DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csatlakozom az előttem elhangzottakhoz. Üdvözlöm, ami történik, a magyar tudomány ünnepéről törvényt alkotni jó dolog. Mégis furcsán érzem magam. Valahogyan mintha felkészületlenek lennénk. Hányan is? Itt vagyunk féltucatnyian az Országgyűlésben, ami előfordul, de nagy dolog a magyar tudomány ünnepe. Valahogy ez a “felkészületlenek vagyunk” érzés úgy bennem van.
Hogy lehetne jobban felkészültnek lenni? Sokféleképpen; az egyik az, ha nem egy kormánypárti javaslat volna, hanem a kormánypárti képviselőtársaink megkörnyékeztek volna másik oldalon lévő képviselőket is, és mint egy együttes javaslat, egy gondolat, hogy kevésbé lennénk felkészületlenek... Aztán valahogyan tudósok valamiféle megnyilatkozása, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a ceglédi önképzőkör és így tovább. Azután tanárok, diákok, polgárok. Valahogyan jól érezném magam, kevésbé furcsán, ha nemcsak az Országgyűlés képviselői lennénk itt jelentős számban, hanem a karzatok megtelnének azokkal, akik drukkolnak annak, hogy a magyar tudomány ünnepe és napja lesz, és büszkék lennének rá, hogy tanúi lehetnek ennek az eseménynek. Úgy érzem, ez is hiányzik.
Azután, hogy már tovább dramatizáljam, az Országház terén zászlóval mehetnének emberek és tüntetnének, hogy milyen nagy esemény ez, és részt kívánnak venni benne - és országszerte. Ahogy Pósán képviselő úr igen bölcsen és számomra szimpatikusan javasolta, idődimenzióban is talán terjesszük ki: a magyar tudomány hava, és Simontornyától Sepsiszentgyörgyig szerte, és talán a kontinenseken túl is. Ilyen gondolatok talán megfontolandók lennének. Ha szabadna tisztelettel javasolni az előterjesztőknek, talán hajlandók lennének szélesíteni; nem visszavonni, hanem újragondolni, vagy valahogyan ezeket a gondolatokat beleépíteni szándékukba, nem azért, mert más is osztozni kíván, vagy mások megkérdőjelezni kívánják, ami elindult.
(19.20)
Talán az előterjesztők úgy gondolhatják, gondolhatják úgy is, hogy nagy dolgok kicsi magból is kezdődhetnek. Ez az a kicsi mag. Nem kicsi, bocsánat, hogy kicsinek nevezem, de ez az a mag, amiből aztán óriási tölgyek és erdők keletkezhetnek.
Végül pedig legyen szabad még azt mondanom a költségvetési és pénzügyi vonatkozásokat illetően, hogy ez az az esemény, ez az a törvény, ez az a gondolat, ahol megint csak szélesíteni, magasítani és mélyíteni lehetne a dimenziókat, minden dimenzióban. Mire gondolok? Mecénásokra, tehát nem a költségvetésre, hanem mecénásokra, és akkor Clevelandtől Maniláig és megint Sárospataktól Sárvárig embereket, akik fölajánlják a vagyonukat, hányszor találunk; tessék elhinni, képviselőtársaim, találunk, én is tudok nagy számban olyan embereket, akik idős korukban vagyonukat valakire ráhagynák, de vagy ráhagyják rokonokra, vagy nem, és végül valami történik vele. De ha ilyen szándék, ilyen cél megmutatódik, valamiféle új mecénás osztály vagy mecénás szövetség vagy valami létrejöhetne, és a magyar tudomány ünnepe ezt is megteremthetné.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
