SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Amiben teljesen egyetértek Márton Attila és Bánki képviselő urakkal, hogy természetesen a bankok könnyebben folyósítanak hitelt, ha a hiteligénylő mögött ott sejtenek más támogatót is, mondjuk, az államot. Ez igaz, ez így van. De pontosan az általam idézett számok nem mutatják azt az összefüggést, hogy a Széchenyi-terves pályázatok miatt nőtt meg a hiteligény sikeressége. Hiszen ismételném azokat a számokat, hogy az említett 2001. évben volt 2100 sikeres Széchenyi-terves pályázó, miközben volt ötvenegyezer-valahányszáz sikeres hitelfelvevő.
(16.00)
Tehát nem lehet azt mondani, hogy azért, mert kétezer embernek sikerült a Széchenyi-tervben a pályázata, a bankok hirtelen megnövelték a hitelfolyósítási kedvüket 51 ezer embernek. A két szám között egyszerűen nincs összefüggés.
A másik, amit szerettem volna elmondani - mert erről is többször szó esett -, hogy milyen hatékony volt a Széchenyi-terv. Bizonyos, hogy voltak olyan pályázatok - én magam is voltam wellness-uszodáknál vagy más sikeres pályázóknál is -, amelyek biztosan sikeresek és eredményesek voltak. De ez nem mondható el teljes egészében, egyszerűen azért, mert mérhetetlen a dolog.
Matolcsy miniszter úr valamikor kijelentette, hogy a 2001-es 4,5 százalékos GDP-növekedésből 2,5 százalék a Széchenyi-tervnek köszönhető. Minek alapján lehet ezt kijelenteni? A Széchenyi-terves pénzek a magyar GDP 2,5 százalékát jelentik, miközben a vállalkozások beruházásai a 25 százalékot jelentik. Ki mondhatja azt, hogy a 2,5 százalék generálta a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) GDP-növekedés túlnyomó részét, miközben az összes többi szinte alig járult hozzá a GDP-növekedéshez? Pontosan ez volt az egyik hiányossága, hogy mérhetetlen volt a hatékonysága a Széchenyi-tervnek.
