KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetés készítésekor szükségszerű, hogy a kiemelt célokat rögzítsük, és éppen ezért én úgy gondolom, illúzió, hogy azokat a terepeket, azokat a területeket, amelyeket ebben az évben a költségvetés ugyan nem részesít jelentős lemaradásban a többi területhez képest, de nem tud preferálni, próbáljuk meg kiegészíteni olyan szintre, mintha ezek is kiemelt célok lennének. Nem lehetséges egy költségvetésben minden területet minden évben kiemelt célként kezelni.
A költségvetés meghatározza azokat a preferenciákat, amelyek a 2004-es esztendőre kiemelt célokként megjelenhetnek. Én ebből kettőt emelnék ki, kettővel foglalkoznék, és picit át is fogalmaznám a magam szája íze szerint ezeket a célokat.
Az első kérdéskör tehát az, hogy megindul-e a gazdasági növekedés, megindul-e az ország gazdasága azon a pályán, ami egy egészséges makrogazdasági pályát jelent. Ebben a tekintetben - és erről nem beszéltünk eddig - egy újszerű és a kormány által korábban ígért megoldással találkozunk; nemcsak a 2004. évi gazdasági folyamatot, hanem előrevetítve, a 2003. évet is benne foglalva, egy négyéves makrogazdasági pályát rögzít le oly mértékben, hogy annak legfontosabb elemét, a költségvetés GDP-hez viszonyított arányát a törvény szövege maga rögzíti, tehát ilyen értelemben törvényerőre is emeli.
Először van ilyen a jogszabályok, a költségvetési törvények történetében előttünk, éppen ezért nagymértékben meg kell becsüljük. Úgy gondolom, hogy azt a takarékosságot, azt a befektetői bizalmat, azt a kiszámíthatóságot mindenképpen erősíti, amire szüksége van ennek az országnak ahhoz, hogy a gazdasági növekedés tartósan megindulhasson.
Úgy gondolom, nem hangzottak el különösebb érvek ennek a makropályának a leírásával kapcsolatban, nem hangzottak el különösebb kifogások ezeknek a tételeit illetően. Néhány, egész pontosan három helyen hallottam bizonyos kritikákat, döntően a 2003. év tekintetében. Ezekre reagálnék is.
Az első ilyen, hogy az ez évre tervezett GDP hiánya nem fogja elérni az egyébként számításba vett mértéket. Ha most elszakadunk attól, hogy valóban, a költségvetés készítésekor még egy más szám került alkalmazásra, a mostani gazdaságpolitikát leíró sarokszám szerint 3-3,5 százalékos a gazdasági növekedés várható üteme ebben az évben, ez annyit jelent, hogy a ma tudott, lezárt második negyedév utáni 2,6 százalék mindössze 0,4 százalékra van a várt sávtól. Azért nem riadnék meg túlságosan ennek a teljesíthetőségétől.
A másik ilyen szám, ami forgalomban van, az az inflációt érintő szám. Itt a 4,8-5 százalék foglaltatik benn a 2003. évre, és az utolsó lezárt negyedéves szám 4,4 százalékot mutat, a jegybank éppen ma közismertté vált előrejelzése 4,6-4,8 százalékot mutat, tehát azt hiszem, hogy itt is egészen jó úton haladunk afelé, hogy ezeket a makrogazdasági számokat teljesítsük.
A harmadik ilyen szám a munkanélküliségre vonatkozik. Itt erre az évre 5,8-6 százalékos mértéket irányoz elő a költségvetési táblázat, és azt látjuk, hogy az első két negyedév után 5,8 százalékon áll a munkanélküliség, csökkenő mértékben, miközben a legfrissebb adatok már 5,7 százalékos munkanélküliségi rátát mutatnak.
(14.20)
Az egy évvel ezelőtti munkanélküliségi adatokhoz képest pedig azt látjuk, hogy megszűnt 90 ezer munkahely, miközben 90 ezerrel több a foglalkoztatotti létszám, tehát összességében 180 ezerrel több új munkahely keletkezett - még egyszer mondom, ennek a szaldója azonban persze a fluktuáció miatt csak 90 ezer. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon helyénvaló módon alakul, tehát semmi különösebb problémánk nem kellene hogy legyen, és - mint látom - nincs is, tehát végre találtunk egy olyan területet, ahol ezek szerint konszenzus van a költségvetés készítésével kapcsolatban.
A terület másik fontos része a gazdasági növekedés szempontjából, hogy a költségvetés maga mit tesz. Itt már korábban hallottunk arról, hogy az adótörvényeknél és egyéb területen milyen lépések történtek a gazdasági növekedés beindítása érdekében; én néhány apróbbnak is nevezhető, de nagyon lényeges dolgot megneveznék: az első a gazdaság fejlesztése, a beruházások területe, és ezen belül az autópálya-építés.
Mivel itt a miniszter úr már maga elemezte ezeket a tényeket, én csak ezeket a nagyon imponáló számokat mondanám el, hogy autópálya-építésre 207 milliárd forint van a költségvetésben; autóút-felújításra 88 milliárd forint van a költségvetésben; tervezésre 10 milliárd forint van a költségvetésben. Mindazonáltal én ösztönözném a kormányzatot a tekintetben, hogy találjon a költségvetés mellett más olyan forrásokat, technikákat, amivel a gazdasági növekedés van vagy nincs típusú kérdésnek a javítására, ennek az autópálya-építésnek a fokozására lehetőségeket tud találni.
De ugyanez a terület az önkormányzatoknál is megjelenik, csak néhány számot mondva: a közcélú munkavégzésre 2,1, a címzett és céltámogatásoknál 7,7-del több, az európai uniós pályázatokra 9,5, a kistérségek fejlesztésére 9,4 és a budapesti 4-es metró építésére 15,8 milliárd forint van a költségvetésben, ez 44,5 milliárddal több, mint a korábbi ilyen célú előirányzatok. És még úgy megemlítem: szintén szó volt már a Vásárhelyi-tervről, ami 8 milliárdos összeggel szintén egy sajátos infrastruktúra fejlesztésére és így a gazdasági növekedés ösztönzésére alkalmas.
A másik ilyen terület, amit röviden az európai uniós gazdasági pozíciónak neveznék, az, hogy nettó befizető vagy nettó kedvezményezetti pozícióba kerül-e a magyar gazdaság. E tekintetben azt gondolom, hogy nem tudunk az európai uniós szemlélettől elvonatkoztatni, mert más a költségvetési év, más a kiadások szembeállítása, és más a likviditási probléma ezen a területen.
Nos, ha csak abból indulunk ki, hogy Magyarországnak a mai tudásunk szerint a költségvetésben 122 milliárd forint a befizetési előirányzata, és a közvetlen termelői kifizetések 76 milliárdja és az egyszeri visszatérítés 44 milliárdja mint 120 milliárd áll szemben ezzel, tehát a fix tételeken keresztül már bemutattuk, hogy egyensúlyminimum van, és akkor a folyamatban lévő, tehát a korábbi időszakról áthúzódó PHARE- és SAPARD-pályázatoknak a biztosan menő pályázataiból származó pénzekről nem beszéltünk, és még nem beszéltünk természetesen a kohéziós és a strukturális alapokból várható, a pályázatokra ez évben keletkező bevételekről.
Ennek következtében tehát még a pozíciót egyébként több tétel is javítja, itt udvariasan megemlíteném, hogy éppen Surján képviselő úr kezdeményezésére 600 millió euróval többet oszt el az Európai Unió a csatlakozó országok között, ami 18 milliárddal több bevételt jelent Magyarország számára is. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 7 milliárd euróval valószínűleg szufficites lesz, többlet keletkezik az európai uniós költségvetésben, és ez valószínűleg pozitív értelemben, csökkentve a mi befizetési kötelezettségünket, ismét egy - mondjuk így - nyereséghez juttatja Magyarországot.
A likviditási kérdéshez pedig csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen mivel a költségvetési év eltér, a termelői támogatások sem érkeznek meg teljes mértékben ebben az esztendőben, hiszen bár decemberben megkezdődnek, de januárra áthúzódnak, nyilván a 30 százalék fizetése is ezekhez a kifizetésekhez kell hogy igazodjon, így gondolom, hogy a költségvetésben jelen pillanatban rendelkezésre álló pénz erre a célra elegendő kell legyen. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az egyszeri visszatérítés és a hároméves, tehát nem a 2004. évre, hanem a következő EU-s költségvetésből hátralévő három évre juttatott pénzösszegek 10 százaléka a belépéskor, tehát május hónapban rendelkezésre fog állni, így tehát likviditási probléma sem keletkezik az EU-s pénzek felhasználása tekintetében.
Én úgy gondolom, hogy ezek olyan szempontok, amelyek mellett nem mehetünk el, ezek olyan szempontok, amelyek megerősítenek bennünket, hogy ez a költségvetés megfelelő és alkalmas a 2004. évi folyamatok kezelésére, ezért én is annak elfogadását javasolom.
Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
