DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Talán nem érdektelen, ha most a költségvetés tárgyalása során visszaemlékszünk néhány veretes mondatra, amely többek között így kezdődött: “Én, Medgyessy Péter egységet ajánlok a nemzetnek (Dr. Szabó Zoltán: Egyezséget!), hogy Magyarország gazdag és virágzó ország legyen.” Majd így fejezte be: “Erre szavamat adom.”
Ez a veretes mondat a környezetvédelem számára 2003-ban megkezdte az építkezést; megkezdte az építkezést azért is, hiszen volt egy másik nagyon fontos fejezetcím is a kormányprogramban, mely úgy szólt: “A környezetvédelemben fordulatot érünk el.” A fordulatot sikerült elérni: 2003-ban megkezdődött egy leépülés, és ha 2004-et túléli a környezetvédelmi ágazat, akkor azt mondhatjuk, hogy a haldokló rendkívül erős szervezettel bír. A környezetvédelmi beruházások gyorsítását, összhangban az EU-felvételi tárgyalásokon született megállapodásokkal, végrehajtjuk - ehhez képest a mostani a költségvetés reálértéken 19,6 százalékkal tartalmaz kevesebbet a környezetvédelem számára. Ez az, ami az építkezést biztosítani fogja.
Ígéret: a szennyvízelvezetést a ciklus végéig, a 10 ezernél több lakosú települések csatornázását költségvetési eszközökkel megtámogatjuk, végrehajtjuk, befejezzük, a kisebb települések hasonló beruházásait is támogatjuk.
(14.40)
Kérdezem, hol van ebben a költségvetésben erre vonatkozó támogatás. Nagy figyelemmel fogom hallgatni, aki ezt meg fogja nekem mutatni.
A környezetvédelmi alap célfeladatok, az úgynevezett KAC 31 milliárd forintról indult 2002-ben, ma sikeresen elérte a 26 milliárd 922 millió forintot. Ha ez az emelkedés így folytatódik, akkor igaza lesz annak a kedves barátomnak, aki ilyenkor azt szokta mondani, hogy ez az, ami nőttön fogy.
Jelentős forrásokat kap a hulladékkezelés, mondták; felszámoljuk az illegális hulladéklerakó helyeket. A 2004. évi költségvetés törvényjavaslata egyetlen fillért sem tartalmaz a veszélyeshulladék-károk elhárítására, semmilyen forrást nem biztosít erre. Megkérdezem, mennyire igaz szintén a miniszterelnök szavához kötött ígéret, amely szerint a nagytétényi veszélyes hulladékot ártalmatlanítják és elszállítják, megsemmisítik. Ehelyett a környezetvédelmi tárcától érkezett egy halva született ötlet, amely szerint az a legjobb, ha a veszélyes hulladékot beépítik, ha máshová nem, majd az utakba.
Aztán mind szélesebb körben alkalmazzuk a biológiai szennyvíztisztítást - ez tényleg jó kezdeményezés, elindult még 2001-ben, de kérdezem, hogy hol folytatódott. Hol van ennek a forrása? Elindult a minisztérium szervezeti átalakítása. Tisztelt Ház! Talán kevesen figyeltek fel arra, hogy a kormány Söjtörön nemcsak fogadta az őt ott szeretettel köszöntőket, hanem határozatokat is hozott. Ilyen határozat volt többek között az, hogy oly módon egyszerűsíti az eddigi környezetvédelmi rendszert, hogy 14 vadonatúj dekoncentrált hivatalt fognak létrehozni, már csak azért is, mert a vízügynek szüksége volt valamilyen hatósági feladatokat ellátó szervezetre. De megkérdezem: hol van ennek ezen a költségvetésen belüli forrása? Miből kívánják ezt megoldani?
Nézzük meg, hogy néznek ki a dologi kiadások, hiszen azért ez egy jellemző szám: a dologi kiadások a központi igazgatásnál 55,1 százalékkal kisebb forrásokat tartalmaznak, mint az elmúlt esztendőben, a területi szervezeteknél ez 21,1 százalékkal kevesebb. De azt gondolom, nem érdektelen, ha azzal is foglalkozunk, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán szerződésben vállaltuk, hogy ezer fővel megnöveljük a környezet- és természetvédelemben foglalkoztatott szakemberek számát. Ehhez képest, ha a következő évben végrehajtják a 10 százalékos létszámcsökkentést, ez nyolcszáz fővel történő csökkentést jelent; majdnem elértük az ezer főt - a másik irányba.
Aztán nézzük meg, hogy mi történt eddig! Eddig állítólag még nem volt ilyen takarékos költségvetés, ennek ellenére a 2003. évben 75-85 fő közötti - nem teljesen egyértelmű a minisztérium kimutatása - létszámcsökkentést hajtottak végre. Ennek még akár örülni is lehetne, ha a feladatok közben nem nőttek volna, hanem, mondjuk, csökkentek volna.
Aztán nézzük azt, hogy vajon mit lehet majd a vízügy területén tenni. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése első ütemének megvalósítására 8 milliárd forint áll rendelkezésre ebben a költségvetésben. Ebből a 8 milliárd forintból 7,7 milliárd az, ami valójában a tárcától került elvonásra. Még csak nem is pluszpénz az, ami itt megjelenik. Akkor megkérdezem, mit lehet ebből a 8 milliárd forintból elvégezni. Nagyjában-egészében 20 kilométer gát helyreállítását lehet végrehajtani, miközben 600 kilométerről lenne szó. De azt kell mondanom, ez még nem annyira kétségbeejtően nevetséges, mint a következő szám, amelyik azt mondja, hogy a tározós vízrendezés támogatására 100 millió forint áll rendelkezésre. Nem tudom, hogy mit akarnak csinálni, valamelyik város szélén egy kis lubickolót, esetleg kacsaúsztatót, mire szánták ezt a 100 milliót, de hogy ez komolytalan, az teljesen biztos.
És most nézzük azt is, ami minden tárcánál az utolsó mentsvár. Hiszen nemcsak a jobboldali, a baloldali sajtó is azt írta, hogy három olyan ágazat van, amely ágazatok mindegyike a legnagyobb vesztesek között szerepel: az önkormányzatok, az agrárium és a környezetvédelem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az előző kettő csak azért van nagyon szerencsés helyzetben, mert a környezetvédelmi veszteségek messze meghaladják az összes többiét. De mi az a mentsvár, amiről beszéltem? A MEH, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! A MEH-nél vannak elhelyezve azok a nagy pénzek, mondják, amelyek majd alkalmasak arra, hogy fogadjuk az Európai Unióból 2004-ben ide be nem érkező forrásokat. Majd fogadjuk azokat a 2004-ben ide beérkező forrásokat, amelyek az elmúlt esztendőben - ezt nem én mondom - az ÁSZ megállapítása szerint összesen 8 százalékát tette ki annak, mint amit vártunk volna. Ez a környezetvédelemben ennél kevesebb, mert a debreceni nagy hulladéktározóra fog beérkezni - várhatóan ez év végéig - összesen 300 millió forint.
Akkor mire is van itt 23 milliárd forint elhelyezve? A vésztartalékra, de nem a környezetvédelemre. Mi beadtunk egy módosítót, és én nagyon remélem, hogy az államtitkár úr lelkesen fog bólogatni, és nem a fejét csóválja, amikor azt mondjuk, hogy jelenjen meg 23 milliárd forint a környezetvédelmi tárcánál, és ha nem érkeznek be a pénzek, akkor ezt a környezetvédelmi tárca beruházásokra tudja fordítani. Nem olyan rossz a javaslat - tisztelettel javaslom, hogy ezt majd szavazzák meg képviselőtársaim. Úgy gondolom, akkor ez valós pénz lesz, és nem virtuális pénz, ami nem jelent mást, mint hogy a számokkal megpróbáljunk bűvészkedni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelem területén, mindannyian tudjuk, nemcsak nálunk, az egész világon óriási bűvészkedés folyik. Bármilyen baj van, szokás a fenntartható fejlődés gondolatára hivatkozni. Ezt teszik akkor is a kormányoldalon, amikor például adókat kívánnának kivetni és behajtani. Erről szól az az adó, amelyet szeretnek ökoadónak nevezni, és amely a valóságban azonban nem más, mint egy egyszerű és közönséges adósarc. Szeretik ezt az ökoadó szót, hiszen ez valahogy jobban cseng a fülekben, mintha csak azt mondanám, hogy többet kell fizetni a csatornadíjért, meg hogy többet kell fizetni a vízért - ez nem hangzik jól. Ökoadó - ez így jól hangzik.
Kedves Barátaim! Ezt el kell felejteni, mert a világon ma komoly tudósemberek - és vége lesz a fügefalevélnek - már nem a fenntartható fejlődésről, hanem a fenntarthatóságról beszélnek. A különbségről most nincs idő értekezni, de én azt hiszem, ez a fülekbe be fog menni előbb vagy utóbb, és ezt a fügefalevelet le lehet húzni. És aki adót akar emelni, annak azt kell mondania, hogy adót akarok emelni. Aki díjakat akar emelni, annak meg kell mondania, hogy díjakat akarok emelni, és a költségvetésen belül nem a környezetvédelemre kell hivatkozni.
És nézzük még a természetvédelmet, amely, azt gondolom, mindannyiunk számára szívügy, mert a hulladék kellemetlen, a természet kellemes. A természetvédelem területén, kedves hölgyeim és uraim, a csökkenés, azt kell mondanom, nemhogy rohamos, hanem ha így folytatódik, a következő költségvetés után sok mindent elfelejthetünk. A védett területek védettségének fenntartása kapcsán az elmúlt esztendőkben 800 millióról lementünk 600 millióra, most azonban még ezt is csökkentették 500-ra. Megkérdezem, mire lesz ez elég. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezt a programot feladták. Számon kérhetném, és számon is kell hogy kérjük közösen: vajon hol van az Alföld-program, vajon hol van a Nagykunságot olyannyira érintő - azt a Nagykunságot, amely már a kiszáradás határán van - program? Hol vannak azok a programok, amelyek eddig már elindultak, és amelyek már, ha nehézkesen is, de haladtak, és ebből a költségvetésből egyszerűen kimaradtak?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy nem a környezetvédelem az, amely azonnal a porba sújtja az embert, de ha igaz - és én azt gondolom, hogy igaz -, hogy a jobb környezetért való küzdelem, hogy az egészségesebb környezet mindannyiunk közös célja és érdeke, akkor erre forrásokat is kell biztosítani. Az évről évre történő elvonás azt igazolja, hogy a környezetvédelem ma már nem más, mint az ott megjelenő kis pénzeknek az utóbbi elosztása. Én arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy azokat a módosító indítványainkat, amelyek forrásokat kívánnak biztosítani ennek a tárcának, támogassák. Ha igazán úgy gondolják, hogy a környezetvédelem a szívügyük, akkor úgy kell szavazniuk, hogy annak a végén a forrás a tárcánál meg is jelenjen.
(14.50)
Ha ez nem így lesz, akkor előbb vagy utóbb azt kell mondanom, hogy fölösleges erről beszélgetni, legyen a MEH-nek egy ilyen osztálya, úgyis a MEH lesz az, ami ezekben az ügyekben a döntéseket meghozza. Fügefalevelet ne tegyünk elé, hanem akkor mondjuk ki kerek perec, hogy nem akarunk környezetvédelmet. Mi akarunk, és szeretném, ha önök is akarnának. Támogassák ezért majd az indítványainkat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
