PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt az elmúlt közel másfél évtizedben a magyar mezőgazdaság talpra állításán, fejlesztésén munkálkodott. Tettük ezt azért, mert a politikai vitanap tisztelt kezdeményezői a rendszerváltást követően az érintettekkel, a gazdálkodókkal egyeztetett, kiérlelt koncepció, stratégia nélkül, a szerves fejlődés lehetőségeit figyelmen kívül hagyva indítottak háborút a mezőgazdasági szervezetek ellen. Meg is lett az eredménye, mert az átgondolatlan kárpótlás, a mezőgazdasági szövetkezetek szétverése következtében 30-40 százalékkal visszaesett a termelés, a mezőgazdaság lett a legnagyobb munkaerő-kibocsátó, mintegy félmillió ember lett munkanélküli a magyar vidéken, megjelent a nyomor, a kilátástalanság.
A '90-es évek közepén a Horn-kormány igyekezett stabilizálni az ágazat helyzetét. A nemzeti agrárkerekasztalnál az agrárium szeplői az érdekek figyelembevételével hosszú távra szóló stratégiát fogadtak el, melynek nyomán a parlament megalkotta az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, több mint 100 milliárd forint forrás, hitel került az ágazatba. A gazdálkodók reménykedtek, hogy a kedvező változás folytatódni fog. Sajnos, nem így történt. 1998-2000 között újra a stagnálás volt a jellemző, a kedvezményezettek helyzetének javításán túl az Orbán-Torgyán-kormány semmit nem tett a gazdák érdekében, pedig égetően szükség lett volna erre, különös tekintettel az uniós csatlakozásra való felkészülésre. De még az Unió által biztosított forrásokat sem tudták a gazdálkodók igénybe venni a kormány nemtörődömsége okán. Elmaradt az európai uniós intézmények kialakítása, mely rendkívül hátráltatja a támogatások igénybevételének lehetőségét, sőt mi több, kockáztatja azt jövőre is, ha a kormány nem teljes hatékonysággal próbálja ezt ellentételezni.
(10.50)
A Medgyessy-kormány az elmúlt év nyarán éppen ezért gőzerővel látott hozzá a mezőgazdaság válságának enyhítéséhez, a versenyképes vállalkozások feltételeinek megteremtéséért, különös tekintettel az európai uniós csatlakozás felkészítésére. Mindebből csak néhány mozzanatot emelek ki. A már említett földtörvény-módosítással lehetővé vált, hogy azok a gazdák juthassanak földhöz, annak használatához, akik azt ténylegesen meg is akarják művelni, illetve abból akarnak élni. Meghirdetésre került az étkezési búza, valamint a takarmánykukorica intervenciós ára, amely az elmúlt évtized óta először a gazdák árjövedelmének pozícióját javította. Megkezdődött az adósságcsapdában vergődő mezőgazdasági termelők hiteltartozásának rendezése mintegy 60 milliárd forint mértékben, amely legalább 100-150 ezer ember helyzetét javította.
A napokban indul az újabb 25 milliárdos adóskonszolidációs program, mely az elmaradott térségekben gazdálkodók helyzetét fogja javítani.
A 2003. évi költségvetés mindezzel összhangban mintegy 21 százalékkal bővítette - 235 milliárd forintra - a gazdálkodók támogatását. Kiemelt támogatást biztosít a beruházásokra, ahol a lemaradás óriási. Csak a géptámogatásra 30 százalékkal több jut.
A 2003. évi agrártámogatás legfontosabb sajátossága, hogy szerkezetében, módszerében követi az európai uniós normarendszert, összehangolja az előcsatlakozási forrásokat a magyar támogatási elemekkel. A termelői csoportok kiemelt támogatásával segít a versenyképes, hatékony mezőgazdasági szerkezet kialakításában, bár magam is azt szeretném, ha erre több forrás jutna. Meggyőződésem, hogy a csatlakozási tárgyalások eredményeként a magyar gazdák olyan támogatási körülmények között fognak gazdálkodni a kibővült Európai Unió piacán, ami biztosítja számukra a tisztességes verseny feltételeit.
A csatlakozást követően már 2004-ben jelentős uniós támogatásokhoz juthatnak a gazdák. A közvetlen kifizetések 90 százaléka a gabona-, olajos és fehérjenövényekre jut, a csatlakozási tárgyalásokon már említett megállapított bázisterület, mely mintegy 3,5 millió hektár, valamint az úgynevezett referenciahozam, mely mintegy 4,73 tonna/hektár, megfelelő termelői biztonságot és fejlődést jelent a gazdálkodóknak.
A közvetlen mezőgazdasági kifizetések 25 százalékos közösségi költségvetésből biztosított mértékét, mint ismeretes, 30 százalékos nemzeti forrással kiegészíthetjük. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, azt jelenti, hogy a jelenlegi 7-9 ezer forint hektáronkénti támogatással szemben mintegy 40 ezer forint támogatást kaphatnak hektáronként a gazdálkodók. A szántóföldi növények közvetlen jövedelempótló támogatása 2004-ben összesen mintegy 140 milliárd forintot tesz ki.
A jövedelembiztonság, a kiszámíthatóság másik fontos eleme, hogy a piacszabályozás garanciája a belépés napjától ránk is érvényes lesz. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az intervenciós ár alatt - amely a gabona esetében az Unióban 24 476 forint tonnánként -, ezen árszint alatt a kereskedő nem vásárolhatja fel a gazdálkodó terményét. Ez az állam kötelessége lesz. Ha a közvetlen kifizetés és a piacszabályozás uniós mértékét tekintem, akkor a gabonatermelők a mai szabályozás mellett, egy átlagos hozamot tekintve mintegy 157 ezer forintos árbevétellel számolhatnak, míg az uniós szabályrendszerrel nézve ez 207 ezer forintot tesz ki; tehát hektáronként ennyi bevétellel számolhatnak. Úgy érzem, a példa önmagáért beszél: 50 ezer forinttal több árbevétel jut.
A közös agrárpolitika, melynek részesei leszünk, talán legfontosabb jellemzője a kiszámíthatóság, a hosszú távon való tervezhetőség. Ez évekre előre meghatározott feltételrendszereket, piaci védelmi mechanizmusokat biztosít a termelők számára. Időként megfeledkezünk a közös agrárpolitika második pillérét alkotó vidékfejlesztési lehetőségekről. Ki gondolná, hogy a kedvezőtlen adottságú területek, az agrár-környezetgazdálkodási támogatások több tízmilliárddal segíthetik az emberek helyben maradását, a tájfenntartás érdekében végzett gazdálkodást, a különböző környezetkímélő gazdálkodási módszerek alkalmazását. A sort lehetne tovább folytatni, hiszen a vidékfejlesztési támogatások révén javul az infrastruktúra, a térségeink tőkevonzó képessége, új munkahelyek százezrei létesülhetnek.
A magyar választók bizonyították április 12-én szándékukat. Köszönet érte. Mi nem csatát akarunk nyerni, hanem háborút a vidék elmaradottsága, leszakadása ellen. A béke érdekében azt szeretnénk, hogy nyugalom legyen a falvainkban, a magyar mezőgazdaság kiegyensúlyozottan fejlődjön, s szolgálja nemcsak a gazdálkodók, hanem a magyar vidék felemelkedését is. Az itt elhangzott véleményeket meggyőződésem szerint figyelembe kell és lehet venni a jövő felemelkedése érdekében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
