JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!
Engedjék meg, hogy egy rövid történeti felvezetéssel kezdjem, annál is inkább, mert ebből lehet leginkább azt a végső konklúziót levonni, hogy mi szolgálja a Magyar Köztársaság érdekeit, és mi nem.
1999. március 12-én, amikor aláírtuk a washingtoni szerződést és elfogadták a Magyar Köztársaság NATO-tagságát, akkor mintegy három hónapon belül több NATO-parancsnokságra katonát vezényeltünk, akiknek az volt a dolguk – és a mai napig az a dolguk és felelősségük -, hogy a Magyar Köztársaság érdekeit képviseljék, adott esetben a NATO katonai együttműködését szervezzék.
Nem nemzeti beosztásokról van szó, hanem kimondottan NATO-parancsnoksági feladatokat látnak el, a nemzeti összekötők itthon tartózkodnak. Ezek a NATO-parancsnokságok, amelyek háború vagy konfliktus idején - teljesen természetesen - háborúba vagy konfliktusba mennek, békeidőben olyan garnizonokban foglalnak helyet, mint Mons, Lisszabon, Róma - és még sorolhatnám -, Nápoly.
Igen ám, de a NATO úgy döntött az elmúlt esztendőben, amelynek végső formába öntése az idén nyáron valósult meg, hogy az afganisztáni ISAF-szerepvállalást NATO-parancsnokság alá helyezi. Ha NATO-parancsnokság alá helyezi, oda – teljesen természetesen – parancsnokságot kell telepítenie. Van olyan parancsnokság, ahol magyar katonák is szolgálatot teljesítenek.
Akkor, amikor a Magyar Köztársasággal szemben megfogalmazódott az az igény, hogy járuljunk hozzá magyar katonák áthelyezéséhez, ez esetben Lisszabonból Afganisztánba, akkor mindösszesen 2, azaz kettő fő áthelyezéséről szólt a kérés. Időközben azonban az ENSZ BT felhatalmazása alapján a NATO még nagyobb szerepvállalás mellett döntött, és még több katonát, közvetlenül NATO-katonát kíván a térségbe vezényelni. Ez azt jelentette, hogy a kormány egy új javaslatot volt kénytelen megfogalmazni, ami már nem egyszerűen csak két ember átvezényléséről, hanem több ember átvezényléséről szólt, de tiszteletben tartotta és tiszteletben is fogja tartani azt az ellenzéki kérést, amely kiköti, hogy maximált létszám vegyen részt, hogy csak és kizárólag abban az akcióban, amelyről szó van - nevezetesen az afganisztáni ISAF-akcióban -, csak és kizárólag arra az időtartamra, ameddig a NATO-parancsnokság szól az ISAF-akcióban, és teljesen természetesen ez nem csapatszerű kontingens.
Ennek figyelembevételével kezdeményeztük a legutóbbi négypárti értekezletünket az elmúlt héten pénteken, amikor politikai partnereinket arról tájékoztattuk, hogy itt van a NATO-igény, hogyan lehetne ebből a kérésből egy olyan javaslatot megfogalmazni, amely eredményeképpen a parlamentben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) konszenzusos döntés alakulhat ki.
(17.40)
Azt kértük, hogy fogalmazzák meg, melyek azok a peremfeltételek, amelyek mentén támogatható egy ilyen javaslat, hogy ne kerüljön a köztársaság olyan helyzetbe, hogy húzza-halasztja a dolgot; megjegyzem, a Lisszabonból áttelepülők a két magyar kivételével már ott vannak, és nagyon kellemetlen helyzetbe tudunk kerülni, nemcsak a kormány, hanem más is. Ennek megfelelően terjesztettünk elő egy új határozati javaslatot a mai nappal, amelyről nagy örömmel értesültünk, hogy az önök számára is elfogadható, hiszen valóban, azokat a javaslatokat integráltuk, amelyeket önök megfogalmaztak. Ehhez képest a honvédelmi bizottsági ülésen olyan új szempont merült fel, amely a Fidesz-frakció néhány tagjánál felvetette azt a kérdést, hogy vajon korrekten jár-e el a kormány, amikor azt mondja, hogy a NATO-parancsnokság alá rendel katonákat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi NATO-parancsnokság alá kívánjuk rendelni a katonákat, olyanokat, akik ma, most NATO-beosztást látnak el, és olyanokat, akik esetleg holnap látnak el hasonló feladatot. 50 főben gondoltuk ezt az egészet maximálni, semmiféleképpen nem túllépve azon a szinten, amely a társadalom, illetve az önök számára elfogadható. Hangsúlyoztuk, és itt és most is hangsúlyoznunk kell, hogy noha a politikai partnereink kontingens kiküldését kérik, azaz azt kérik, hogy a jelenlegi egészségügyi szolgálatunkat és csapatainkat erősítsük meg, a kormány szándéka szerint csak törzstisztek kiengedésével kíván hozzájárulni ehhez az akcióhoz. A törzstisztek feladata részint a kinti hadműveletek irányítása, részint pedig az újjáépítés, a polgári civil újjáépítés és a gazdasági újjáépítés segítése. Ezek az emberek természetesen egyenruhások, katonák, szolgálati viszonyt töltenek be, hivatásos katonákról van szó, és a feladatukat így látják el. Így nyújtottuk be a javaslatot, így gondoltuk azt, hogy ez elfogadhatóvá válik, de sajnos a honvédelmi bizottsági ülésen - még egyszer - felmerült az az igény, hogy Magyarországról ne küldhessünk közvetlenül katonákat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság csak korlátozott számú katonát küldhet a NATO-parancsnokságokra. Ez nem egy felülről nyitott hely, ahova bármennyi embert elküldhetünk, hanem annyit, amennyit ott fogadni képesek, és amennyi a szervezeti struktúrában benne van. Tehát nem lehet arról szó, hogy a kormány túlterjeszkedne azon a lehetőségen, amit általában adnak, és bárkit kiküldene.
Éppen ezért én tisztelettel kérem önöket, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy 50 magyar katona, akik az elkövetkezendő időszakban NATO-parancsnokságon dolgoznak, jelenleg NATO-parancsnokságon vagy a Magyar Köztársaság valamely katonai szervezeténél dolgoznak, az elkövetkezendő időben feladatot láthasson el törzsbeosztással, önkéntesen, NATO-parancsnokság által. A törzsbeosztás maximált ideje, illetve addig, ameddig az ország ebben részt venne, azaz ISAF-akciók, a NATO irányításának időtartamáig tart, reményeink szerint minél rövidebb idő.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy - mindenekelőtt az ország érdekeit szem előtt tartva - ezt a határozati javaslatot legyenek kedvesek elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
