VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy idézettel szeretném kezdeni a parlament ellenzéki képviselőinek véleményét. “Ha tapsvihart akarsz magadnak biztosítani a képviselőházban, úgy tarts egy dicsérő beszédet általában a takarékosságról, általánosságban. Ha pedig biztos vereséget akarsz szenvedni, javasolj megtakarítást valamely tételnél.”
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a rövid mottó László Csaba jelenlegi pénzügyminisztertől származik. Ma reggel már volt alkalmunk meghallgatni az ennek a szellemében elkészült expozét. Megtudhattuk, hogy ez a létező költségvetések legjobbika. Kár, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy tavaly is ezt hallottuk, a 2003-as költségvetésnél. (Göndör István: Ez a bizottsági vélemény, képviselő úr?) Igen, ez a bizottság véleménye, azt ismertetem, képviselő úr. Kérjen szót, és azt gondolom, az elnök úr önnek is meg fogja adni. Tehát kár, hogy tavaly is ezt hallottuk. Nyilván a 2005-ös a még jobb, a még szebb és a még pontosabb költségvetések egyike lesz, amennyiben sor kerül rá. Bár bennünket kicsit elbizonytalanított az a szomáliai példa, amit a miniszter úr az expozéban mondott. Azt gondoljuk, a magyar gazdaság még az elmúlt másfél év után sincs abban a helyzetben, hogy szomáliai hasonlattal kelljen élni a következő évi költségvetés beterjesztésekor.
Elöljáróban a kisebbségi vélemények összegzéseként én is szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék véleményét. Szeretném megköszönni azt is, hogy az elnök úr a bizottsági üléseken következetesen képviselte azt az álláspontot, amelyet a kollégái a jelentés elkészítésekor megtettek.
Egy mondatot hadd emeljek ki ebből a jelentésből, amely jól mutatja, hogy az Állami Számvevőszék az elmúlt évek legkritikusabb és leghatározottabb véleményét készítette el. “Elfogadhatatlan, hogy a költségvetés kialakításakor nem egyértelműek a prioritások, és a parlament gumijogszabályként kezeli az államháztartási törvényt.” Ezt Kovács Árpád elnök úr mondta a számvevőszéki bizottság ülésén. Áttanulmányozva a 2004-es beterjesztett költségvetést, ezzel minden pontban egyetértünk.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gazdasági napilap tegnapi száma “A hitelesség forog kockán a 2004-es költségvetés tárgyalásakor” címmel jelent meg. Jó lesz tehát vigyáznunk, főként a kormánynak, de az ellenzéknek is - érzékelteti a hír -, mit mondunk, mert különben baj lehet. Nos, amikor a parlament ellenzéki pártjainak kisebbségi véleményét megfogalmazom, bár igyekszem tekintettel lenni erre az elvárásra, mégis olyan véleményt kell elmondanom, amely alapvető problémának tartja a hiteltelenséget, a korábbi ígéretek be nem tartását, a szavak jelentésének kifordítását, megváltoztatását, azt a kormányzati arroganciát, amely úgy véli, ha valamit sokszor és hangosan elmondunk, akkor azt elhiszik az emberek, sőt még akár igaz is lehet. (Kuncze Gábor: Az előző négy évről beszélsz?)
(10.30)
Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy abba a helyzetbe, amelyben ma van a magyar gazdaság, nem véletlenül jutottunk. Kuncze Gábornak szintén javaslom, hogy kérjen szót (Kuncze Gábor: Meglesz!), és akkor nem kell közbekiáltásokkal zavarnia a parlament kisebbségi véleményének elmondását. Tehát abba a helyzetbe, amelybe ma kerültünk, nem véletlenül jutottunk. Nem a vak szerencse vagy a véletlenek sorozata okozza, hogy másfél évvel a kormányváltás után az összes makrogazdasági mutató, talán az egy inflációt leszámítva, ma rosszabb képet mutat a magyar gazdaságról, mint a kormányváltás pillanatában. Kisebb a gazdasági növekedés, nagyobb az államadósság, több a munkanélküli, gyárbezárások követik sorozatban egymást, a folyó fizetési mérleg hiányának növekedése a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlja. Ezzel párhuzamosan az államháztartás hiánya is terven felüli, lényegében szeptemberben elérte az egész évre tervezett mértéket; gyakorlatilag egy nullszaldós negyedév szükségeltetne ahhoz, hogy ebben az évben a kormány által megadott prognózishoz valósuljon meg az államháztartás alakulása.
A központi költségvetés hiánya már meg is haladta az éves előirányzatot, a társadalombiztosítási alapok szintén az éves szintet érik el. A bizottsági ülésen több képviselő meg is fogalmazta, hogy talán nem volna-e szükség pótköltségvetésre. A költségvetési bizottság ülésén az egyik képviselő úgy fogalmazott, hogy reméljük, azért csúszott két órát a költségvetési javaslat megtárgyalása, mert közben már a Pénzügyminisztérium a pótköltségvetésen dolgozott. Sajnos, a kormány előterjesztője kiábrándított bennünket, de nem lep meg a dolog, hiszen 2002-ben ugyanez történt, lényegében felfüggesztették az államháztartási törvény hatályát a pótköltségvetés esetében, és miközben szintén a tavalyi esztendőben erre lett volna szükség, a kormány saját maga által elfogadott és támogatott javaslat szerint erre nem került sor. Mi okozta ezt a jelentős romlást? Mi az oka annak, hogy ma a romló adatok ismeretében az emberek rosszabbnak ítélik meg a kilátásaikat, mint 2001 szeptemberében, a közvéleményt sokkoló New York-i terrortámadás után?
Itt van előttem az ellenzéki elfogultsággal nem vádolható GKI Gazdaságkutató Rt.-nek az Európai Unió támogatásával készült 2003. szeptemberi felmérése, amely lényegében általános pesszimizmust mutat. A felmérés szerint megállíthatatlanul esik a lakosság és az üzleti szféra bizalmi indexe. A válaszadók saját pénzügyi helyzetüket az augusztusihoz hasonlóan látták, de a következő 12 hónapban nem számítanak érdemi változásra. Ezzel szemben az ország gazdasági helyzetének megítélése tovább romlott, a jelentésből a legtöbb lap egyébként azt emelte ki, hogy mind az üzleti, mind a fogyasztói válaszadók a munkanélküliség további növekedésére számítanak.
Ahhoz, hogy megértsük, miért is kerültünk ebbe a helyzetbe, hogyan jutottunk el idáig, mindenképpen szükséges az elmúlt időszak kormányzati döntéseiről és hibáiról is szólni. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzatok tevékenysége egymásra épül. Mindegyik kormány örököl valamit az előző kormánytól, mindegyik kormány az előző kormány munkáját folytatja, vagy azt szakítja meg. Nem gondoljuk tehát, hogy az, ami az elmúlt másfél évben történt, csak és kizárólag ennek a kormánynak a bűne, de határozott véleményünk az, hogy jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma ezzel az általános pesszimizmussal, romló gazdasági tendenciákkal kell számolnunk.
A helyzet megértéséhez lépjünk egy kicsit vissza! Tény, hogy külgazdaságra érzékeny országként kedvezőtlen volt számunkra a világgazdaság 2000 második felétől kezdődő recessziója. Ez a recesszió, ha eltérő mértékben is, de 2000 második féléve óta hat a magyar gazdaságra, befolyásolja exportpiaci lehetőségeinket, és ezen keresztül hat a beruházási feltételekre is. A magyar gazdaságpolitika ebben a helyzetben két dolgot tehetett: vagy széttárja a karját, és azt teszi, amit a jelenlegi kormány csinál, azaz vár a kedvezőbb világgazdasági környezetre, a világgazdasági fellendülésre, vagy bízva abban, hogy a visszaesés nem lesz túlságosan tartós időben és kiterjedt a gazdaságot érintően, megpróbálja gazdaságpolitikai korrekciókkal a növekedést stabilizálni és tartóssá tenni.
A Fidesz-kormány 2000 második fele után ez utóbbi megoldást választotta. Nem várt a csodára, nem bízott csak abban, hogy az európai vagy a német gazdaság növekedése majd megoldja a mi problémánkat is. Emlékezzünk csak a nemrégiben elhangzott kijelentésekre, miszerint a magyar gazdaság növekedése úgyis csak 1-1,5 százalékkal térhet el a németétől, tehát kvázi bízzunk a német pénzügyminiszterben; nem, a Fidesz-kormány az azonnali cselekvést választotta, és azonnali korrekciós lépéseket tett.
Emlékeztetnék arra, hogy 2001 szeptemberében, a New York-i terrortámadás után egy keresletösztönző gazdaságpolitikai csomagot fogadtunk el. Ez a keresletösztönző csomag azonban nem a belső fogyasztás növelésétől remélte a gazdasági növekedés megőrzését, hanem a beruházások ösztönzésére helyezte a hangsúlyt. Ösztönözte a további lakásépítéseket, kedvezményes hiteleket kínált a munkahelyteremtő vállalkozásoknak, növelte a költségvetésből az infrastrukturális beruházásokra fordítható összegek nagyságát, itt elsősorban az autópálya-építésekről volt szó, de ebben a Széchenyi-plusznak nevezett gazdaságpolitikai csomagban volt exporttámogatás és adókedvezmény-növelés is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz megbecsülni ennek a csomagnak a hatását, de a szakértői vélemények szerint körülbelül 1-1,5 százalékkal növelte a gazdaság növekedési rátáját. Nyilván ebben a növekedésben szerepe volt a Széchenyi-terv más programjainak is. Szeretnék itt arra emlékeztetni, hogy 30 féle különböző program segítette a hazai kis-, közepes és nagyvállalkozókat. A Fidesz-kormány tehát tartotta magát ahhoz a korábbi vállalásához, hogy a stabil növekedés megteremtése érdekében tartja az egyensúlyt a beruházások, fejlesztések, munkahelyteremtések támogatása és az életminőséget javító lépések között.
Tisztelt Ház! Túlságosan sok időt nem vesztegetnék arra, hogy mit ígért ezzel kapcsolatban Medgyessy Péter miniszterelnök; tény, hogy ígéret hangzott el a Széchenyi-terv vállalkozókat támogató programjainak folytatására. Mi történt ezzel szemben? Már 2002 nyarán, a kormány első döntései között állította le a Széchenyi-tervet, kiürítették, csak néhány jelképes program maradt meg annak érdekében, hogy Medgyessy Pétert mégse hozza a kormánydöntés kényelmetlen helyzetbe.
A Medgyessy-kormány azonban a programok leállításánál is súlyosabb gazdasági hibát követett el. 2002 második felében, már a kormányváltás után, még mindig olyan döntéseket hozott, mintha éppen egy világgazdasági konjunktúra kellős közepén lennénk. Gazdaságpolitikai tény, hogy minden kormány gazdasági döntései illeszkednek a politikai, választási ciklusokhoz. Lehet erről nem beszélni, lehet ezt tagadni, de attól még a tény tény marad. A Medgyessy-kormány ezzel ellentétben 2002-ben olyan gazdaságirányítási döntéseket hozott, mintha még javában tartana a választási kampány. Zárójelben jegyzem meg, hogy talán ekkor még ők is előrehozott választásokra készültek, vagy úgy gondolták, hogy a gazdasági problémák növekedése is megéri azt az árat, hogy az önkormányzati választáson a szocialista képviselők és jelöltek jól szerepeljenek. Nos, ennek a döntéshozatalnak lett a vesztese a magyar gazdaság.
Ebbe a kampány jellegű döntéssorozatba illeszkedett az a jövedelempolitikai lépéssorozat is, amely a növekedés feltételei közül elsőbbséget adott a belső fogyasztásnak. A következmények ismertek: irdatlan méretű államháztartási hiány, a tavalyi esztendőben 9,6 százalék, az államadósság jelentős megugrása, több mint 2000 milliárd forintos növekedés egy év alatt, valamint az önkormányzatok drámai mértékű vagyonfelélése és eladósodása.
A Medgyessy-kormány kétlelkűségét mutatja egyébként ebben a kérdésben, hogy a mai napig egymásnak ellentmondó állításokat fogalmaz meg a bérnövekedéssel kapcsolatban. Hol azt halljuk, hogy derék dolog volt kisöpörni az államkasszát, megvolt erre a fedezet, erről egyébként itt, a parlamentben is hangzott el beszéd, éppen a most, jelenleg politikai államtitkár Veres János - akkor még képviselő - úrtól, hol azt a baljóslatú mondatot halljuk a miniszterelnöktől, hogy vége a jóléti államnak, vagyis hamis ígéret volt a jóléti rendszerváltás kampányszlogenje. Ez az ellentmondás egyébként a most beterjesztett anyagban is tetten érhető, elég felütni az általános indoklást, ahol a kormány beismeri, hogy a 2003-ban meglévő kedvezőtlen jelenségek, szerkezeti aránytalanságok, egyensúlyi problémák egyik oka éppen a reálbér-növekedést okozó intézkedés volt.
Világos tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen módon csak egészségtelen szerkezetű, átmeneti növekedés valósulhat meg, amely a pénzügyi egyensúly felborulásával, ikerdeficit kialakulásával, az infláció növekedésével járhat együtt. Ezeket a problémákat felerősítették a kormány hibás gazdasági döntései. Ilyen döntés volt a kormányzat által kezdeményezett, a jegybank által elfogadott nyári forintleértékelés, amely súlyos zavart okozott a pénz- és tőkepiacon.
(10.40)
A befektetők bizalmatlanná váltak, a kamatok rendkívüli magasságba emelkedtek. Örömteli tény és dicséretes dolog, hogy a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára legalább beismerte a kormány nevében ezt a hibát, júliusban erről egyébként a lapoknak nyilatkozott.
Ha már itt tartunk, engedjenek meg egy rövid megjegyzést az államadósságra vonatkozóan, hiszen ez a bizottsági ülések többségén elhangzott. Megszokhattuk már, hogy másfél év távlatából is a visszafelé mutogatás, a múlt emlegetése öleli át a kormány magatartását, ezért szeretnék erre a pontra is kitérni.
A kormány képviselői sokszor elmondják, hogy az államadósság megugrásáért az előző kabinet felelős. Meggyőződésem, hogy ezt a propagandaszöveget ők sem hiszik el. A pénzügyminiszter úr úgy fogalmazott a költségvetési bizottság ülésén, hogy a költségvetésen kívüli tételek - ezek közül is elsősorban az autópálya-építés költségei - okozták az adósságnövekedést. Hadd tegyem fel az emlékezetes kérdést, amit már hallhattunk itt, ebben a házban: hiszi is, vagy csak mondja?
Komolyan gondolja valaki, hogy 2000 milliárd forintba került az autópálya-építés utolsó esztendeje? Komolyan gondolja valaki, hogy a Medgyessy-kormány döntései eddig egy fillérbe sem kerültek? Talán a pénzügyminiszter úr tájékoztathatná kormánypárti kollégáit, hogy az Európai Unió nemzetiszámla-rendszere, azaz az államháztartási elszámolások rendszere másfajta számbavételt vár el, mint a korábban - egyébként világbanki ajánlásra - alkalmazott GFS-86 rendszer. A Magyar Fejlesztési Banknál vezetett autópálya-finanszírozás tehát azért nem volt a központi költségvetés rendszerében elszámolva, mert korábban másfajta rendszert alkalmaztunk, és erre nem volt szükség.
Az pedig külön vitakérdés, hogy az autópálya-építések tétele mekkora volt. A mi véleményünk szerint és a számszaki adatok szerint is körülbelül 350-400 milliárd forint volt; a 2000 milliárd forintos növekedésért tehát többségében a Medgyessy-kormányt terheli a felelősség.
Ugyanígy azt is megkérdezhetném a miniszter úrtól, vajon szükségszerű volt-e az elmúlt időszakban az állam által vállalt garanciákat és kezességeket beönteni a költségvetésbe. Ezzel ugyanis jelentős mértékben megnövelték a hiányt és így az államadósságot is, ugyanakkor időt sem hagytak arra, hogy kiderüljön, tud-e vagy sem az adós fizetni.
Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ezeknél a kezességeknél voltak olyan önkormányzatok, amelyeknél a kezességi garanciát többszörösen, több tízszeresen vagy éppen százszorosan meghaladó vagyoni tételek vannak. A kormány számára tehát jól hangzó szlogen volt ezeket beönteni a központi költségvetésbe és ezzel növelni az államadósságot, de csak találgatni tudunk, találgatni lehet, hogy ezekkel a döntésekkel mekkora kár érhette az adófizetőket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza a 2004-es költségvetési anyaghoz! Amikor a parlamenti képviselők ezzel kapcsolatos véleményüket megfogalmazzák, egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy amiről beszélnek, az még a meglévő kormányálláspont vagy már a tovatűnő múlt része. Lassan az a helyzet alakul ki, hogy nem lehet hozzászólni a költségvetéshez, annyi minden változott meg a beterjesztés óta. Egyfajta ötletbörzének lehetünk tanúi, ahol a koalíciós pártok naponta írják át azt, amit a kormánypropaganda mint korszakos javaslatot beharangozott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem diktatúra van!)
Vasárnap este a kormány előterjesztője még kioktatta az ellenzéki képviselőket a táppénzt érintő szocialista elképzelések ügyében, miszerint nem tud semmiféle új javaslatról. Hétfőn reggel már minden lap arról számolt be, hogy az egyik szocialista kabinet rehabilitációs járadékot javasol a táppénzbajok megoldására. Számunkra ebből is csak annyi derült ki, hogy még a kormány tagjai sem tudják követni ezeket a felmerült módosításokat.
Tény - és szeretnék erre szintén kitérni, mert bizottsági üléseken több alkalommal elhangzott -, hogy megdöbbentő az az adok-kapok, amely a kormánypárti frakciók - elsősorban persze a szocialista frakció - és a kormány között kialakult. Úgy tűnik sok esetben, mintha a Köztársaság téri pártközpont írná a költségvetést, és az, amit a kormánytól beterjesztett anyagként kapunk, egyfajta tájékoztatásként szolgálna csak.
Nézzünk tíz olyan esetet, ahol a kormány és a szocialista frakció közötti álláspont-módosulás vesztese mindig a kormány volt! Itt van ez előbb már említett táppénz esete. Kiderül a költségvetés elolvasásakor, hogy itt bizony jelentős szigorításra készül a kormány. Egyes szakértők azt is felvetik, hogy talán nem véletlenül, hiszen a jövő évi jelentős mértékű, a közszférán belüli létszámleépítés megakadályozására - miszerint táppénzbe meneküljenek az emberek majd a leépítés után - célszerű ezt a kormány számára logikus lépést megtenni.
Mi történik? Fölmerül most egy kabinet részéről, a szocialista frakcióból, hogy ezt módosítani kell. Nagy valószínűséggel várható, hogy a kormány ebben a kérdésben meghátrál. Itt van az 53. heti nyugdíj kérdése. Vonatkoztassunk el attól a kérdéstől, hogy egyhavi plusznyugdíjat ígért a kormány. Az hangzott el korábban a kormány részéről, hogy 2004-ben kerül sor ennek a kifizetésére. Jön a jótékony szocialista frakció, és mi történik? 2003-ban, idén novemberben sor kerül a kifizetésre.
Itt van a távhőszolgáltatás magasabb áfája. Ne felejtsük el, hogy akármelyik variáció valósul meg - akár a kormányé, akár a Köztársaság téré -, mindenképpen növekedni fog a távhő adótétele, de tény és való, hogy a kormány itt is magasabbat javasol, majd a frakció javaslatára illemtudóan meghátrál.
Szerepel ezek között a lakáshitelek adókedvezménye is. Itt az a meglepő dolog történik, hogy még az ezzel megbízott kormánymegbízott sem tud a kormány előzetes elképzeléseiről. Most megy az adok-kapok ebben a kérdésben. Tartunk tőle, hogy ennek a vesztese mindenképpen az a 200 ezer ember lesz, aki lakáshitelt vett föl az elmúlt években, bízva abban, hogy ehhez adókedvezmény is társul.
Vannak olyan tételek, amelyeknél örülünk annak, hogy az ellenzéki hozzászólások is segítették a kormányt abban, hogy elálljon az elég furcsa ötletétől. Ilyen volt a 2 százalékos ingatlanadó ötlete. Nem hisszük azt, hogy egy minisztériumi tisztviselő leül az asztal elé, majd önmagának papírra veti, hogy esetleg szükség volna az ingatlanadó bevezetésére 2 százalékos mértékben. Ne legyünk ennyire naivak, tisztelt képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy erre a kormány megfelelő illetékeseitől kapott megbízást, miszerint készüljön olyan koncepció, amely az ingatlanadó bevezetésének a lehetőségét vázolja föl. Szerencsére ennek a döntésnek a visszavonására azóta már sor került.
De ugyanilyen ötlet volt a nyugdíjak megadóztatásának ötlete. Itt is emlékeztetnék arra, hogy már egész konkrét elképzelések voltak. Szegény jószívű és őszinte Máté Dániel el is magyarázta az újságíróknak, hogy majd ha erre sor kerül, bruttósítani kell a nyugdíjakat, és a nyugdíjasok az adó után levont nettó nyugdíjat fogják megkapni. Magyarul, konkrét számítások készültek arra, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon. Örülünk annak, hogy éppen a nyilvánosság erejével és az ellenzéki hozzászólásokkal is ennek a módosítására sor került, és erre az intézkedésre nem került sor.
Lehetne folytatni a sort az önkormányzati támogatásokkal, az szja felső kulcsának ötletével, amelyet szocialista körökben favorizálnak; lehetne folytatni a sort a szőlőtermelőket, bortermelőket sújtó jövedékiadó-emeléssel, és így tovább.
Az az összefoglaló véleményünk tehát, hogy mi is kaptunk egy költségvetési anyagot, nyilván nem a véglegest, és nem azért, mert a parlament ezt még tárgyalni fogja, hanem már készülnek azok a módosítások - nem a Pénzügyminisztériumban, hanem a Köztársaság téren -, amelyek majd a végleges változatát adják meg ennek az anyagnak.
A másik általános megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a Medgyessy-kormány olyan feladatnak tekinti a 2004-es költségvetést, amelyet kommunikációval, propagandával kell megoldani. Emlékeztetünk rá, hogy a nyáron Kovács László pártelnök már megrótta a Pénzügyminisztériumot, miszerint a kormány népszerűségvesztését a sajtószóvivő kommunikációs hibái okozzák. Egy időre még huzavona is kialakult a kormányon belül. Nem hisszük, hogy szegény, szerencsétlen Máté Dániel tehetett arról, hogy sorra láttak napvilágot a kormány embereket hergelő ötletei ingatlanadóról és más egyebekről; nyilván kormányzati berkekben történtek ilyen jellegű hibák.
Amit viszont most tapasztalunk, az több mint megdöbbentő, sőt egyenesen komikus.
(10.50)
Miközben a kormány szerint takarékosságról, valójában persze megszorításról van szó, aközben a kormány tagjai egymás után pattannak a mikrofonok elé, és mondják el, hogy mennyire elégedettek a költségvetés számaival, és hogy soha nem is álmodtak annyi pénzről, mint amennyire 2004-ben számíthatnak. Vagy az egyik igaz, tisztelt képviselőtársaim, vagy a másik igaz, sőt az is elképzelhető, hogy egyik állítás sem igaz. De az biztos, hogy a kettő egyszerre nem lehet igaz, mert vagy takarékoskodnak és megszorítanak, vagy pedig minden miniszter csillogó szemmel nyilatkozza a mikrofonba, hogy neki ennyi pénze még az életben nem volt. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)
Tisztelt Kormánytagok! Nem lehet az embereket lekommunikálni. Hiába beszél a munkaügyi miniszter foglalkoztatási sikerről, ha 30 ezerrel több munkanélküli van, mint egy éve, és éppen a lekommunikálás napján jelentik be, hogy például Bonyhádon - gyárbezárás miatt - újabb 300 embert tesznek az utcára, újabb 300 embert küldenek el. Hiába tartja Kökény Mihály személyes sikerének az egészségügy 2004-es költségvetését, ha az érintettek, az orvosok, az ápolónők folyamatosan tiltakoznak, tüntetnek a romló körülmények miatt, ha a Magyar Kórházszövetség szerint - őket idézem - az intézményeknek jövőre juttatott bérkeret csak leépítés mellett biztosítja a reálérték megőrzését. A sort hosszan lehetne folytatni - elmondták ezt helyettünk pedagógusok, elmondták a rendőrök és más intézmények képviselői.
Néhány szót az uniós csatlakozás kérdéséről: ma már megfogalmazhatjuk, hogy a szocialista kormány a csatlakozás előtti másfél évet elvesztegette, nem fejlesztett, elmaradtak az állami beruházások. Pusztán azzal törődött, hogyan lehetne a polgári kormány által vitt gazdaságpolitika eredményeit gyorsan és hatékonyság nélkül elosztogatni. A szocialista kormány ebben az ügyben struccpolitikát folytatott, költekezése közben nem vette észre, nem akarta észrevenni, hogy a világgazdasági recesszió miatt egyedül a magyar kormányra hárul a gazdaság belső motorjainak működtetése. Ennek a kormányzati rövidlátásnak minden magyar állampolgár kárát látja, hiszen az ország pénzügyeinek igazgatása több, mint a gazdaság által megtermelt javak puszta szétosztogatása.
Alapvető közgazdasági tétel, hogy az életszínvonal folyamatos növelésének lehetőségét a gazdaságnak kell biztosítania, ehhez pedig beruházni, fejleszteni kell, új munkahelyeket kell teremteni, vagyis a gazdaság szereplői aktív gazdaságpolitikát várnának ettől a kormánytól. Ezzel kapcsolatban a kormány felelőtlenségről tett tanúbizonyságot, amikor nem készítette fel a magyar kis- és középvállalatokat az uniós versenyre, veszélyeztetve ezzel munkahelyek ezreit.
A koncepciótlanság még szembetűnőbb, ha az újonnan belépő országok gazdaságpolitikáját vesszük szemügyre. Például amit az ír gazdaságpolitika csinált a csatlakozás előtti utolsó évben, az teljes ellentétben áll a jelenlegi magyar gyakorlattal. Az írek a csatlakozás előtti utolsó évben nem növelték a vállalkozások adóterheit, szemben a jelenlegi magyar gyakorlattal, amely kétszeresére növeli a cégautóadót, háromszorosára a rehabilitációs hozzájárulást, bevezeti a vállalkozásokat terhelő ökoadót és innovációs hozzájárulást. Nem emelték az élőmunka költségeit, mivel ez rontja a versenyképességet, ellentétben a szocialista kormánnyal, amely a csatlakozás évében teszi ezt. Jelentős gazdaságösztönzést valósítottak meg, szemben a szocialista kormánnyal, amely több mint 25 százalékkal csökkenti a kormányzati beruházások nagyságát, és több milliárddal csökkenti a vasútfejlesztésre szánt összeget, feleannyit szán közútfejlesztésre, mint a polgári kormány 2002-ben. Az írek ösztönözték a megtakarítások növekedését, szemben a szocialista költségvetéssel, amely megszünteti a megtakarítások ösztönzését segítő konstrukciót, lásd éppen a most tárgyalt befektetési adóhitel megszüntetését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Utaltam már a versenyképességre. A versenyképesség egyébként is kulcsszó a lekommunikáló szocialista kormány számára, de talány marad, hogy mit tesznek ennek érdekében. Segíti-e a versenyképességet, ha a vállalkozások átlagos társaságiadó-terhelése az idei 9,9 százalékról jövőre 10,1 százalékra nő? Nyilván nem. Segíti-e a versenyképességet, ha a személyi jövedelemadó átlagos terhelése 20,9 százalékról jövőre 21,1 százalékra nő? Nyilván nem. Segíti-e a versenyképesség javítását, ha az állami újraelosztás és a jövedelemcentralizáció mértéke nő? Nyilván nem, hölgyeim és uraim. Azt gondoljuk, hogy ezek olyan evidenciák, amelyek ellentétesek a versenyképesség sokat hangoztatott elvével.
A költségvetési bizottság ülésén az egyes ágazatok támogatásának csökkentését firtató ellenzéki képviselők azt a választ kapták a minisztertől, hogy ne foglalkozzanak 20-30 milliárd forintokkal, sokkal fontosabbak a kamat-, a jövedelem- és az árfolyam-politikai lépések. Ne foglalkozzunk tehát azzal, hogy az egészségügyi fejezet költségvetése, az elmúlt öt évben először, reálértéken számítva is csökkent. Ne foglalkozzunk azzal, hogy a fogyatékosszervezetek, az orvosi kamara vagy a gyógyszerész kamara támogatása csökken. Ne törődjünk azzal, hogy a 2003-as 40 százalékos csökkenés után 2004-ben tovább csökken a turisztikai célelőirányzat összege, 5 milliárd forinttal. Ne lepődjünk meg azon sem, hogy a sportlétesítmények kezelésére, fejlesztésére szolgáló összegek szintén drasztikusan csökkennek.
Milyen akkor ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az apróbb tételekkel nem foglalkozunk? Mindenekelőtt egy ponton meg kell dicsérnem a kormányt: meg kell dicsérnem abból a szempontból, hogy ennek a költségvetésnek a tervezése mégiscsak alaposabb, mint ahogy az az ideinél, a 2003-asnál történt. Alaposabb abból a szempontból, hogy a 2003-as költségvetésről nagyon hamar kiderült, hogy nem tartható. Nem tartható, hiszen 4,4 százalékos gazdasági növekedésre készült, a költségvetés erre van kiszámolva, hölgyeim és uraim: 4,4 százalékra. Mennyi is volt legutóbb a gazdasági növekedés mértéke? 2,4 százalék - bizony, 2,4! Ekkora tévedés azért az elmúlt 13 esztendőben nem fordult elő, amikor a növekedést kellett megbecsülni a következő év költségvetéséhez. (Moraj az MSZP padsoraiból.)
Ugyancsak reméljük, nem fordul elő, hogy a hiány mértéke szeptemberre eléri az éves tervezett előirányzatot. Már szóltam arról, hogy mind az államháztartás, mind az alrendszerek szintjén, a központi költségvetésben, a társadalombiztosításban a hiány szeptemberre elérte az egész évre tervezett mértéket. Még egyszer megkérdezzük: dolgozik a kormány pótköltségvetésen? Az államtitkár úr mosolyog, ebből arra következtetek (Dr. Veres János: Biztos, hogy nem lesz erre az évre! Nem indokolt. Nem szükséges.), hogy pótköltségvetés akkor sem lesz, ha a hiány a csillagos égig növekszik. (Dr. Veres János: Nem növekszik a hiány.) Megszoktuk már ebben a tekintetben - 2002 erre jó példa volt -, hogy ezt a kormányt nem zavarja az általa módosított államháztartási törvényi előírás.
2004 ebből a szempontból, de csak tervezési szempontból jobb, de kétségtelen, hogy nem hibátlan. Helyes szerintünk az, hogy a monetáris politikában összhang kezd kialakulni a kormány és a jegybank között. Kár, hogy közel két évig erre nem volt lehetőség. Kár, hogy másfél éven keresztül a szocialista frakció erőit részben az kötötte le, hogy a jegybankelnök személyét hogyan lehet támadni. Göndör képviselőtársam csóválja a fejét, de szeretném arra emlékeztetni, hogy pont az idén januárban, éppen a PM politikai államtitkárának, az akkor még képviselő Veres Jánosnak a kezdeményezésére fogadtak el (Dr. Veres János: Ma is képviselő!) a szocialista képviselők egy olyan állásfoglalást, amely bírálta és támadta a jegybank elnökét. Olvassa el azt a tájékoztatót! (Göndör István: Teljesen jogos!) Reméljük, hogy ez egyszer s mindenkorra véget ér, és a független intézmények támadása a kormány következő időszakában már nem kap prioritást.
Szintén helyesnek tartjuk, hogy a kormány az érdekképviseletekkel megállapodásra törekszik a 2004-es költségvetés tekintetében - kár, hogy véleményünk szerint ez a megállapodás formális megállapodás. (Dr. Veres János: Olvasta?) Kedves Államtitkár Úr! Ez sajnos így van, hiszen az érdekképviseletek nem egy képviselője ott ül a szocialista frakció tagjainak sorában (Dr. Veres János: Miről beszél? - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Miről beszélsz?) - bizony ezt a megállapodást önmagukkal kötötték, meg is ünneplik. Mi ehhez, azt gondolom, nem kívánunk asszisztálni. (Csizmár Gábor: Nem is ismeri a képviselő úr, miről beszél?) Az eredménye ennek a megállapodásnak az emberek szempontjából rossz, hiszen olyan megállapodást kötöttek, amely a kormány korábbi álláspontjától lényegében csak csekély mértékben tér el. (Dr. Veres János: Ez fáj!)
Helytelen viszont, és elfogadhatatlan, hogy ez a költségvetés egyszerre akar adóterhet növelni, és egyszerre megszorításokat tenni, támogatásokat elvonni.
(11.00)
Ilyen mértékű adóteher-növekedés az elmúlt tíz évben példátlan volt. Ezt a bizottsági ülésen meg is kérdeztük a kormány előterjesztőjétől, aki kikerülte a választ, nem válaszolt az ellenzéki képviselők ebbéli felvetésére.
Csak hadd idézzem föl címszavakban! A lakáshitel-kedvezmények megvonása: 200 ezer lakáshitel-felvevőt érint a kormánynak ez a döntése. Nem erről volt szó, az ígéretek nem erről szóltak. Milyen lakásépítési program az, ahol egyrészről elvonják a hitelkedvezményeket adóban az emberektől, ugyanakkor a telekáfát 0-ról 25 százalékra növeli a kormány? Ezzel kívánja segíteni a lakásépítéseket? (Kuncze Gábor folyamatosan hangosan beszélget.)
A jövedéki adó emelése. Itt már elhangzott, hogy a szőlősgazdák vesztesei ennek az esztendőnek és a jövő évi költségvetésnek, de az alkoholtermékek mellett bizony a dohánytermékek adója is növekedik, több mint 30 százalékos mértékben. Itt már különböző számítások hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ez milyen mértékű áremelést jelent 2004-ben.
És itt van a kedvezmények további megvonása, a nyugdíjjárulék adókedvezményének eltörlése, amely szintén az emberek reáljövedelmét csökkenti.
S itt van az általános forgalmi adó növelése. Szeretnék csak néhány tételt idézni, amelynek adómértéke 2004-ben növekedni fog: humán gyógyszerek, vitaminok (Kuncze Gábor közbeszól. - Az elnök csenget.), a közoktatásban használt tankönyvek és CD-ROM-ok. Elnök úr, engem nem zavar, ha Kuncze Gábor folyamatosan beszél. (Derültség.) Még színesíti is a beszédemet, úgy gondolom tehát, ezt neki megköszönöm ezúton is. Ha megengedi, akkor folytatom.
Tehát nő a közoktatásban használt tankönyvek adótétele. Növekszik az újságok, a lapok, a folyóiratok adómértéke. Az élelmiszerek, húsfélék, gabona, cukor, zöldségek, gyümölcsök, gyógyászati segédeszközök, kötszerek, orvosi műszerek, a szemüveg adótartalma fog például növekedni; a szállodai szolgáltatás áfaterhe növekedni fog, diákétkeztetés, kábeltelevízió, a rádió-műsorszórás adótétele; szennyvíz-, hulladékkezelés; különböző verseny- és élsportok lebonyolításának adóterhe jelentősen növekszik.
És itt van a pelenka áfája, amely azokkal a kijelentésekkel össze nem mérhető, amely a gyermekek évéről, a gyermekek támogatásáról szól. Igen, ez a kormány a pelenka általános forgalmi adóját is jelentős mértékben növelni fogja. Bizottságunk kisebbségi véleményeként elmondhatom, hogy több képviselő is javasolta a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, hogy a pelenkák áfája ne növekedjen, ha valóban családbarát intézkedésekről kíván a kormány beszélni.
Ez a költségvetés tehát, tisztelt képviselőtársaim, elvesz, elad, eladósít és elbocsát. Ez a költségvetés bizony elvesz a nyugdíjasoktól; elvesz egyhavi nyugdíjat az energia, a fűtés, a villany, az élelmiszerek és a gyógyszerek adójának növelésével. Elvesz a gyermekes családok százezreitől a lakáshitel adókedvezményének megvonásával, elveszi több mint 50 ezer köztisztviselői és közalkalmazotti család biztos megélhetését, amikor ezek az emberek jövőre majd utcára kerülnek. És elveszi a jövedelmük adómentességét a minimálbérből élőktől is. Elad, amikor gyorsított privatizációval a nemzeti tulajdonban lévő vállalatokat kívánja továbbra is értékesíteni; ugye, ebben az anyagban már szerepel a Szerencsejáték Rt. és más cégek eladásának lehetősége. És eladósít, amikor eladósítja az önkormányzatokat, eladósítja a településeket, növeli ezek vagyonfelélését, és azt az adóterhet, ami rájuk hárul.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bizottságok kisebbségi véleményeként tehát azt mondhatom el, hogy a Medgyessy-kormány másfél évet elvett az ország életéből azzal, hogy hatalomra kerülése óta nem dolgozott ki semmiféle gazdaságpolitikát, a gazdaság irányítását a sodródás és a tanácstalanság jellemzi. Olyan kormányzati gazdaságpolitikát kell kidolgozni, amely az ország gazdasági lehetőségeit hasznosítja, és az emberek boldogulását hatékonyan elősegíti; ösztönzi és megkönnyíti a kis- és középvállalkozások tevékenységét, támogatja őket; növeli az ország, a hazai vállalkozók, a gazdák versenyképességét; megvédi a magyar vállalkozókat és a gazdákat attól, hogy tönkremenjenek az uniós csatlakozás után; biztos megélhetést nyújt mindenki számára.
Ez a költségvetés, a 2004. évi költségvetés nem ilyen, ezért a parlament fideszes és MDF-es képviselői ezt nem tudják elfogadni, nem támogatják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
