DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy a rendszerváltó Országgyűlés akkor nem tette meg, az nem jelenti azt, hogy az helyes volt. Engedtessék meg, hogy tizenvalahány évvel később véleményt mondjak róla. Ha én itt lettem volna - nem voltam itt -, akkor biztos vagyok benne, hogy ennek hangot adtam volna akkor is. De hát akkor az a törvényhozás, annak a végtelen bölcsessége azt teremtette, amit megteremtett; azzal élünk. Az, hogy a kerekasztal, meg szögletes asztal, meg mi minden nem foglalkozott vele, mert nyilván elég sok dolguk volt a kerekasztalos embereknek, és ez akkor a prioritások listáján nem látszott olyan fontosnak, én ezt is megértem, hogy is mondjam: megértem, szimpátiával.
Azzal viszont, képviselő úr, hogy most nincs az országban az a légkör, nincs egy alkotmányozó légkör, engedtessék meg, hogy ezzel vitába szálljak. Talán éppen egy ilyen valami, egy alkotmányozás, egy alkotmánynak a szüksége és szelleme és arra való szomjúság hozhatja össze a társadalmat, a nemzetet, az országot, és túlnézni azon, amit egyesek úgy emlegetnek, hogy árokásás, mások úgy emlegetik, hogy sárdobálás.
Beszéljünk az alkotmányról! Mert az alkotmányunkban olyan dicső és nagy dolgok lettek megfogalmazva, és Magyarország valóban haladt azokban az esztendőkben. Az idegen megszállás alatt demokráciát építettünk! A New York Times azt írta, hogy Magyarország a demokrácia fellegvára, 1946-ban, és szerte a világon ez volt a nézet. Újjáépítettünk, forintot csináltunk, haladtunk a szolidaritás felé. Volt egy gyalázatos szovjet puccs, ami ezt megakadályozta, de az nem teszi a mi alkotmányunkat kevésbé… Köszönöm szépen.
