GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Örömmel állok itt és beszélek, és hallgatom önöket akkor, amikor a 2004-es költségvetésről, annak a tervezéséről szólunk, már csak azért is, mert ez azt mutatja, hogy a szocialista-liberális kormány minden évben költségvetést tervez, és minden évben át akarja tekintetni azt, hogyan is zajlik majd a jövő, mire milyen forrásösszegeket lehet fordítani; nem úgy, mint annak előtte, amikor kétéves költségvetések működtek ebben az országban, kerülve netán még a konfliktushelyzetek kialakulását is.
Azt gondolom, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek a legfontosabb kérdéskörei közé tartozik a versenyképesség megalapozása. Már csak azért is, mert a fejlesztéseken, beruházásokon keresztül a foglalkoztatottság mértéke is tovább javulhat, azt a fajta trendet, ami az elmúlt másfél évben megíródott, tudja továbberősíteni a kormány. A beruházások ösztönzésének nagyon sok válfaja van. Ebben a költségvetésben is akár a csökkenő fejlesztési adókedvezmények értékhatárának a megjelenítésével vagy éppen a foglalkoztatási kötelezettségek mértékadó számadatainak úgymond a csökkentésével lehet beruházásösztönzési folyamatokat életre hívni.
A foglalkoztatás bővítésére vonatkozó kezdeményezések, törekvések jellemezték 2003-at is, és a 2004-es esztendőben is ez irányba halad a kormány, hiszen nem mindegy, hogy egy országban hányan állítják elő a produktumot, a hozamot hányan szülik meg, hiszen a terhek megoszlása e tekintetben rajzolódik ki.
Fontos az is, ami a versenyképesség vonatkozásában talán az önök számára is mértékadóan és elfogadható módon kezelhető, hogy a társasági nyereségadó mértéke 18-ról 16 százalékra csökken, vagy éppen az, hogy az adózás vonatkozásában - a táblázatok vissza tudják ezt igazolni - mindenki nyertese ennek a folyamatnak, hiszen az átlagjövedelmet szerző emberek vonatkozásában az adóterhek minden száz forint után két forinttal csökkennek.
Azt gondolom tehát, hogy ezek - és még példaként említhetném az eva értékhatárának a kibővítését vagy éppen a foglalkoztatás bővítéséhez közvetlenül hozzárendelhető gyes, gyed és az 50 év felettiek, tartós munkanélküliek körében lévők foglalkoztatásához kapcsolódó egészségügyi hozzájárulás lenullázását, annak a befizetésétől való eltekintetést - mind-mind olyan helyzetet teremtenek, ami a versenyképességet növeli.
De ilyenképpen lehet megfogalmazni vagy megemlíteni azt is, ami a megváltozott munkaképességűek munkában való létét, helyezését és ott tartását segítheti. Csak a példa kedvéért említeném meg: míg 2002-ben mintegy 19 milliárd forint volt az a pénzeszköz, ami a Munkaerő-piaci Alapon belül e tekintetben megfogható volt, most a 30 milliárd forintos nagyságrendet haladja meg. Vagy éppen a versenyképesség részét képezi az is, hogy a szakképzésben részt vevő tanulók után milyen kedvezmények hívhatók le, hogyan és miképpen számolhatók el. Ami tavaly, illetve ebben az esztendőben 6 ezer forintos mérték volt maximum, az jövőre a költségvetés szerint a minimálbér 20 százaléka, az meghaladja a 10 ezer forintos mértéket. Látható módon tehát a munkaadókat is motiválttá lehet abban tenni, hogy magasabb képzettségi szinttel és gyakorlati tapasztalattal felruházott emberek sokasága kerüljön ki a kezük alól, és ők ebben érdekeltek legyenek, hogy valóban a kezük alól kerüljön ki.
De ugyanígy igaz ez a felnőttképzés tekintetében is. Ha belegondolunk csak abba, hogy míg a korábbi esztendőkben a felnőttképzés vonatkozásában nem volt lehetőség se arra, hogy a saját maguk által, a gazdálkodó szervezetek által foglalkoztatottak tekintetében - saját forrásokat, hozzájárulási pénzeket kiváltva - a saját képzésekhez lehessen igazítani, addig mára ez úgy igaz, hogy mintegy 60-65 ezer ember érintetté válik ebben a történetben egy adott esztendőben, és mintegy négymilliárd forintnyi pénzeszköz gyakorlatilag nem a központi büdzsébe kerül, hanem a saját képzések felhasználásához. Magyarul, ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a versenyképesség fokozásának nem egy, nem két, hanem számtalan útja van, és ebből a számtalan útból számosat érintettem és még sokat nem, ami a költségvetésen keresztül visszaköszön.
Mindezek mellett, a versenyképességhez hozzáilleszthetően fontosnak tartom azt, hogy olyan infrastruktúra-fejlesztési folyamatok fognak zajlani ebben az országban, amelyek hosszú idő óta nem voltak látottak. Ennek a hatása nyilván az, hogy a tőke, legyen az magyar vagy külföldi tőke, nyilván a hátrányosabb helyzetű, az infrastruktúrával korábban kevésbé megáldott térségek irányába intenzívebben mozdul meg.
Ennek a költségvetésnek azt is az értékei közé sorolom, ami az európai uniós csatlakozással kapcsolatos additív, kiegészítő forrásokat jelöli meg, hiszen ezek teremtenek alapot ahhoz, hogy új, friss pénzeket lehessen behozni az országba, ami a foglalkoztatás stabilitását, vagy mondhatom azt is, a foglakoztatási szint arányát, az aktivitás növelését hordozza magában. Mindezek mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a társadalmi kirekesztés csökkentését is ezen pénzügyi források felhasználásával meg lehet alapozni és erősíteni lehet.
Összességében egy mondattal, ha foglalkoztatáspolitikáról van szó, akkor azt szeretném még elmondani önöknek, hogy míg 2003-ban mintegy 212 milliárd volt az a pénzeszköz, ami megjelent, addig ez mára jóval több, mára ez mintegy 15 százalékos mértékű növekményt hordoz magában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és ezen gondolatok jegyében ajánlom a költségvetést elfogadásra önöknek.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)
