DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Hosszú vita zajlott le a ’98-at követő időszakban, sőt, tulajdonképpen a kötelező kamarai tagság törvényéhez kapcsolódóan elég sok dilemma volt. Ön is elismerte, és tényleg ezt bizonyítja az, hogy a 800 ezer kötelező tagból végül is 40 ezer döntött úgy, hogy ténylegesen, önkéntesen is ott akar maradni, hogy az a törvény akkor kifejezte azt a szándékot, amit a 800 ezer vállalkozó nagy többsége akart. Mondtam is, hogy örülök annak, hogy nem nyitottuk meg ezt a vitát ilyen értelemben. Ezért mondtam azt, hogy azzal azért szembe kell nézni, hogy az ellenzékkel sokkal nehezebb dolga volt az akkori kormánypártoknak, a Fidesznek is, mert bizony nem sikerült ilyen részletkérdéseket akkor tisztázni, hanem akkor elvi kérdés volt, hogy maradjon vagy ne maradjon. Sőt, a kamarai vezetés is kevésbé volt abban partner, hogy ilyen kérdéseket tisztázzon; sok más kérdés fölvetődött, amelyet azóta megoldott az idő.
Ezért mondjuk azt, hogy tényleg itt van az alkalom, ez egy időszerű törvény, és örülünk, ha valóban, láthatóan van elmozdulás abban, hogy a kamarák által megfogalmazott kérdésekben a törvénytervezettől való eltérésben is partner lenne a kormány és a kormánypártok, mert valóban látjuk azt, hogy bizonyos kérdésekben nyugodtan lehet a kamarai tagságon túlnyúlóan feladatokat is rábízni a kamarákra, hiszen erre szükség van. Ezt akkor sem vitatta senki sem. Csak azt azért a költségvetési vitában az ön MSZP-s képviselőtársai is elmondták, hogy a hatékonyságot szeretnék ott is látni. Mi is azt gondoltuk, hogy erre szükség van. Kérem, gondoljuk végig, hogy az adókedvezményeken keresztül tudjuk-e méltányolni ezt a segítséget.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
