DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Két héttel ezelőtt, amikor e törvénycsomag fölött megindult a vita az Alkotmánybírósággal kapcsolatos kérdéseket illetően, Rubovszky György képviselőtársam ismertette a Fidesz álláspontját. Ehhez kapcsolódva itt most két kérdésről szeretnék szót ejteni. Az egyik a sokat vitatott jogegységi határozat kérdése, melyet Wiener képviselő úr az alkotmánymódosítás kapcsán adott elő, a másik pedig az Alkotmánybírósággal kapcsolatos módosítások mikénti megvalósításának a témája. Nos tehát, nézzük a jogegységi határozatok kérdéskörét!
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném előrebocsátani: úgy látom, hogy mindkét érvelésben nagyon komoly igazságtartalom van. Akik amellett érvelnek, hogy a jogegységi határozatot alkotmánybírósági felülvizsgálat alá kell vonni, azok arra hivatkoznak, hogy miután a jogegységi határozat kötelező a bíróságok számára, a jogegységi határozat normaként viselkedik. Megfontolandó érv ez? Igen, megfontolandó érv! Azok, akik nem értenek egyet a jogegységi határozat alkotmánybírósági kontroll alá vonásával, viszont arra hivatkoznak, hogy a jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróságnak az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében alkalmazott eszköze, és mint ilyen, a jogértelmezés funkciója keretében születik meg. Megfontolandó ez az érvrendszer? Megfontolandó ez az érvrendszer. Ez az érvrendszer azt is hangsúlyozza, hogy ha ezt a jogegységi határozatot alkotmánybírósági kontroll alá vonnánk, akkor tulajdonképpen a bírói hatalomgyakorlásnak, a bírói hatalmi ágnak valamiféle felügyeletét, felülbírálatát tennénk lehetővé. Márpedig az egységes bírói gyakorlat kialakítása az alkotmány értelmében is a Legfelsőbb Bíróság meghatározó feladatköre. Egy biztos: ha a jogegységi határozat fölött kontroll-lehetőséget adunk, felülvizsgálati jogot adunk az Alkotmánybíróságnak, ez valamiféle változást mindenképpen jelent a két hatalmi ág viszonylatában.
Nagyon érdekes volt ebben a vitában a Legfelsőbb Bíróság elnökének, dr. Lomnici Zoltán úrnak egy fölvetése, ami arra irányult, hogy tulajdonképpen a jogegységi határozat kötelező jellegét ki is lehetne az alkotmányból iktatni. Meg kell mondanom, ez egy szellemes felvetés volt. Azt hadd tegyem hozzá, hogy persze a jogban járatos személyek valamennyien tudjuk, hogy ez a jogegységi határozat de facto értelemben vett természetén nem igazán változtatna, mert hiszen a bíróságok ezt úgy is követnék, ha az alkotmányban nem lenne benne, hogy ezt nekik kötelezően alkalmazni kell.
Tudjuk ezt a Legfelsőbb Bíróság más iránymutatásait ismerve is, hiszen csak a kollégiumi állásfoglalásokat kell említenem, amelyekről a jog nem mondja ki azt, hogy azok kötelezőek lennének a bíróságra, mégis követik a bíróságok; nem is tudná jobban kinevettetni magát egy ügyvéd, ha mondjuk, egy polgári perben azt mondaná, hogy az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozóan megalkotott PK-állásfoglalásról ugyan tudja, hogy létezik, de neki külön jogi véleménye van, és azt tanácsolja a bíróságnak, hogy ne a PK-állásfoglalás szerint hozza meg az ítéletet, hanem az ő személyes jogi véleménye szerint.
Való igaz, hogy akár megszüntetjük az alkotmányban a jogegységi határozatok kötelező jellegét, akár nem, azt a bíróságok követni fogják. Tehát ha ki van mondva kötelező jelleggel, akkor ez alkotmányos kötelezettségük, ha nincs kimondva, akkor is követni fogják.
Azt gondolom, figyelemre méltó volt a vitában az az érv is, hogy egy ilyen változás hogyan hatna ki a jogbiztonságra.
(17.10)
Vitathatatlan, hogy a jogegységi határozatok alkotmánybírói felülvizsgálata föltehetőleg olyan egységesített bírói gyakorlatot érintene, amely már valószínűleg hosszabb ideje működne. Hiszen tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság képtelen is arra, hogy úgymond problémák felmerülése után nyomban tudjon döntéseket hozni. Ez más ügyekben is általában jellemző. Tehát azzal a helyzettel kellene szembenéznünk, hogy jogegységi határozattal kijegecesített és esetleg már évek óta működő és ez alapján született ítéletek számtalan számával megerősített bírói gyakorlatot változtatna meg egy ilyen felülvizsgálat. Ez valóban jogbiztonsági szempontból aggályokat vet fel.
Bár a tárgyilagos elemzés jegyében azt is el kell mondanom, hogy az Alkotmánybíróság tevékenységének ez azért elkerülhetetlenül és szükségképpen eleme is, hiszen minden norma felülvizsgálata egyfajta joggyakorlatnak az annullálását jelentheti adott esetben, ha az Alkotmánybíróság így dönt. De azért mégis azt gondoljuk, hogy ennek a direkt formában alkalmazott módja szerencsétlenebb, hátrányosabb, rosszabb lenne, mintha ez indirekt, áttételes formában valósulna meg.
Itt van az a szempont, amely minket ez idő szerint abba az irányba vitt el, hogy ezeknek az egyébként kölcsönösen igazságtartalommal jelentkező érvrendszereknek a mérlegelése során mégis arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy nem lenne szerencsés, ha jogegységi határozatoknak alkotmánybírósági kontrollt biztosítanánk. Tudniillik föl kell tennünk a kérdést, van-e lehetőség a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatainak valamilyen indirekt, áttételes módon történő befolyásolására, ha az az Alkotmánybíróság alkotmányos ízlésével nem egyezik. Erre az a válasz, hogy igen, ilyen van.
Egyrészt az Alkotmánybíróság megállapíthatja egy adott jogszabály alkotmányos tartalmát. Tulajdonképpen, ha jól emlékszem, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Németh János - nem tudom, ez mennyire kapott nyilvánosságot -, lehet, hogy csak egy konferencián, de azt mondta, hogy nem érti, miről vitatkozunk: az Alkotmánybíróságnak most is hatásköre a jogszabályok alkotmányos tartalmának értelmezése; ez tulajdonképpen konkurál a jogegységi határozatokkal, mert ha egy jogszabályt illetően az Alkotmánybíróság megszabja a jogszabály alkalmazásának alkotmányos tartalmát, akkor nem tesz mást, mintsem egy adott bírói gyakorlatnak is megszabja az alkotmányos kereteit és alkotmányos lehetőségét.
A másik a - ha szabad így mondanom - keményebb eszköz, nevezetesen a jogegységi határozat alapját képező norma megsemmisítése, ami az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre áll. Ez a két eszköz tehát az Alkotmánybíróság számára igénybe vehető, és olyan eszköz, amellyel a jogegységi határozatokkal kapcsolatos alkotmányossági fenntartásait kifejezésre tudja juttatni, érvényesíteni tudja anélkül, hogy direkt formában gyakoroljon a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai fölött felülvizsgálatot. Ez tehát végül is megnyugtató lehet ilyen természetű, egyébként a gyakorlatban nem igazán előforduló alkotmányos konfliktus feloldására áttételes módon, nem direkt módon, anélkül, hogy a két hatalmi ág közötti egyébként kényes viszonyt direkt rendelkezésekkel érinteni kellene.
Ezeket a szempontokat szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, amikor a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatának a kérdésével foglalkoznak.
A másik témára egy körmondatot szánok, elnök úr, nagyon röviden. Előrebocsátva, hogy az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan valóban vannak rendeznivalóink, adósságunk a törvényalkotás területén - ügyrend, eljárási kérdések -, amit tényleg meg kell oldani, remélve, hogy ezekben a kérdésekben egyetértésre jutunk, meg minden más, Alkotmánybíróságot érintő szükséges kérdésekben is; úgy tűnik, az eljárási szabályokat illetően nagy vita nincs közöttünk, amennyire én a vitát eddig látom. Szeretnénk, ha a rendszerváltó törvények körébe tartozó 1989. évi XXXII. törvényt meg tudnánk kímélni, tehát ha lehet, ha megoldható kodifikációs eszközökkel, akkor nem új alkotmánybírósági törvényt kellene alkotni, hanem az eredeti ’89. évi XXXII. törvényt módosítani. Ennek üzenetértéke van, eszmei, erkölcsi üzenetértéke van. Talán csak annyit, hogy örültem annak, hogy a négypárti egyeztetésen ezt a gondolatot nemcsak ellenzéki oldalról támogatták, hanem pozitív visszhang, pozitív reakció történt a kormánypártok egyikének, hogy ne legyek homályos: a kisebbik kormánypárt képviselőinek a részéről is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
