színvonalat, amelyet a biztosoktól az elmúlt hét év során minden évben megszokhattunk. Azért is elismerés illeti az országgyűlési biztosokat és munkatársaikat, hogy az új ombudsmanok ez évi választása ellenére a jelentések határidőre elkészültek.
Az országgyűlési biztosok tevékenysége csak akkor lehet sikeres, ha maguk az állampolgárok bíznak az intézményben, ha úgy érzik, hogy a biztosok az ő jogaikat védik, ha úgy érzik, hogy ügyes-bajos problémáikkal nyugodtan fordulhatnak az ombudsmanokhoz. Ezen a téren a fejlődés töretlen, évről évre egyre többen és többen keresik meg az országgyűlési biztosokat, ami azt mutatja, hogy a társadalom elfogadta az ombudsmanokat, bízik szakértelmükben és pártatlanságukban. Ez a biztosok munkájának igazi elismerése, és ez, véleményem szerint legalábbis, minden bizonnyal többet ér, mint bármi, amit a tisztelt Ház vagy akár a kormány mondhat vagy megállapíthat az ombudsmanok munkájával kapcsolatban.
A polgárok bizalma mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy az érintett állami szervek is partnernek fogadják el az országgyűlési biztost és működjenek együtt vele. A beszámolók és azok szóbeli kiegészítése alapján megállapítható, hogy a vizsgált szervek döntő többsége felismerte az együttműködés fontosságát, rájött arra, hogy az országgyűlési biztos a tevékenységével nem akadályozni kívánja őket hatósági jogaik gyakorlásában, hanem segíteni kívánja munkájukat. E felismerést tükrözi, hogy nagyon sok esetben a beszámolók tanúsága szerint önmagában az országgyűlési biztos fellépése elegendőnek bizonyul arra, hogy az eljáró hatóságok orvosolják az alkotmányos visszásságot, saját hatáskörükben fölülvizsgálják az alkotmányos jogokat sértő vagy veszélyeztető döntést. Örvendetes az is, hogy a jelentéssel vagy ajánlással zárult ügyek esetében alig akadt példa arra, hogy a vizsgált szervek nem fogadták el az országgyűlési biztos megállapításait.
Ugyanakkor ezen a téren nem lehet maradéktalan az elégedettségünk, hiszen még mindig vannak olyan közigazgatási szervek, amelyek nem teljesítik a biztosok elvárásait, javaslatait. E tekintetben tehát van még hová fejlődnünk, és a kormány folyamatosan arra törekedett és arra is fog törekedni, hogy az államigazgatás szervei vegyék figyelembe az országgyűlési biztosok ajánlásait, véleményeit, mert úgy gondoljuk, hogy az alkotmányos alapjogok gyakorlásának teljes körű megvalósulása az az alap, amelyen a demokratikus jogállam működése nyugszik. Ez a probléma leginkább a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának működési területén jelentkezik, ez világosan kiderült a szóbeli kiegészítésből is. Ezért itt kell a jövőben jelentős változásoknak bekövetkezniük, amiért a kormány a maga részéről minden tőle telhetőt igyekszik majd megtenni.
Tisztelt Országgyűlés! Elsőként talán az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének jelentéséről szólnék kicsit részletesebben.
A tárgyévi beszámoló az első olyan az elmúlt két évben, amely egy lezárt ciklus végének és egy új megbízatás kezdetének eredményeit tartalmazza. 2001. július 1-jén ugyanis megkezdte megbízatását dr. Lenkovics Barna új országgyűlési biztos úr és dr. Takács Albert úr, az általános helyettese.
A beszámolóból megállapítható, hogy a váltás a panaszok kivizsgálása terén problémákat, zökkenőket nem okozott, amiért egyaránt köszönet illeti a régi és az új országgyűlési biztosokat, valamint a hivatal munkatársait.
Az új országgyűlési biztosok megválasztása mellett a beszámolási év fontos mozzanata volt az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény módosítása. Ennek az volt az alapvető célja, hogy az Alkotmánybíróság határozatára tekintettel kellő pontossággal, de lényegében a korábbival azonos körben maradva határozza meg újra a biztosok által vizsgálható szervek körét. Nem átfogó reform volt tehát a módosítás célja, hanem a jogbiztonság követelményével összhangban álló pontosítás.
Az Országgyűlés, felismerve a jogintézmény fontosságát, nagy többséggel szavazta meg a törvényjavaslatot, bár természetesen jelentős vita alakult ki ezzel kapcsolatban.
A módosítás fontosságát az is jól jelzi, hogy arról a beszámoló több helyen is szól, igaz, némileg eltérően értékelve azt. A 33. oldalon található megállapítás szerint ugyan a módosítás hatásáról még nem lehet igazán számot adni, azonban a beszámoló szerint máris nyilvánvaló, hogy az országgyűlési biztos hatásköre jelentősen szűkült, aminek következtében a két alapjogvédelmi intézmény, az Alkotmánybíróság és az országgyűlési biztosok közötti alkotmányos jogvédelem nélkül maradó sáv kiszélesedett. Ezzel szemben a 37. oldalon foglalt megállapítás azt tartalmazza, hogy a törvénymódosítással az országgyűlési biztos által vizsgálható szervek köre részben szűkebb körű, részben tágabb annál a körnél, amelynek vizsgálatára korábban lehetőség volt. A beszámoló itt azt állapítja meg, hogy összességében a vizsgálható kör lényegileg nem változott.
Az elsőként említett kritikai megállapításhoz kapcsolódóan a beszámoló azt rögzíti, hogy körvonalazódnak olyan ügyek, amelyekben társadalmi igény mutatkozik az országgyűlési biztos fellépésére, de erre hatáskör hiányában nincs lehetőség. Ilyennek tartja a politikai pártok, a sajtó, az egyházak, társadalmi szervezetek, az állami vagy önkormányzati tulajdonú szervezetek, valamint a közszolgáltatónak nem minősülő gazdálkodó szervezetek alkotmányos jogokat sértő vagy veszélyeztető magatartását.
E megállapítás véleményem szerint kissé meglepő. Egyrészt ilyen irányú igényeiket az országgyűlési biztosok az említett törvénymódosítás során nem jelezték, pedig a törvény-előkészítés egész folyamatában részt vettek, több személyes konzultációra is sor került. De talán meglepő azért is, mert a beszámoló azt olyan szövegkörnyezetben rögzíti, mintha a módosítás elfogadása előtt az országgyűlési biztos vizsgálhatta volna e szervek tevékenységét, és a módosítás vonta volna ki azokat a vizsgált szervek köréből. Ezzel kapcsolatban világosan le kell szögezni, hogy ilyen lehetőség a módosítás előtt sem volt, így tehát a módosítás ilyen irányú szűkítést nem is tartalmazhatott. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy a hatáskör terjedelme jelentősen nem változott, néhány helyen ugyan követte az Alkotmánybíróság határozatát, szűkült, azonban több új elemmel is bővült. Így például a módosítás után az országgyűlési biztosoknak lehetőségük van vizsgálni a bírósági végrehajtók vagy a kisebbségi önkormányzatok tevékenységét. Összességében azt kell tehát megállapítanunk, hogy a szabályozás következetesebbé vált, és a hatáskör ennek következtében kismértékben megváltozott.
A beszámoló vitája nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy a hatáskörrel kapcsolatban megfogalmazott felvetés részletes szakmai értékelését elvégezzük, annyi azonban már most is megállapítható, hogy a javaslat az országgyűlési biztosi intézmény alapvető kérdéseire vonatkozik. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az országgyűlési biztos funkciója elsődlegesen a végrehajtó hatalom ellenőrzése, ezt erősítette meg az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata is. Ehhez a funkcióhoz nem illeszkedik a beszámolóban felsorolt szervek országgyűlési biztos általi ellenőrzése, tekintve, hogy e szervek nem kapcsolódnak a végrehajtó hatalomhoz, azok hatósági jogkört nem gyakorolnak.
(13.40)
Ilyen jelentős hatásköri kiterjesztés alapjaiban változtatná meg az országgyűlési biztosi intézmény jellegét és lényegét. Az országgyűlési biztos ugyanis a kiterjesztéssel a társadalom szinte valamennyi szervezete feletti általános ellenőrzési joggal lenne felruházva, tevékenysége ezáltal óhatatlanul közeledne a végrehajtó hatalom ellenőrző, intézkedő funkciójához. Egy nem kellően átgondolt hatáskörbővítés ennélfogva a hatalmi ágak alkotmányos egyensúlyát is negatívan érintené. Mindezekre figyelemmel a javaslat legalábbis szakmai aggályokat ébreszt, és a nemzetközi példák sem igazán támasztják alá ennek megalapozottságát.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának tevékenysége immár három parlamenti ciklust érint, az évek során összegyűjtött tapasztalatok fontos részét képezik a magyar jogállam közéletének. Elismerő véleményem megalapozottságát mutatja az a tény is, hogy tavaly a tisztelt Országgyűlés újraválasztotta, tisztségében megerősítette a biztos urat, amihez ezúton is újra őszintén gratulálok.
Az elmúlt év folyamán körülbelül másfél évnyi megalapozott szakmai előkészítő munka eredményeként az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága benyújtotta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogállásáról szóló 1993. évi LXXVII. törvényt átfogóan módosítani kívánó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat előkészítésében a kormányzati igazgatás szakértői, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal képviselői, valamint az országos kisebbségi önkormányzatok egyaránt részt vettek. Ugyancsak a kisebbségeket érintő jogalkotási előrelépés, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kidolgozta a kisebbségi önkormányzatok választásának reformjára vonatkozó törvényjavaslatot is. A hivatkozott törvényjavaslatoknak szigorúan értelmezett szakértői szakasza lezártnak tekinthető, ezt követően, akár már a tisztelt Ház őszi ülésszakán széles körű politikai konszenzus mellett elfogadásra kerülhet majd mindkét fontos javaslat. Az említett törvényjavaslatok kidolgozása során az Igazságügyi Minisztérium minden lehetséges szinten igyekezett együttműködni az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsággal.
A nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő jogalkotás figyelemmel kísérésére az egyik legnyilvánvalóbban kínálkozó fórum a 2001-ben létrehozott antidiszkriminációs tárcaközi bizottság. Mint ismeretes, az antidiszkriminációs tárcaközi bizottság az előző kormányzati ciklus végén végrehajtott egy átfogó monitoringprogramot, amelynek fókuszában a kisebbségekre vonatkozó szabályozás, közelebbről a kisebbségeket védő antidiszkriminációs hatályos joganyag állt. Ez a monitoringprogram lezárult, a bizottság a munkája során sok hasznos, a jövőre nézve nélkülözhetetlen tapasztalatot gyűjtött össze, amelyek egy része kifejezésre jut összegző jelentésében. A bizottság eddigi munkájának összegzéseként megállapítható, hogy az antidiszkriminációs joganyag korszerűsítése minden tekintetben vitathatatlan és halaszthatatlan feladat. Ezt nemcsak a hazai jogalkalmazói gyakorlatból, állampolgári megkeresésekből és panaszokból levonható visszajelzések alapozzák meg, hanem európai uniós jogharmonizációs szempontok is indokolják.
A legfrissebb, a diszkrimináció valamennyi formája ellen küzdő, jogalkotásra kiható közösségi jogforrás a 2000/43/EK irányelv, amely az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról rendelkezik, fajra, illetve etnikai hovatartozásra tekintet nélkül. Az irányelv meghatározza a közvetlen, illetve közvetett diszkrimináció kategóriáit, és körülhatárolja a közösség hatáskörén belül azokat a területeket, ahol a diszkrimináció tilalmának érvényesülnie kell. Az irányelvvel szinte egy időben fogadta el a Tanács a 2000/78/EK irányelvet a munkaerőpiacon történő, valláson vagy politikai meggyőződésen alapuló, fogyatékos állapot, életkor vagy szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen.
Mindkét jogharmonizációs irányelv tartalmi előírásait vizsgálva alá kell húzni, hogy azok a római szerződés értelmében az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelezőek, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják, vagyis az irányelvben megfogalmazott követelményeket a jogrendszer egészének kell kielégítenie. A konkrét javaslatok kidolgozása jelenleg is folyamatban van. További közös ismertetőjük az említett jogharmonizációs irányelveknek - és ebben a vonatkozásban is meghatározó a hatásuk a csatlakozási folyamatra -, hogy a Tanács az előírt célok megvalósítását 2003. június 17-ei határidővel állapította meg a tagállamokra nézve.
A kormány második félévi munkatervében foglaltakra tekintettel ki kell emelni, hogy az év végéig kormány-előterjesztést kell készíteni a hátrányos megkülönböztetés formáinak visszaszorítását célzó hatályos jogszabályok korszerűsítésének koncepciójáról. A koncepció kimunkálása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogalkotásnak a nemzetközi irányvonalakra tekintettel már nemcsak a megkülönböztetést kell megakadályoznia, hanem a diszkriminatív magatartás kialakulásának lehetőségét is. E szabályozásban jelentős szerepet kell biztosítani a társadalom megfelelő irányú tudatformálásának, a civil szervezetek bekapcsolásának a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása és repressziója érdekében, kiemelt szempontként érvényesítve egyúttal az irányelvekben foglalt intézmények koherens beillesztését a jogrendszerbe. A kormánykoncepció az új szabályozással kapcsolatban az, hogy a szabályozás egységesítése érdekében szükséges egy egységes antidiszkriminációs törvény megalkotása, amely egyrészt összefoglalóan tartalmazná a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket, másrészt pedig tartalmazná azokat a minimális követelményeket, amelyeknek a különböző ágazati szabályozásoknak meg kell felelniük.
A kisebbségi ombudsman beszámolója éles kritikát fejt ki az úgynevezett nyelvtörvénnyel, a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvénnyel kapcsolatban. A kritika egyes elemeit mi megalapozottnak tartjuk, így például azt, hogy ennek a szabályozásnak részben a reklámtörvényben, részben pedig a belkereskedelmi törvényben lett volna igazából a helye, ugyanakkor a kritika más elemeinek megalapozottsága részben kétségesnek tűnik.
A beszámoló idézi az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének 11. cikkét, amely szerint "a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy azon jogát, hogy saját kisebbségi nyelven cégtáblákat, feliratokat és egyéb, magántermészetű információkat tegyen közzé, a nyilvánosság számára láthatóan". Eddig az idézet. Ennek a rendelkezésnek az idézése megítélésem szerint részben félreértésen alapszik, a nyelvtörvény ugyanis nem tartalmaz semmiféle olyan tilalmat, amely szerint tilos lenne a magyaron kívül más, adott esetben kisebbségi nyelven cégfeliratot vagy más feliratot közzétenni.
(Dr. Lázár Jánost a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.)
A törvény tehát nem sérti a kisebbségi keretegyezmény idézett rendelkezéseit - talán éppen ellenkezőleg. A törvény azt írja elő, hogy az idegen nyelvű felirat mellett annak magyar nyelvű megfelelőjét is meg kell jeleníteni, a kisebbségi jogokra tekintettel ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a törvény előírásai nem vonatkoznak azokra a településekre, amelyeken kisebbségi önkormányzat működik. Az ilyen településeken az adott kisebbség nyelvén közzétett feliratoknál tehát nem követelmény, hogy magyarul is fel kell tüntetni a szöveget. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi jogok körében egy ilyen többletjog ott indokolható, ahol az adott kisebbség kellő számban él, ezért megalapozottan húzható meg itt a határ.
A kérdéskör ugyanakkor, mint az az országgyűlési vitában is megfogalmazódott, az európai uniós követelményeket érinti. Egy európai bírósági döntés szerint ugyanis nem sérti a közösségi jogot, ha a tagállam a kereskedelemben a helyi nyelvű feliratozást írja elő, feltéve, hogy az nem diszkriminatív. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság a magyar nyelvet előtérbe helyezheti az uniós nyelvekkel szemben, de az Unió tagállamainak nyelvei között nem tehet különbséget. Magyarországon azonban két uniós ország nyelve, a német és a görög egyben hazai kisebbségek nyelve is, a velünk együtt csatlakozni kívánó országok nyelveiről persze nem is beszélve. Ha tehát a német és a görög, illetve a későbbiekben a szlovák vagy a szlovén kisebbségnek a törvény megengedi, hogy a saját nyelvükön feliratokat helyezzenek el magyar nyelvű kiegészítés nélkül, de ez például az angol vagy a francia nyelvre nem vonatkozik, akkor a szabályozás diszkriminatív, mert különbséget tesz uniós tagállamok nyelvei között. Ugyanakkor a kisebbségi vagy regionális nyelvek chartája tiltja a kisebbségek belső kommunikációjába való beavatkozást. Ezért sem az nem lehet megoldás, hogy a kisebbségi nyelvekre tekintet nélkül szabályoz a törvény, és az sem, hogy minden megkötés nélkül egyes uniós nyelveket általánosan kivesz a törvény hatálya alól.
(13.50)
Mindezekre tekintettel az egymásnak ellentmondó nemzetközi, illetve uniós követelmények legkisebb sérelmével kellett megoldani a kérdést. Ez a kompromisszum a kisebbségi önkormányzat létéhez kötött kizárólagos kisebbségi nyelvű feliratozási jog.
Az országgyűlési biztos beszámolója felveti, hogy ha egy ilyen településen megszűnik a kisebbségi önkormányzat, akkor a kizárólag kisebbségi nyelven való közzététel joga is megszűnik. Ez kétségtelen, de a kínálkozó másik lehetséges megoldás, tehát hogy a kisebbségi nyelvekre egyáltalán ne vonatkozzon a törvény, a közösségi jogot sértené. Ezért a kompromisszumos megoldás elfogadása volt az egyetlen járható út.
Tisztelt Országgyűlés! Az adatvédelmi biztos 2001. évi beszámolója szintén eltér az eddig megszokott beszámolóktól, hiszen a beszámolási időszakban mintegy fél évig nem volt betöltve ez a biztosi poszt. Ezen időszak alatt az országgyűlési jogok általános biztosa látta el helyettesként e feladatot.
Bocsánat! Egy picit szabad túllépnem az időkeretet? (Az elnök bólint.)
A jelenlegi adatvédelmi biztos, mint tudjuk, az utolsó hónapban lépett működésbe. Ez a helyzet több szempontból rányomta bélyegét a beszámolóval érintett időszakra, egyrészt az interregnum időszakában érzékelhetően csökkent a panaszok és konzultációs kérdések, valamint a véleményezésre megküldött jogszabályok száma, másrészt három különböző felfogású személy tevékenységét kellett szintetizálni a beszámolóban.
Európai uniós csatlakozásunk szempontjából is meghatározó jelentőségű az önálló adatvédelmi biztosi intézmény léte és az, hogy az új biztost végül is sikerült megválasztani. Nagy örömmel tölt el minket az az elismerés, amit legutóbb az Európai Bizottság szakértőitől erre vonatkozóan kaptunk.
Örömmel tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést arról, hogy az új adatvédelmi biztossal már hivatalba lépésének kezdetétől az elődjéhez hasonló jó kapcsolatot igyekeztünk és tudtunk kialakítani.
A beszámoló szerint az elmúlt időszak egyik legjelentősebb eseménye a 2001. évi népszámlálás volt - ahogy erre kitért az adatvédelmi biztos úr is. Azt gondolom, idő hiányában muszáj feltétlenül lerövidítenem az ezzel kapcsolatos mondandómat, és később talán visszatérhetünk rá.
Ugyanígy fontosnak tartom, és szintén kitért a biztos úr a Millenniumi Országjáró postázásával kapcsolatos ügyre is. Úgy gondolom, hogy a szükséges intézkedések ezen a téren megtörténtek, úgyhogy ebben a tekintetben egyetértünk.
Az internettel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan: azt hiszem, szintén nagy jelentőségű kérdésről van szó, és feltétlenül megfelelően kell kezelni, hiszen ennek hiányában a későbbiekben az egyre jobban elterjedő internethasználat nagyon komoly problémákat vethet fel.
Folyamatban van az adatvédelmi törvény jogharmonizációs célú módosításának előkészítése. Itt természetesen kikértük az adatvédelmi biztos úr véleményét, és igyekszünk folyamatosan együttműködni vele ebben a tekintetben.
Úgy gondolom, hogy a megvitatásra váró beszámolók az eddigiekhez hasonlóan magas színvonalon mutatták be az országgyűlési biztosok tevékenységét, valós képet adnak az ombudsmanok és apparátusuk működéséről, az alkotmányos jogok mindennapi érvényesüléséről. Ezúton is megragadom az alkalmat, hogy az országgyűlési biztosok fontos munkájához a kormány nevében sok sikert kívánjak, illetve megígérjem, hogy a kormány a továbbiakban is minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy az országgyűlési biztosok munkáját segítse. Kérem tehát, hogy a jelentéseket a vita után az Országgyűlés fogadja el.
Elnézést kérek az időtúllépésért, és köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
