URBÁN ÁRPÁD
URBÁN ÁRPÁD
URBÁN ÁRPÁD (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Már korábban próbálkoztam két perccel, de azt hiszem, én hibáztam, rosszul kezeltem a berendezést.
Nagyon rövid két perc arra, hogy mindazt, amit szeretnék elmondani, elmondjam, de hadd próbáljak válaszolni Gémesi úrnak. Munkacsoportunk néhány módosítását most, éppen ebben a pillanatban küldtem ki az illetékesnek, aki ezt le fogja adni, és úgy döntöttünk, hogy a Wesselényi Miklós sportközalapítványnál hagyunk pénzt arra, hogy továbbra is rendelkezzen, ne csak az ösztöndíjak, hanem egyéb sportrendezvények támogatásával is. El kell hogy mondjam itt, a nyilvánosság előtt, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, aki részt vehettem 1996-ban a Wesselényi Miklós Közalapítvány létrehozásában, annak a parlament által megválasztott felügyelőbizottsági tagja voltam.
Tudom, hogy nem működik e rendszer rosszul, viszont úgy gondolom, azt Gémesi képviselőtársam is elfogadja, hogy ha túl sok csatornán folyik ki egy bizonyos összeg, az előbb-utóbb biztos, hogy átláthatatlanná válik. Azzal én is egyetértek, hogy nem biztos, hogy a legfontosabb teendőnknek annak kell lennie, hogy a Wesselényi Miklós Közalapítványtól elvegyük ezt a lehetőséget; azt, hogy az iskolákat, iskolai sportköröket, diáksport-egyesületeket, apró kisközségi egyesületeket valóban támogatott az elmúlt időszakban, ezt én a magam részéről továbbra is támogatni szeretném. Mindenesetre az erről szóló indítványaink elindultak.
De azt tessék elfogadni tőlem, mint aki nagyon régen foglalkozom önhöz hasonlóan a sporttal, iskolai testneveléssel, hogy azon az átláthatatlanságon, azon a kuszaságon, amely a sportvezetésen belül, egyáltalán a magyar sporton belül uralkodik, igenis változtatni kell, meg kell próbálni valamilyen módon kezelhetővé tenni az egész rendszert. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) E célt szolgálja a mostani sporttörvény létrehozása.
Köszönöm szépen, elnök úr.
