DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan nem szakemberként, de a fenntartó oldaláról, illetve potenciális használóként szeretném az előttünk lévő törvénytervezetről a véleményemet elmondani.
A Hajdú-Bihar megyei közgyűlés mint fenntartó képviselőjeként is azt tudom mondani, hogy azok a feszültségek, amelyek egy tulajdonos, egy fenntartó és a hozzá tartozó, nagyon jól működő, szakmailag is jól működő, és hála istennek, még a gazdálkodásában is normálisnak mondható megyei kórház sorsát jellemzik, ugyanakkor feszít az a gond, hogy folyamatosan jogos az az elvárás, hogy a betegellátás színvonalának a növelése érdekében nagyon komoly innovációra, befektetésre lenne szükség, hisz folyamatosan mind a szolgáltatást, mind pedig azokat a műszereket pótolni kellene, amelyek égetően jelentkeznek egy-egy fenntartó felé, és jogos az elvárás, hogy ha fenntartók vagyunk, akkor ehhez érdemben hozzá kellene tudni járulni.
Az az igény, ami jelenleg jellemez például Hajdú-Bihar megyében egy 2600 főt foglalkoztató kórházat és egy 520 ezer embert ellátó és ellátásáról gondoskodó intézményt, az több milliárd forintot jelent, és a fenntartó 100-120 millió forintot tud egyáltalán segítségre mozgósítani. Azt gondolom, ezek a feszültségek joggal jelzik azt, hogy mindenképpen lépni kell, és lehetőséget kell találni arra, hogy hogyan lehet a beteg érdeke szempontjából érvényesíteni azokat a garanciákat, amelyeket egy törvénytől joggal elvárhatunk. Én ennek mentén tekintettem át, és hasonlítottam össze azzal a törvénnyel, amire itt képviselőtársaim a másik oldalról folyamatosan hivatkoznak.
Úgy vélem, hogy a jelenlegi helyzet egy speciális és szabályozás nélkül kialakult helyzet, ami ma az egészségügyet jellemzi: amit a törvény nem tilt, azt mindent szabad. Ennek pedig az az eredménye, hogy a kórházak a jövedelemtermelő egységeiket leginkább külső vállalkozók által tudják működtetni; ezek elsősorban a diagnosztikai egységek. A felelősség ebben a helyzetben nem tisztázott, a vállalkozó pedig közvetlenül köt finanszírozási szerződést az OEP-pel. Ebből aztán számtalan negatív példát tapasztalhatunk, akár Hajdú-Bihar megyében is, de az ország más területein is, gondolok itt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére.
Tehát az egyértelmű, hogy egy normális törvényi szabályozásra ebben a rendezetlen helyzetben mindenképp szükség van. Az is teljesen egyértelmű az általam elmondottakból is, hogy ez elsősorban a tőkebevonás miatt, részben az értékesebb és a nagyobb piaci értéket képviselő részlegek kimazsolázásának a megakadályozása miatt is minél hamarabb szükséges. Úgy vélem, hogy mind a beteg, mind a fenntartó, mind pedig a kórházakban dolgozó, magas színvonalú szakmaiságot képviselő orvosok, szakápolók és mindenki, aki az egészségügyet szívügyének tekinti, ebben az ügyben közösen érdekelt és egyetért.
A 2001-ben felfüggesztett és a jelenlegi törvénytervezet között azért van jócskán különbség. Azt gondolom, a jelenleg beterjesztett javaslatnak a pozitívumaként lehet elmondani azt, hogy ez a törvénytervezet nem kívánja tartalmazni az orvosok jogállásának a szabályozását, hanem azt mondja, hogy erre még az általános vita lezárása előtt önálló és külön törvényben kíván majd rendelkezni, merthogy ez nagyon fontos szegmense lesz egyébként annak, hogy hogyan lehet ezt a problémakört normálisan kezelni.
A törvénytervezet az előzőnél pontosabban határozza meg az egészségügyi intézmény fogalmát; nem engedi szétszedni a szakorvosi rendelőintézeti és a kórházi szolgáltatásokat, csak az egész, komplex szolgáltatásra lehet szerződést kötni, és ezt nem lehet további szerződésekkel másnak átadni; az alvállalkozások áttekinthetetlen halmaza helyett az egészségügyi intézményt egyben tartja.
A törvénytervezet az egészségügyi szolgáltatás lehetséges szervezeti formáit bővíti, az egyházi és közhasznú szervezet mellett közalapítványi vagy jogi személyiségű társaság számára is lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltatást.
A törvénytervezet feloldja a befektetőkre vonatkozó ágazati korlátozásokat, ugyanakkor kizárja a kórházi gyógyszerellátásból a közforgalmú gyógyszertárat üzemeltetőket, miután összeférhetetlenség van az eltérő finanszírozási forma miatt.
Az alvállalkozás helyett közreműködői szerződésekről rendelkezik, de ezt nem engedi meg az alapellátás szintjén, viszont a szerződéskötésnél előnyben részesíti az egészségügyi dolgozókat. A közreműködő másokkal további szerződést nem köthet, a beteg és a finanszírozó nem a közreműködővel, hanem az egészségügyi szolgáltatóval áll közvetlen jogviszonyban.
Az ellenzéki hozzászólásokkal ellentétben én úgy vélem, hogy a törvénytervezetben garanciák is megjelennek: az egészségügyi ellátási szerződések kötéséhez bankgarancia vagy pénzbeni letét szükséges; az egészségügyi célvagyon csak egészségügyi és szociális célokra hasznosítható, az ettől eltérő szerződés semmis.
Teljesen egyértelmű az első mondataim kapcsán, amikor is arra utaltam, hogy a mai szabályozatlan viszonyok, bizony, lehetőséget adnak a zavarosban halászóknak, hogy ez a törvénytervezet természetesen több érdeket is sért.
Sérti a közforgalmi gyógyszertárat működtető gyógyszerészek érdekeit; sérti az alapellátásban dolgozó orvosok érdekeit, mert a vállalkozásban végzett tevékenységét nem adhatja tovább másnak; sérti a jelenlegi kórházi vállalkozások érdekeit, mert a kimazsolázás nem jött be, a nehezen kijárt kapacitási engedély az egészségügyi szolgáltatóhoz kerül, és ő maga közreműködővé válik, ez az egészségügyi intézmények számára viszont előnyös; sérti azon csoportok érdekét, akik már felkészültek arra, hogy az egészségügyi intézmények értékesebb részeit kiprivatizálva a veszteséget az államra hagyják; sérti azok érdekeit, akik a legminimálisabb befektetéssel a legmaximálisabb haszonra törekedtek eddig is; sérti az eddigi szabályozatlan helyzet zavarosban halászó haszonélvezőit. (Domokos László: Ti hoztátok létre!)
Ezeket az érdeksértéseket a törvényalkotó a betegek érdekében vállalja, sőt, bevallottan törekszik a fenti anomáliák kiküszöbölésére, és azt gondolom, hogy egy kormányzatnak így kell viselkednie.
Összességében: a törvény világos, áttekinthető és szabályozott viszonyokat teremt az egészségügyi szolgáltatás területén, amely szerint lehet nonprofit szervezeteknek egészségügyi intézmények működtetésére szerződni, tőkeemeléssel lehet tulajdont szerezni, de a közösségi tulajdonú intézményben csak 49 százalékig. A tulajdonos - az állam, az önkormányzat - pedig szabadon döntheti el, hogy költségvetési vagy gazdasági szervezetként működteti az intézményt, tehát az átalakítás nem kötelező. Közreműködőként pedig az egészségügyi dolgozók saját munkahelyükön elsőbbséget élveznek.
A fentiekkel, tisztelt képviselőtársaim, lehet egyetérteni és nem egyetérteni, de igen nehéz megmagyarázni azt, hogy miért baj az, ha a közpénzek és az egészségügy vagyonának lenyúlására szolgáló kiskapukat be akarjuk zárni, és tiszta viszonyokat szeretnénk teremteni. Én azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet erre lehetőséget biztosít, garanciákat ad. Természetesen úgy vélem, hogy a szabályozásokkal még számos területen lehet tovább pontosítani, de mindenképp mint fenntartónak és mint betegnek is, azt gondolom, az az érdekünk, hogy ez a törvény minél hamarabb szabályozottságot teremtsen a ma kusza és átláthatatlan területen.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
